Somogyi Múzeumok Közleményei 12. (1996)

Honti Szilvia - Kiss Viktória: Középső bronzkori leletek Somogy megyéből

KÖZÉPSŐ BRONZKORI LELETEK SOMOGY MEGYÉBŐL HONTI SZILVIA-KISS VIKTÓRIA A Dunántúl, ezen belül Somogy megye középső bronzkorából már a századforduló óta ismerünk adatokat. A mészbetétes edények népével, illetve az azt megelőző kisapostagi kultúrával többen foglalkoztak: mindenekelőtt Wosinsky Mór

1 és Hampel J.,

2 nevét kell megemlítenünk; a későbbiekben Kuzsinszky B.,

3 Tompa F.,

4 Mozsolics A.,

5 Patay P.,

6 Csalog J.,

7 Bóna I.,

8 tárgyalták az említett korszakot. Az utóbbi negyedszázadban a fenti korai és középső bronzkori népességek életével főként Bandi G.

9 foglalkozott. Újabban Torma I.,

10 Csányi M.,

11 , Szabó G.,

12 Honti Sz.

13 és Kovács T.

14 kronológiát érintő munkái járultak hozzá a térség bronzkori kultúráinak jobb megismeréséhez. A Somogy megyében történt leletmentések, ásatások leletanyaga azonban nagyrészt közöletlen. A következőkben az elmúlt évtizedben, illetve a legújabban, az M7-es autópálya tervezett nyomvonalának ásatásán előkerült fontos bronzkori leletek közlésére, és ezek kapcsán a térség korai és középső bronzkorának határán lezajló kulturális folyamatok rövid áttekintésére vállalkozunk. 1. kép. Balatonlelle-Rádpuszta-temetőalja-dűlő. A lelőhely elhelyezkedése A kaposvári Rippl-Rónai Múzeum Honti Szilvia, Költő László és Németh Péter Gergely vezetésével 1986. júliusában Balatonlelle-Rádpuszta-Temetőalja-dűlő lelőhelyen folytatott leletmentést (1. kép). A területet a látrányi Alkotmány MGTSZ több éve pusztította, ezért került sor a leletmentésre, amelynek során a bolerázi csoport gödrei, korarómai település, későavar temető sírjai mellett egy bronzkori objektum is napvilágra került. Ez, a 20. objektum, az eredeti felszíntől 60-80 cm mélységben jelentkezett; nagy méretű (kb. 5 mx3,5 m), lekerekített sarkú téglalap alakú, nagyjából egyenes oldalú gödör, valószínűleg ház

15 volt; mintegy a felét sikerült csak feltárni, mert egy része a TSZ gépei által használt út alá esett. A ház széleit több római kori gödör vágta át, sőt az 1. számú avar sírt is teljes egészében a ház keleti részébe ásták bele (2-4. kép). Az objektum keleti részének alján az ásatok tapasztást, illetve döngölést figyeltek meg. Sötét (iszapos, illetve a kerek mélyedésben humuszosabb) betöltéséből nagymennyiségű kerámia mellett sok áglenyomatos patics került elő. A mintegy 650 db edénytöredék és részben ép edény

16 között balatoni kagylóhéjat és csigaházat is találtak, melyek nagyon gyakoriak a mészbetétes kerámia kultúrája telepein. Az objektum aljából származik egy csónak alakú bronz hajkarika. Leletek: 1. Tölcséres nyakú, nyomott gömbtestű, vékonyfalú füles bögre, peremén széles tekercselt pálcikás mészbetétes sávok között hasonlóan kialakított zeg-zug mintával, fülén széles tekercselt pálcikás mészbetétes sávval; színe vörösesbarna-szürke foltos, fényezett. (I. t. 3.) 2. Hasonló alakú, vékonyfalú töredékes bögre, peremén és nyak-váll törésében széles tekercselt pálcikás mészbetétes sávok, közöttük vastag, felső szélén egyenes, alul zeg-zug vonalú mészbetétsáv helyezkedik el. Színe vörösesbarna-szürke foltos, fényezett. (I. t. 4.) 3. Hasonló alakú, vékonyfalú, barnásszürke, foltos, fényezett bögre felső harmada, peremén és nyak-váll törésében széles tekercselt pálcikás mészbetétsávokkal díszítve. (I. t. 5.) 4. Hasonló alakú, vékonyfalú, világos- és sötétszürke foltos, fényezett bögre, sakktáblaszerűen elhelyezkedő széles tekercselt pálcikás mészbetétsávokkal peremén, és a nyakváll találkozásánál is széles sávval. Pereme törött. (I. t. 6.) 5. Hasonló alakú, igen vékonyfalú, tölcséresnyakú, barna füles bögre töredékei, peremén, fülén és nyaki törésénél széles tekercselt pálcikás mészbetétsávokkal, melyeket időnként benyomott V-minta szakít meg. (I. t. 7-8.)