Somogyi Múzeumok Közleményei 12. (1996)

Horváth János: Balázs János művészete

BALÁZS JÁNOS MŰVÉSZETE 319 kisméretű műveit kell érteni, amelyeknek zömét a Budapesten élt Jakab Jánosné, Balázs János Rózsi nevű testvére őrzött. A kiállításnak szép sajtóvisszhangja volt.

3 Kilenc év múlva történt csak újabb előrelépés. Fóthy János „Egy ellobbant láng" címmel 1949-ben cikket írt a Somogyi Hírlapban. Takáts Gyula múzeumigazgató erre reagálva rendezte meg 1950-ben a második emlékkiállítást Kaposváron a múzeumban. Hetven mű szerepeltetéséről tudunk Jakab Jánosné és a művész egykori kaposvári barátainak birtokából kölcsönözve. Három kép vásárlásával megindult a múzeumi gyűjtésük is. A város képzőművészeti szakköre, 1953-ban felvette Balázs János nevét. Több mint húsz év múltán, 1977ben történt meg végre az, aminek már a budapesti kiállítást kellett volna röviddel követnie. „Balázs János élete és művészete" címmel kiadvány jelent meg egy újabb emlékkiállítással párosítva Kaposváron, a Megyei Könyvtárban. A nyolc színes és húsz fekete-fehér táblával illusztrált könyvbe Bernáth Mária művészettörténeti tanulmányt írt, s egy lelkes amatőr kutató, Mautner József életrajzot közölt.

4 A műelemzés alapja lényegében az a kb. 200 mű volt, amelyet még Bernáth Aurél válogatott össze 1940-ben. Bernáth Máriának, amint írja, nem volt módja a Balázs művek horizontális elemzésére, azaz a művek keletkezési időrendben történő, fejlődésük szerinti összehasonlítására, ennek ellenére alapos értékfeltáró és értékmeghatározó munkát végzett. Megvizsgálta a főbb képtémákat. A tájképek, csendéletek, többfigurás kompozíciók mindegyikében rámutatott azon főbb művészi elvekre, melyek alkotójukat foglalkoztatták. A lényegi hatóerőként Cézanne művészetét, Cézanne új kompozíciós törekvéseinek hatását mutatta ki: „Balázs János ezzel az Európa-szerte élő, a mű létkérdéseit feszegető problémával csendéletein és néhány figurális kompozícióján próbál megbirkózni, melynek eredményeképpen létrehozza kis életműve legszebb darabjait. Balázs képein tudniillik már a cézanne-i értelemben vett belső rendről, az alakítás feszességéről és a rendező elme szuggesztiójáról beszélhetünk." - írta Bernáth Mária.

5 Lényegesnek találjuk megállapítását: „Ha a balázsi életművet el akarjuk helyezni a magyar művészet vonulatában, akkor Nagy-Balogh Jánost kell említenünk, mint akihez művészalkatilag csakúgy, mint szellemileg a leginkább kapcsolni lehet".

6 Mautner József az életrajzi fejezetben nagyon tiszteletreméltó munkát végzett. Eltekintve krónikási gyakorlatának hiányától, kutatói lelkiismeretességgel járt utána minden fontos életrajzi adatnak és a még szórabírható tanúknak. Hála igyekezetének, a gazdag dokumentációval, a levelezések publikálásával, eltekintve a ráaggatott aktuális történelmi jelzőktől egy megrendítő emberi sors tárulkozik elénk. Az életrajzíró gyakran hivatkozik Balázs János egyik legjobb barátjára, Bernáth Caesarra, Bernáth Aurél öccsére, aki bár nem szólal meg a könyvben, az ő élményteli elbeszélése gyakran szövi gazdagabb árnyalatúvá a sorokat. Az 1977-es harmadik emlékkiállítást 1990-ben követte a negyedik, ismét a Somogy Megyei Múzeum rendezésében. A megnyitó alkalmából Bernáth Caesar, dr. Gömöry István és Mautner József tartottak megemlékezést. Az összegyűjtött 180 db műből válogatva 136 db került be a kiállításra. Az előkészületek során a múzeum rámába keretezve végleg üveg alá helyezve óvta meg a mindaddig csak rajzmappába halmozott sérülékeny rajzokat, pasztelleket, olajfestményeket. Jakab Jánosné hagyatéka ezúttal már lányától, dr. Léder Józsefnétől volt kölcsönözhető. Most az egyéb tulajdonokból hosszabb időre hozzáférhetővé váló anyag összehasonlító elemzésére teremtődött lehetőség. Az alábbiakban e munka eredményeként egy rövidebb Balázs életrajzon kívül az 1921-1927-ig tartó művészi pálya fejlődési vonalát tárgyaljuk. Az életút és a művészi kibontakozás Balázs János apja 1900 körül Magyaregrésről került Böhönyére, ahol a Festetich grófság kertészeként választott feleséget, s visszatért vele a szülői házba. Szerényen gazdálkodott, napszámba járt másokhoz. Hét gyermekük született ott, akikből csak négy maradt életben. János, a legidősebb 1904. december 22-én született Magyaregresen. A család 1914-ben, éppen a legrosszabbkor Kaposvárra költözött. Falusi ingatlanukat eladva az Arany János u. 11. sz. alatti két szoba-konyhás utcafronti alacsony házat vették meg a város szélén. Kocsifuvarozást, napszámosmunkát vállaltak és feles bérletben kis földet is műveltek. Az apát 1914-ben a háborúba vitték, s csak 1918ban tért haza. A kilátástalan szegénységük ellenére gondot fordítottak a gyermekek iskoláztatására. János rajztehetsége, értelmi képessége már Magyaregresen kitűnt. Miután a kaposvári Petőfi utcai iskolában befejezte az elemit, a polgári iskolát végezte el. Az ottani rajztanár, Pazsiczky Sándor festőművész (1881-1955) négy éven át külön is foglalkozott vele. A tárgyábrázolás szabályait, a rajzolási és festői technikák használatát tanította meg azon precíz és száraz módon, ahogy a Képzőművészeti Főiskolán Edvi Illés Aladártól tanulta. Pazsiczky művészi kibontakozását teljes mértékben megkötötte az iskola rendjének tisztelete. 1910-ben rajztanárként telepedett le Kaposváron. A „Haza kis polgárainak" feliratú Polgári Fiúiskolában tanított 37 éven át. Muzikális, sokfelé ágazó érdeklődése miatt a korabeli iskolaügy kiválóságai közé tartozott. A múzeumra hagyott rajzai, akvarelljei nem lépik túl a tanulmányrajz, avagy természeti témakeresés beszűkült látásmódját. Mivel Rippl-Rónai József nem vállalta a város tehetséges ifjainak tanítását, az ő keze alól indultak el olyanok, mint Balázs János, Bokor Mihály, Fekete István író, Z. Soós István, Takáts Gyula, Lovrits Kálmán, Völgyi Dezső stb. Tizenhat éves korában Balázs János a négy polgári után festőművésznek készült. Nem keresett más megélhetést. Olykor apjával és öccsével 2-3 hónapos