Somogyi Múzeumok Közleményei 12. (1996)
Honti Szilvia - Kiss Viktória: Középső bronzkori leletek Somogy megyéből
22 HONTI SZILVIA-KISS VIKTÓRIA 1. Urna. Tojástestű, nagyméretű barna edény. Peremét széles tekercselt pálcikás sávok között vékony tekercselt pálcikás mintával kitöltött háromszögek díszítik. Öblén vízszintesen körbefutó, lapos eszköz végével kialakított mészbetétes sáv alatt vonalkötegek. (VII. t. 16.) 2. Tölcséres peremű bögre töredéke, valószínűleg széles tekercselt pálcikás mészbetétággyal, amelyben a mészbetét megmaradt. Szürkésbarna. (VII. t. 18.) 3. Fazék töredékei. Tölcséres peremű gömbölydedtestű, barnásszürke edény. Fülén kétsoros, peremszéle alatt háromsoros vékony, tekercselt pálcikás technikával kialakított széles mészbetétes sáv, nyakhajlatban széles tekercselt pálcikás mészbetétágy van. Vállán lapos eszközzel benyomkodott visszahajló végű minta. (VII. t. 19.) 4. Gömböstestű fazék oldaltöredéke, sötétszürke. Nyakhajlatban tekercselt pálcikás, alatta lapos eszközvégével benyomott minta, mely az oldalán lefutó vonalkötegeket zárja. (VII. t. 17.) Somogy megye más területeiről, pl. Kaposváron több lelőhelyről (VII. t. 10-11.), Balatonkeresztúrról (VII. t. 8.), Balatonboglár-Kiskúti dűlőből (VII. t. 9.), Szőlőskislakról és Pusztaszemesről is kerültek elő 26 az ismertetett leletekkel azonos korszakba tartozó kerámiatöredékek (Id. Lelőhelyjegyzék és 7. kép). Az eddigiekben leírt leletek fontossága abban áll, hogy egyaránt magukon viselik egyrészt a kisapostagi kultúra, másrészt a mészbetétes kerámia kultúrája jellemzőit. Ezeket a jellemzőket elsőként Mozsolics A. figyelte meg. 27 Az elkülönített leletanyagot Kisapostag ll.-nek nevezte, 28 időben Bronzkor I. végére helyezte. Az elkülönítést részben olyan formai jellemzőkre alapozta, amelyek átvezetnek „Veszprém l."-be és „Szekszárd l."-be, 29 részben egy érdekes technikai megfigyelésre: a kisapostagi kultúrára jellemző tekercselt pálcikás mészbetétágyas technika ezeken az edényeken a mészbetétes kerámia kultúrájára jellemző, szélesebb sávban jelenik meg. 30 Kiemelte még, hogy Veszprém I. urnás rítusa is a kisapostagi kultúrával való átmenetet bizonyítja, míg Veszprém II. szórthamvas rítusa már a további fejlődésre utal. A közölt formai és technikai megfigyeléseket Torma I. 31 helyezte új alapokra. A kisapostagi kultúra két fázisát (Kisapostag 1. és 2.) 32 követő, általa Kisapostag 3. fázisnak nevezett időszak edénykészítési jellemzőit elemezve tovább finomította a díszítéstechnikai megfigyeléseket, és részletesen vizsgálta a korszak edényformáinak változásait. Ezzel egyidőben Csányi M. 33 a Veszprém-Várhegyen előkerült hiteles leletek alapján foglalkozott a korszakkal. Ő is részletes elemzésnek vetette alá a kisapostagi kultúra és a mészbetétes kerámia kultúrája közötti átmeneti korszak jellemzőit és tipológiáját. A következőkben a kutatás eddigi eredményei 35 és az itt közölt Somogy megyei, hiteles körülményekből, ásatásból származó zárt leletek 36 alapján szeretnénk összefoglalni a kisapostagi kultúra és a mészbetétes kerámia kultúrája közötti átmenet tipológiai jellemzőit, illetve kiegészíteni az eddig ismert elterjedési területet Veszprém, Somogy és Tolna megyéből származó leletekkel. 1. A korszakra jellemző edénytípusok Urna alakú edények: A kisapostagi kultúra Torma I. által meghatározott 37 2. szakaszára jellemző gömbös hasú urna tovább él, csupán díszítése választja el a korábbi fázistól (Kisapostag, szórvány 38 ). Gyakrabban megtalálható azonban a már inkább a mészbetétes kerámia tojástestű urnáihoz köthető típus (Rádpuszta II. t. 13., Szőlősgyörök IV. t. 13., Balatonföldvár VII. t. 5., 7., Ordacsehi VII. t. 16., Veszprém, SzakályÜrgevár, Fadd-Győzelem TSZ, Veszprém, Regöly stb. 39 ). Nyakuk mindig tölcséres, a hason két fül van. A perem és a fül mindig, de gyakran a has is díszített tekercselt pálcikás vagy eszközbenyomkodásos mészbetétágyakkal, utóbbin alul vonalkötegmintát is elhelyeznek. Füles fazekak: A kisapostagi kultúra egyik igen jellemző típusának, a tölcséres nyakú, gömbös testű füles fazéknak a formája nem változik, csupán tekercselt pálcikás és lapos eszköz végével benyomkodott széles mészbetétágyas díszítése választja el a megelőző korszaktól az itt tárgyalt edényeket. Alsó részük gyakran függőleges vonalkötegmintával díszített. A korszak szinte minden lelőhelyén megvan (Rádpuszta II. t. 1-8., Szőlősgyörök IV. t. 14-15., Balatonföldvár VI. t. 6., Balatonboglár VII. t. 9., Ordacsehi VII. t. 13., 17., 19., Balatonakaii, Pári-Altacker stb. 40 ). Ugyanakkor a mészbetétes kerámia kultúrájára jellemző, inkább már mély tálnak nevezhető típus is megtalálható. 41 Bögrék: A jellegzetes, hosszú tölcséres nyakú kisapostagi bögrének már a Kisapostag 2. fázisban kialakult egy rövidebb nyakú, nyomott gömbtestű változata. 42 Ezt most széles tekercselt pálcikás díszítéssel látják el (Rádpuszta 1.1. 3-17, 23-24., Szőlőgyörök V. t. 3., 5., 7., Balatonföldvár VI. t. 3., Juta VII. t. 2-3., Kaposvár VII. t. 10-11., RegölyFűzfás, Szakály-Ürgevár, Kisapostag, SzentlőrincStrandfürdő 43 ). Megvan a tölcséres nyakú bögrének egy íveltebb már inkább S-profilúnak nevezhető változata is. Már Mozsolics A. megfigyelte, hogy ezek díszítetlen változatai a vatyai kultúránál gyakoriak. Csányi M. 44 még szorosabbnak tartja a kapcsolatot a hatvani kultúra ugyanilyen formájú díszítetlen bögréivel (Rádpuszta I. t. 23.). Valószínűleg az előbb említett S-profilú bögre továbbfejlődéséből alakulhatott ki az ún. harangalakú bögre. A balatongyöröki telep felső rétegében
