Somogyi Múzeumok Közleményei 12. (1996)
Uherkovich G.:1996 Adatok a Balaton nyugati medencéje üledékfelszíni algavegetációja ismeretéhez Data to the knowledge for the algal vegetation of the sediment surface in Lake Balaton, Hungary
228 UHERKOVICH GÁBOR A Keszthely-Szent Mihály-kápolna közötti profil (I. profil) mintái is gazdagok mind fajokban, mind egyedekben, mégpedig az egész profil hosszában, sőt a taxonszám-maximum itt többnyire a profil közepén adódott, azaz a parttól kissé távolabb. (Erre a jelenségre később még visszatérünk.) Az északi part két másik (II., III.) profilvonalán az előzőeknél alacsonyabb taxonszámok adódtak. Ez bizonyára arra utal, hogy a vizsgálat idején (1978-80) a két utóbbi beöblösödésnek a vize még alacsonyabb trofitási szinten volt, mint a Keszthelyi-öböl. A déli parttól a tó belseje felé mutató 3 profilnál (VI., VII., VIII.) általános a tendencia, hogy a partközeli minták átlagosan magas taxonszámúak és gazdag népességűek (itt még sekély a víz), de a 2 m-nél mélyebbről vett minták fajokban és egyedekben szegényebbek. Ez is részben a fényklíma különbségeire vezethető vissza. Arra is vannak észleléseink nyomán adataink, hogy az üledékfelszín algaegyütteseit, ezen együtteseknek taxonokban és egyedekben való gazdagságát élőhelyük üledékkémiai viszonyai is befolyásolják. A balatoni üledékkémiai medertérképek (szerk. Máté F.) adatainak és az egyes vizsgálati eredményeinknek egybevetése már a jelenben is szolgálhat tanulságokkal. így pl. egyértelműen kiderül, hogy a Keszthelyi-öböl és a Szent Mihály-kápolna közötti profil egész hosszában kimutatható nagy taxon- és egyedszám az üledékkémiai adatok bázisán is értelmezhető, ti. itt az üledékben az összes N és részben a hasznosítható P is balatoni viszonylatban magas értékekkel voltjelen. Előbbi a profilban 0,21-0,25 mg/kg, illetve 0,25 mg/kg-nál magasabb mennyiségben van jelen, utóbbi a profil egy részében igen magas, 131 mg/kg feletti értékkel van képviselve, de a profil többi részében is meglehetősen magas, 87131 mg/kg. A jó tápanyagellátottságnak és a nem túl mély víz (1,75-2,50 m) biztosította kielégítő fényklímának köszönhetőleg az itteni gazdag szervesanyagprodukció az üledékfelszín magas szervesszén tartalmában (2 % fölötti) is megmutatkozik. A Zala-torok előtti, fajokban és egyedszámban gazdag algaegyüttesek létrejöttéhez az üledékkémiai viszonyok is hozzájárulnak, itt ti. rendkívül magas, 131 mg/ kg feletti a hasznosítható P mennyisége. Ez a magas P-tartalom vonul végig - feltehetőleg áramlási és helyi viszonyktól egyaránt alakítva - a déli part mentén egészen Fonyódig, ami - túl a sekély víz biztosította kedvező fényklímán - alakítja az itteni algaegyüttesek magas taxon- és egyedszámát. A tóközépi hosszprofilban - a kedvezőtlenebb fényklíma mellett - az itteni alacsonyabb P-értékek (87 mg/ kg, sőt helyenkint 65 mg/kg alatti) is tükröződnek a gyérebb és fajokban szegényebb alganépességben. Újólag utaltunk rá, hogy a vizsgált algaegyütteseinkben a jellegzetes bentikus és planktonikus szervezetek egyaránt meglelhetők.(Közbevetőleg jegyzem meg, hogy csak az alaktanilag intaktnak minősülő sejttartalommal bíró egyedeket vettem figyelembe, tehát pl. az üres vázú kovamoszatokat nem regisztráltam, ilyenek nem szerepelnek adatainkban.) Anyagunk esetében az észlelt algataxonoknak kereken kétharmada tekinthető bentikus, egyharmada planktonikus szervezetnek. Az ilyen sekély állóvizeknél, mint a Balaton is, a konvekciós áramlások emelő, a süllyedt bizonyos fokig napi ritmusban ellensúlyozó hatása is kevéssé kifejezett és a kis vízmélységek miatt a kiülepedés esélye is fokozottabb, így aránylag könnnyen az üledékfelszínre kerülhetnek a plankton tagjai. És ugyanakkor a hullámzáskor a fenékig megmozgatott vízben nemcsak az így kiülepedett planktonikus elemek, hanem a bentikus szervezetek is egy vegyes állományú „pezeudoplankton" részeivé válnak. Összefoglalás A tanulmány a Balatonnak a Badacsony-Fonyód vonalig terjedő nyugati részéből hoz összesen 8 különböző profilvonalon vett minták alapján adatokat a tó üledékfelszíni algáiról. Az I. táblázat az észlelt, összesen 435 algataxon előfordulási adatait tartalmazza. A legtöbb taxonnal a Bacillariophyceae (213), a Chlorophyceae (103) és a Cyanophyta (63) van képviselve. Mindenütt jelen volt nagy egyedszámban a Fragilaria construens, jelentős egyedszámban az Amphora ovális és a Melosira granulata var. angustissima, közepes vagy annál kisebb egyedszámban a Cyclotella bodanica, Nitzschia acicularis, Nitzschia palea, Synedra acus, Pediastrum boryanum, Scenedesmus opoliensis és a Scenedesmus quadricauda. Csak ritkán hiányzott a konkrét együttesből az Aphanizomenon flos-aquae kitartósejtje, a Lyngbya limnetica,néhány Cyclotella faj, a Cymatopleura elliptica és a Nitzschia vermicularis. A „járulékos" elemek közül egyesek nagyobb területen voltak észlelhetők, mint pl. a Gyrosigma prolongatum, amely inkább csak az északi part mentén és a Holopedia dietelii, amely viszont csak a déli part mentén volt a mintáinkból kimutatható. Szűkebb területekre is jellemzőek egyes kisérőelemek, mint pl. a majdnem csak kizárólag a Zalatorok előtt meglelt Microcrocis granulata. Az „egyöntetűség" határainak és az ezt tarkázó „mozaikosságnak" érzékeltetésére a fentieket tartanám kiemelkedőnek. A tanulmány a balatoni üledékfelszíni algaegyüttesek árnyaltabb taxonómiai szemléléséhez és e taxonómiai tények dokumentálásához kíván - a szerző részéről e támakörben tett első lépésként - hozzájárulni. Tervezzük a tó középső és keleti medencéjének hasonló módon történő vizsgálatát. Szerző őszinte háláját fejezi ki Máté Ferenc doktornak, hogy a balatoni üledékvizsgálati program keretében lehetővé tette számára az előzőekben bemutatott algológiai tanulmányokat.
