Somogyi Múzeumok Közleményei 12. (1996)

Uherkovich G.:1996 Adatok a Balaton nyugati medencéje üledékfelszíni algavegetációja ismeretéhez Data to the knowledge for the algal vegetation of the sediment surface in Lake Balaton, Hungary

ADATOK A BALATON NYUGATI MEDENCÉJE ÜLEDÉKFELSZÍNI ALGAVEGETÁCIÓJA ISMERETÉHEZ UHERKOVICH GÁBOR Bevezetés A Balaton mikroszkopikus élővilágában bizonyára a planktonnak van a legnagyobb anyag- és energiaforgalmi szerepe, de nem elhanyagolható ilyen vonatkozásban az üledékfelszíni bentikus és a makrofitonokon kiala­kuló bevonat-együtteseknek a tevékenysége sem. Meg­alapozott becslések szerint utóbbi élőhelyek algavege­tációjának, biomasszája a fitoplankton biomasszájával azonos nagyságrendű. (Már itt meg kell azonban je­gyeznünk, hogy a Balatonban elsősorban a sekély víz­mélység miatt - a plankton, a bentosz és a bevonat igen intenzíven, időben és térben „rövidre zárva" hat egymásra.) A balatoni plankton kikutatottsága mellett a tó üle­dékfelszíni és a makrofitonok bevonati élőegyütteseinek kikutatottsági szintje jóval alacsonyabb és nincsen arányban ezen vizünk jelentőségével. Az üledékfelszínen élő algák vonatkozásában Istvánffi (1897) és Pantocsek (1902) hozzák az első érdemle­ges, de kevésszámú adatot. Bizonyos további előre­lépést jelentett a téma vonatkozásában Kol (1938a, 1938b) két tanulmánya, majd Hortobágyinak (1943) a déli homokos part algáin végzett kutatása. Az üledék­felszíni élőegyütteseknek, köztük az algabevonat-együt­teseknek az egész tó anyagforgalmában betöltött sze­repére átfogó módon először Entz (1954) mutatott rá. Az üledékfelszíni algaegyüttesekről a később eb­ben a témakörben jelentősen alkotó Tamás 1958-ban publikálja első adatait. A megelőző adatokat pedig a balatoni algák enumerációi foglalják össze (Szemes, 1957, Tamás, 1959, 1963, 1964). Jelentős és a további részletező vizsgálatokat mint­egy bevezető lépés volt a téma körében az a vizsgá­latsorozat, amit a tihanyi kutatók a VITUKI technikai támogatásával a Keszthelyi-öbölben végeztek és amely vizsgálatok fontosabb eredményeit példamuta­tóan rövid időn belül publikáltak is (Enzt-Ponyi-Ta­más 1963). Ebben a tanulmányban - hogy a bennün­ket közelebbről érintő résznél, az üledékfelszíni alga­bevonatok kérdésénél maradjunk - Tamás 109 algataxon előfordulási viszonyait ismerteti, kiemelve, hogy az aktív helyváltoztatásra képes bentikus kova­moszatoknak a legnagyobb a jelentőségük ezen együt­tesek kialakításában. Az algák előfordulási gyakoriságát ez a munka hármas fokozatú skálában, becslés alapján adja meg. Az üledékfelszíni mikroszkopikus élőegyüttesek rész­letes vizsgálatára a feltételek az 1960-as évek elejé­re egyre inkább megértek, hiszen addigra megtörtént a Balatonnak az akkori állapotok szerinti átfogóbb víz­kémiai és fényklimatikai jellemzése (Entz 1959, Entz -Fillinger 1961). A balatoni üledékfelszín algavegetációja feltárásában fontos további lépés volt a tó 5 keresztszelvényén az 1965. év 5 időpontjában vett minták feldolgozása (Ta­más 1966). Ez a tanulmány 25 üledékfelszíni („iszap") mintából 100 algataxonról hoz minőségi és egyben mennyiségi adatokat is. A dolgozat külön taglalja azt az 59 algataxont, amely gyakrabban és egyben nagyobb egyedszámmal fordult elő. Hasonló módon dolgozta fel Tamás (1967, 1968, 1971) még további három eszten­dőből származó mintáit, sőt sort kerített a mikrofitobentosz biomasszájának közelítő értékű kiszá­mítására is az 1965, 1966 és 1967 évi minták alapján (Tamás 1974). Megjegyezhető, hogy már ezen három éven belül is az értékek emelkedése a trofitási szint növekedésére utalt. Az 1970-es évek végén feltettük magunknak azt a kérdést, hogy a Balaton üledékfelszíni algavegetációja kutatásában mely részterületeken hasznos és kívánatos elsősorban előrelépni. Három részfeladat kimunkálá­sa látszott hasznosnak: 1. Az eddig nyert taxonómiai képet árnyaltabbá és a jelen állapotnak megfelelően részletezőbbé tenni. 2. Ezt a taxonómiai képet meg­felelő mikroszkópi ábraanyaggal jól dokumentálni, mert köztudott, hogy a balatoni - egyébként igen értékes ­algakutatásokat alig dokumentálta a múltban éppen a taxonómiai árnyaltságot is segítő, de balatoni vonatko­zásban magát az alapinformációt is biztosító tudomá­nyos ábraanyag. 3. További feladat lehetne még az előzőeknél is objektívebb, a bármikori egybevetést is lehetővé tevő módszer kidolgozása a mennyiségi vi­szonyokról. Mint a következőkben láthatjuk, jelen tanulmány el­sősorban a két elsőként említett részfeladathoz kíván hozzájárulni, mégpedig az 1980-as évek tavi állapotá­nak körülményei között. (A munka folytatásaként a tó középső és keleti medencéjén végzett vizsgálatoknál már a harmadikként említett részfeladathoz kapcsolódó klorofilla méréseket is végeztünk.) Jelen tanulmányhoz meg kell még jegyeznünk, hogy annak kézirata már 1982-ben elkészült, de az a meg­jelentetésre hivatott helyen elkallódott, s csak a má-

Next

/
Oldalképek
Tartalom