Somogyi Múzeumok Közleményei 12. (1996)

Józan Zs.:1996 A Baláta környék fullánkos hártyásszárnyú faunájának (Hym., Aculeata) alapvetése Standard work on the fauna Hymenoptera, Aculeata of the Baláta Region

276 JÓZAN ZSOLT Andrena fúlva (Müller, 1766) - Somogyszob: Kaszópuszta, 1994. 04. 08. - 1 nőstény. -A tavaszi hónapokban repülő atlantikus bányászméh. Közép­Európa nyugati felében szélesen elterjedt (Warncke 1986). Magyarországon régebben csak a Kőszegi-hegy­ségen került elő (Móczár-Warncke 1972). Az utóbbi évtizedben a Dunántúl számos pontján sikerült gyűj­tenünk: Keszthelyi-h., Tihanyi-félsziget, Zselic, Belső­Somogy, Mecsek, Balaton déli partja (Józan 1989, 1990a, 1992b). Lehetséges, hogy a faj kelet felé terje­dését tapasztalhatjuk a Kárpát-medencében. Anthidium septemspinosum Lepeletier, 1841 ­Somogyszob: Kanizsaberek, 1994. 08. 04. -2 hím. ­Igen ritka hideg- és nedvességkedvelő palearktikus faj. Közép-Európában csak néhány helyen találták meg: Baden-Württenberg, Svájc, Ausztria, Szlovákia és Er­dély területén. Nálunk először a Kőszegi-hegységben került elő (Móczár 1958, Warncke 1986). A szerző gyűjtötte még Szentgotthárdon, a Béda-Krapancsa TK­ban és a Gyékényes melletti Lankóci-erdőben is (Jó­zan 1992a). A vizsgált területen egy patakvölgy mocsár­rétjén került elő. Stelis pheoptera (Kirby, 1802) - Somogyszob: Kanizsaberek, 1993. 06. 15.-1 hím. - Melegkedvelő európai faunaelem. Közép-Európa nyugati részén szé­lesen elterjedt. Magyarországon igen szórványosan került elő. Dél-Dunántúlon ritka. A Zselicben nem gyűj­töttük, a Mecsekben is csak egy lelőhelyen. Stelis signata (Latreille, 1809) - Somogyszob: Kaszópuszta, 1994. 06. 25. - 1 hím. - Elterjedése és klíma-tűrőképessége az előző fajhoz hasonlít. Nálunk régebben két lelőhelyről ismertük (Móczár, M. 1958). Az utóbbi évtizedekben kimutatták a Balaton-felvidéken, a Kiskunságban, a Boronka-melléki TK-ban és a Me­csekben (Józan 1989, 1992b, Tanács-Józan 1986). Chelostoma distinctum Stöckhert, 1929 - Szenta: Baláta-tó, 1988. 06. 17.-1 hím. - Európa déli és kö­zépső területein ismert hengeresméh faj. Közép-Eu­rópa nyugati területein szélesen elterjedt. Hazánkban régebben három egymástól távol eső területen került elő: Bátorliget, Kisbalaton, Kőszegi-hegység (Móczár 1958). A 60-as évektől az ország több területén gyűj­töttük a Bükki NP-tól a Tisza völgyén át a Balaton­felvidékig és Dél-Dunántúl számos pontjáig (Józan 1985, 1990a, 1992b, Tanács-Józan 1993). Chelostoma ventrale Seh letterer, 1889 - Szenta: Baláta-tó, 1988. 06. 17.-1 hím. -A pontusi területe­ken elterjedt, kiegyelített klímájú biotópokban élő faj. Közép-Európa nyugati részében már ritka. Első hazai példányai Sátoraljaújhelyen és Kőszegen kerültek elő (Móczár, M. 1958). Később egyre több lelőhelye vált ismertté a Bakony alacsonyabb fekvésű részein, a Zselicben és a Bükkben, továbbá a Béda-Karapancsa­és a Boronka-melléki TK-ban és a Mecsekben (Józan 1990a, 1992a, 1992b, Tanács-Józan 1993). Ammobates punctatus (Fabricius, 1804) ­Somogyszob: Kanizsaberek, 1988. 07. 19., 1993. 06. 15., 1994. 07. 15., Kaszópuszta, 1988. 07. 19., 1994. 07. 15., Szenta: Baláta-tó, 1994. 07. 15.-1 nőstény, 4 hím. - Európában szélesen elterjedt cleptoparazita faj. Magyarországon régebben a Kiskunság és a Pes­ti-síkság homokterületein került elő (Móczár-Schwarz 1968). Az utóbbi két évtizedben előkerült Belső-So­mogyban és a Nyugati-Mecsek konglomerátum öveze­tében is (Józan 1985., 1992b). Epeoloides coecutiens (Fabricius, 1775) ­Somogyszob: Kanizsaberek, 1994. 06. 25. Szenta: Baláta-tó, 1994. 08. 04. - 1 nőstény, 1 hím. - Észak­és Közép-Európában élő cleptoparazita méhfaj. Hazánk­ban régebben alig fél tucatnyi lelőhelye volt ismert a hegyvidékeken és mocsári biotópokban (Móczár, M. 1959). A későbbi faunakutatások nyomán előkerült Bugacon, a Bükkben és a Bakonyban, Tisza-völgyben, Belső-Somogyban és a Mecsekben (Józan 1985, 1990a, 1992b, Tanács 1992, Tanács-Józan 1993). Nomada leucophthalma (Kirby, 1812) Somogyszob: Kanizsaberek, 1994. 04. 08. - 1 nős­tény. - Elterjedése az előző fajhoz hasonló. A kora tavaszi időszakban repülő hideg- és nedvességked­velő állat. A mintegy fél tucatnyi régi lelőhelyét a Bükkben és a Pesti-síkság homokvidékéről ismertük (Móczár-Schwarz 1968). Dél-dunántúli lelőhelyei Belső-Somogyban vannak (Hetes, Nagybajom, Somogyszob). Tóth S. gyűjtötte Zirc környékén. Bombus haematurus Kriechbaumer, 1870 ­Somogyszob: Kaszópuszta, 1994. 04. 08. - 1 nős­tény. - A pontokaszpikus területeken elterjedt ritka poszméh faj. A faunaterületen Herkulesfürdőn, a Kazán-szorosnál és a Magas-Tátrában már egy év­százada megtalálták (Móczár, M. 1953). A 80-as évek végéig újabb lelőhelyről e területen nem került elő. A szerző az utóbbi években gyűjtötte a Mecsekben (Zengővárkony, Pécs: Misina, Hosszúhetény: Püspökszentlászló), a Dráva mellett (Őrtilos) és a Zselicben (Kaposvár: Tokaj, Szilvásszentmárton). Hazánk faunájára új.

Next

/
Oldalképek
Tartalom