Somogyi Múzeumok Közleményei 12. (1996)
Honti Szilvia - Kiss Viktória: Középső bronzkori leletek Somogy megyéből
24 HONTI SZILVIA-KISS VIKTORIA IV. t. 13-14., 16., V. t. 7., Ordacsehi VII. t. 16.). E két utóbbi motívum más technikával (sima felülettel vagy lapos eszköz végének benyomkodásával) elkészítve jellemző díszítés lesz a mészbetétes kerámia kultúrájának mind az észak-, mind a dél-dunántúli csoportjában a tölcséres peremű edényeken (urnákon, mély, csuporszerű tálakon). Az urnák, füles fazekak, hordó alakú edények, fazekak testén függőleges vonalkötegminta helyezkedik el, de szórványosan már a hálóminta is megjelenik (pl. Rádpuszta IV. t. 12.), mely igen jellemző a mészbetétes kerámia későbbi időszakába tartozó edényeken. Az edénytípusok és a díszítés egyaránt tükrözi tehát a fejlődést - egy részük még a kisapostagi, más részük már a mészbetétes kerámia kultúrája felé mutat. 59 Az átmeneti korszak jellemzőinek körvonalazásakor Torma I. és Csányi M. is felfigyelt a dunántúli mészbetétes edények népe déli csoportjának korai emlékanyagával fennálló tipológiai hasonlóságokra. Torma I. ezt - joggal - az időbeni egymásutániságnak, a szoros átfejlődésnek tulajdonította, az átmeneti fázisból indult fejlődést északon is a délihez hasonlónak tartotta, mely egyidőben játszódhatott le északon és délen egyaránt. 60 Csányi M. 61 megállapította, hogy az alföldi bronzkori teli kultúrák korai időszakának rétegeiben kizárólag a korai dél-dunántúli mészbetétes edények vannak meg, északiak nem fordulnak elő, csak már a későbbi rétegekben, fejlett formában. Ezt a fejlett, ún. veszprémi keramikát (vagyis a már kialakult észak-dunántúli mészbetétes kerámia középső időszakának leletanyagát) találták meg a veszprémi Várhegyen, az átmeneti fázis leleteit tartalmazó réteg felett. Ebből, illetve az átmeneti fázis és a déli mészbetétes csoport korai leletanyagának tipológiai hasonlóságaiból arra következtetett, hogy a Dunántúl déli részén már kialakult (korai) formájában élt a mészbetétes kerámia kultúrája, amikor északon még az átmeneti fázisba tartozó edénytípusokat használta az ott élő népesség. A rádpusztai telep házában talált leletanyag azért is jelentős, mivel hiteles leletegyüttesből származva bizonyítja Csányi M. elméleti következtetéseit. Rádpusztán ugyanis - ahogy már láthattuk - előkerült egy magas tölcséres nyakú, kettős csonkakúpos testű és egy egyenesfalú, csonkakúp alakú pohár (I. t. 1-2.), mindkettő a mészbetétes edények népe déli csoportjának korai emlékanyagába tartozó tipikus edényforma. Párhuzamaikat megtaláljuk a Bonyhád-varasdi temetőben (7., 11., 12., 14., 18. sírok), 62 Decs-Városhegy dűlőben, 63 SzajkTéglagyárban, 64 Pécs-Mecsekszabolcson, 65 Alsónyéken, 66 Dombóvár vidékén, 67 Pécs-Makárhegyen 68 vagy Kölesd-Téglagyárnál. 69 Ebből világosan kiderül, hogy az átmeneti fázisnak és a korai déli mészbetétes leletanyagnak egyidősnek kellett lennie. Az átmeneti korszak a fentiekben megismert jellemzőinek egységességéből és a két korszak egyidejűségét bizonyító egyéb adatok igen kis számából azonban arra gondolhatunk, hogy az átmenet délen és északon egyidőben zajlott le. Ez a két, egymásnak látszólag - ellentmondó megállapítás úgy oldható fel, ha feltételezzük, hogy a kisapostagi kultúrából a mészbetétes kerámia kultúrájába való átfejlődés nagyjából egyidőben kezdődhetett. Délen azonban valamivel előbb ért véget és ott már a déli mészbetétes kerámia korai fázisára jellemző edénytípusok használata vált általánossá, amikor északon (Somogy megyét is beleértve) még tartott az átmeneti időszak. A dél-dunántúli mészbetétes csoport korai emlékanyaga tehát részben valóban egyidős az átmeneti korszakkal, és éppen ebből az időszakból származik a rádpusztai ház anyaga. A tárgyalt átmeneti korszak kapcsolatait vizsgálva Torma I. és Csányi M. már rámutatott 70 a tokodi csoporttal, illetve az azzal egykorú Hurbanovo típussal való egyidejűségre. 71 Torma I. az átmeneti korszak balatonakaii sírja fémleleteinek elemzéséből kiindulva megállapította, 72 hogy ezek is a korai bronzkor végére - a középső bronzkor elejére való keltezést erősítik meg. Ugyanez mondható el a Balatonlelle-rádpusztai házban és az egyik ordacsehi sírban előkerült hajkarikákról, illetve a szőlősgyöröki és balatonföldvári sírokban talált bronzékszer töredékekről is (huzalból tekercselt spirálgyöngyök, bronzlemezből csavart gyöngyök). A fémek alapján Torma I. a vatyai és gátai kultúrák kezdetével való párhuzamosítást tartja lehetségesnek. A kerámia vizsgálata is hasonló megállapításhoz vezet. A kulcsi VII. sírcsoport 10. sírjában négy széles tekercselt pálcikás mészbetétágyas harangalakú bögrét találtak; a X. sírcsoport 46. és 62. sírjában egyetegyet (előbbiben a mészbetétes kerámia kultúrája déli csoportjának csonkakúpos nyakú, szalagfüles korai bögretöredékével együtt); Dunaújváros-Dunadűlőn két harangalakú és egy tölcséresnyakú bögre került elő. 73 Sárbogárdon a vatyai kultúra I. fázisába sorolt edényekkel találjuk együtt a tokodi csoport bögréjét. A dunaújvárosi temetőben is az átmeneti korszak jellegzetes tölcséres nyakú, nyomott gömbtestű bögréje került elő széles tekercselt pálcikás mészbetétes díszítéssel a 948. sírban. 74 Ugyanezt támasztja alá, hogy a balatonakaii tál legjobb párhuzamát Torma l. is az Ercsisinatelepi temető szintén Vatya I. fázisba tartozó 11. sírjában találta meg. 75 A gátai kultúrával való kapcsolatok tisztázását a Hainburg-Teichtal-ban feltárt temető részletes publikációja tenné lehetővé. 76 Bóna I. a gátai kultúra életét középső bronzkor 1-2-be helyezte, kezdetét a korai bronzkor 3. - középső bronzkor 1. határán állapítva meg. 77 A keltezést legjobban az alföldi teli-kultúrák jól datálható rétegeiben előkerült mészbetétes importkerámiáinak vizsgálata segítené elő. Ezeket Bandi G. foglalta össze, 78 de a többnyire szórvány leletek pontos keltezést nem tesznek lehetővé. Mint már említettük, az ún. harangalakú (illetve a talán ennek előzményeként értékelhető ívelten tölcséres nyakú, S-profilú) bögre kapcsolatait Csányi M. elemezte.
