Somogyi Múzeumok Közleményei 12. (1996)

Kovács Gyöngyi - Rózsás Márton: A barcsi török palánkvár

168 KOVÁCS GYÖNGYI-RÓZSÁS MÁRTON - 40 cm falvastagságú, mintegy 5x5 m belterületű helyiségekkel - nagy valószínűséggel az 1664. évi hadjárat során készült alaprajz „kastélyszárnyának" K-i részével hozható kapcsolatba. A maradványok a lakószárnynak az Esterházy-féle alaprajzon látható sematikus ábrázolásától részben eltérő, árnyaltabb rekonstrukcióját sejtetik. A karó és áglenyomatos vastag paticsfal omladékok (6. kép a), elszenesedett gerendák, deszkák tanúsága szerint a lakóépület felmenő falu fa-, ill. paticsépület lehetett. A szelvényekben feltárt jelenségek és a korábbi felszíni leletgazdagság alapján a „kastélyszárny" főként az egykori Költségvetési Üzem területére esik. A 16. századi lakóépület a 17. századival irányban egyezett, de más volt a helyiségek kiosztása, s a falak vastagsága (15-20 cm) is. Az 1595. évi pusztulás utáni újbóli megtelepedés - a nyomok alapján legalábbis - nem jelentette a belső épület azonnali újjáépítését, arra a visszafoglalást követően csak egy bizonyos idő elteltével kerülhetett sor. A volt Költségvetési Üzem udvarán húzott szelvényeinkben (KÜ/90. I., KÜ/89. I) az alsó omladékréteg fölött planírozást, agyagos járószintet figyeltünk meg, ennek vastagsága általában 30-40 cm volt. E járószinthez téglából épített tűzhelyek is tartoztak (7. kép a-b), a 17. század közepéhez köthető épületrészlet pedig rétegben csak ezek fölött mutatkozott. E rétegviszonyok alapján úgy tűnik, hogy a „kastélyszárny" csak a 17. század közepe felé épült, bár nem tisztázott, hogy ez valójában milyen időpontot is jelent. Hangsúlyozni kell, hogy a feltárt részletek az egész épületnek csak a töredékét érintik, így az eddigi megfigyelések további megerősítést igényelnek. A kutató szelvényekben egy-két olyan, részben a 17. század elejére keltezhető, gödörkomplexumnak gondolt objektumra, objektumrészletre bukkantunk, melyek talán félig földbemélyített házak, ill. házrészletek lehettek (pl. KÜ/89. I; KÜ/90. I.; Ál/91: 8. kép d). Földbemélyített házak más török palánkvárakból is ismertek, joggal feltételezhető, hogy azok e vár területén is léteztek mind a 16., mind a 17. században. Nem kizárt, hogy a földbe mélyített házak s a „kastélyszárny" együtt is funkcionáltak.

36 Az újjáépítés lényegesebb változást hozott a várfalnál is. A 16. századi várfalat részben elplanírozták, az új vagy kijjeb, vagy a régit megújítva hevenyészettebb módon épült. Az általunk feltárt, ill. megfigyelt szakaszokon - az egyik részlet a vár É-i (bástyához bekötő?) falához (KÜ/90. I), két részlet pedig a DK-i bástyához tartozott (Ál/91, Ál/94. I.) - a 16. századi palánk 3 cölöpsoros (8. kép d), átlagban 3 m széles töltött palánk volt, míg a DK-i bástyánál a 17. századi változat egy cölöpsoros, kívül tapasztott palánkkerítés (8. kép a).

37 A töltött palánk a 16-17. századra jellemző módon készült: a mélyre ásott keskeny cölöpárokba meszes döngölt agyagba 20-30 cm átmérőjű cölöpöket állítottak, egymástól általában 40-60 cm távolságra. A szilárdan álló, vesszővel összefont cölöpsorok közét földdel töltötték ki, az így nyert palánkfalat pedig 7. Ásatási fotók (KÜ/90. I.): a-b) Téglázott tűzhelyek a 17. század első feléből kívül is betapasztották.

38 A palánkfal megújításokat legjobban az Ál/94. I. szelvényben tudtuk nyomon követni. (9. kép a; 10. kép). A várárok (9. kép b; 10. kép) 7,5 m széles, s az egykori felszíntől számítva közel 3 m mély volt (a jelenlegi felszíntől 3,5 m) és V alakban lefelé szűkült.

39 Alján víz állhatott, ahol sűrűn karók sorakoztak (a karósor alja a jelenlegi felszíntől 4,8 m), míg külső lejtőjén egykor két sorban hegyes cölöpök meredeztek. A várárok külső szélén egy a török kori erődítési rendszerhez tartozónak tűnő kisebb árkot (m: -100/140 cm) - egykori külső palánkkerítés (latorkert) cölöpárka? is megfigyeltünk.

40 A várban szabad tüzek maradványai kerültek elő, s kibontottunk több téglázott tüzelő helyet, ezek részben