Somogyi Múzeumok Közleményei 12. (1996)
Kovács Gyöngyi - Rózsás Márton: A barcsi török palánkvár
164 KOVÁCS GYÖNGYI-RÓZSÁS MÁRTON Katonai jelentősége Kanizsa elfoglalásával, a határ kitolódásával csökkent. Ugyanakkor a zsoldjegyzékek és egyéb források azt mutatják, hogy a vár őrségének létszáma a hódoltság folyamán viszonylag állandó volt, 150-200 fő között mozgott. 13 Ennek hátterében az állhat, hogy a vár és őrségének feladata elsősorban a kikötő biztosítása illetve a folyó ellenőrzése volt, bár a katonák nyilván résztvettek a Dél-Somogy területén zajló kisebb-nagyobb összecsapásokban, mégha erről jelen ismereteink szerint nem is tudunk sokat. 14 A barcsi vár közel 100 éves fennállása során egyszer 1595-ben, a 15 éves háború idején leégett, véglegesen pedig 1664-ben, Zrínyi Miklós téli hadjárata alkalmával pusztult el. 1595 nyarán gróf Zrínyi György, a Kanizsa alatt összegyűlt vend-vidéki és stájer hadak vezére, Herberstein Zsigmond és más vitézek Kanizsa felől megtámadták a törököt, s átkelve a Rinyán Babócsa ellen vonultak. A források szerint e hadmozdulat eredményeként a környék több török helyőrsége Szigetvárba menekült, így a barcsi őrség is elhagyta a várat, de előbb még felgyújtotta azt. 15 Az erősség, rövid átmeneti időszak után, valószínűleg 1600-ban, a kanizsai ostromot kiegészítő egyéb hadműveletek során került ismét török kézre, más kisebb dél-dunántúli várakkal együtt. 16 A török már Kanizsa elfoglalása előtt megvethette lábát Barcson, egy adat szerint ugyanis a Kanizsa és Babócsa környékén gyülekező magyar hajdúk 1600 júniusában szétverték a barcsi török bég csapatait, háromszáz katonát felkoncoltak, s a kegyetlenségéről hírhedt béget kivégezték. 17 Kanizsa elfoglalása (1600) után viszonylag nyugodt évtizedek következtek a Dél-Dunántúlon, így Somogy életében is, ezt a nyugalmat kisebb csete-paték zavarták meg. Ezt illusztrálhatjuk egy, a barcsi törökökre vonatkozó adattal is: Zrínyi Miklós, akinek feltűnésével az 1630-as évek végén új fejezet kezdődött a dél-dunántúli török ellenes harcokban, megemlékezik arról, hogy 13 légrádi lovas „valóban jó szerencsével járt(ak), mert az barcsi fő szerdár agát negyedmagával hozták el". 18 Ennek az időszaknak a harcai az 1664. évi, Dráva-menti téli hadjáratban csúcsosodtak ki. 1664 elején Zrínyi Miklós horvát bán és a török elleni harcra alakult Rajnai Szövetség megbízottjaként gróf Hohenlohe német tábornok seregei, melyhez csatlakoztak Batthyány Ádám és Draskovich János csapatai is, elfoglalták Berzencét, Babócsát, Barcsot, felperzselték Turbékot, Baranyavárat, bevették Pécs városát, s felégették az eszéki hidat. Több kisebb erősséget és számtalan falut felgyújtottak, gyakorlatilag elpusztították a vidéket, elvágva ezzel a dél-dunántúli török várak utánpótlási vonalait a Balkán felé. Barcs várának őrsége Zrínyi hadai közeledtének hírére január 25-én, mint 1595-ben is, felgyújtotta a palánkot és harc nélkül elmenekült. Zrínyi másnap a behódolt Babócsáról egy kisebb sereget - egy ismeretlen szerző levele alapján mintegy ezer lovast és 300 gyalogot - irányított Barcsra a vár végleges lerontására, ahol nagyobb mennyiségű élelmiszer és több (a források szerint 6, ill. 8 darab) tarack maradt hátra és került zsákmányként a katonák kezére. A hadjárat eseményeiről, többek között a barcsi palánk felégetéséről több forrás, levél tudósít, 19 a harcok főbb állomásairól maga Zrínyi Miklós is több levelében beszámol. 20 A hadjáratban résztvevő Esterházy Pál pedig „Mars Hungaricus" című munkájában nemcsak megörökítette a harci eseményeket, de egyben az elfoglalt erősségek egyrészének alaprajzát is elkészítette. Neki köszönhetjük a barcsi palánk egyetlen hiteles (bár nem pontos, s nagyon sematikus) grafikus alaprajzi ábrázolását (2. kép a). Ezen a méretarány és pontos tájolás nélküli alaprajzon egy nagyjából négyzet alakú Dráva-parti várat láthatunk, melyet három sarkán ó-olasz bástya, egy sarkán pedig félkör alakú rondella erősít. A Dráva felőli 2. a) Az 1664. évi Esterházy-féle váralaprajz, b) Az 1799. évi felmérés a vár helyének megjelölésével
