Somogyi Múzeumok Közleményei 12. (1996)
Bárdos Edith: Az avarkori öntött bronz korongok viseleti szokásához a zamárdi avar temető alapján
A ZAMÁRDI AVAR NAGYSZÍJVÉG y'y'n átírása bizonyítja. Mindezt figyelembe véve a feliratot következőképpen értelmezhetjük: En Ciqan Alqay Ebben egy három elemből álló ótörök nevet láthatunk, amelynek első két eleme (en 'alacsony' és ciqan 'unokaöccs') gyakori az uyyur nevekben, pl. En înanc tutuq 7 vagy Ciqan Tonyuquq, îsbara Ciqan kuli ĉur. 8 A harmadik elem, Alqay az alga- 'áld, dicsőit' ige 9 -7képzős származéka 'áldott, dicső' jelentésben. Elhelyezéséből következtetve ez a második szogd felirat a legkésőbbi a három bekarcolás közül s így valószínű, hogy En Ciqan Alqay későbbi tulajdonosa volt az övnek, mint Toyan Er. Érdemes megfigyelni, hogy a két szogd felirat két különböző kéztől származik s így két szogd ötvös működését is bizonyítja a Balatontól délre elterülő vidéken. Ugyanakkor ez a körülmény arra is enged következtetni, hogy a két szogd felirat bekarcolása között bizonyos idő telt el. A feliratok alapján a szíjvég történetét nagy vonásokban úgy képzelhetjük el, hogy a türk rovásírásos felirat az öv számunkra a feliratok alapján megragadható, illetve azonosítható első tulajdonosa számára készült. Az es 'zsákmány' szó valószínű előfordulása a rovásírásos felirat különböző értelmezési változataiban arra is utalhat, hogy az öv vagy legalább is a szíjvég a Sigisbert és Bayan között lezajlott avar-frank háború során zsákmányként került a rovásírásos feliratot készíttető avar előkelő birtokába. Később a szíjvég más személy tulajdona lett és valószínűleg javításra vagy átalakításra szorult s ekkor került egy szogd ötvös kezébe aki az akkori tulajdonos nevét szogd írással karcolta rá. Ez a Toyan Er nevet tartalmazó szogd felirat, amely a szíjvégen a rovásírásos felirattól beljebb helyezkedik el, bizonyára későbbi mint az, mert nehezen képzelhető el, hogy a rovásírásos felirat készítője a tulajdonos nevét ne ugyancsak rovásírással karcolta volna rá. 4. kép. A rovásírásos jelek összehasonlító táblázata. Rövidítések: Z - Zamárdi, Y- Yenisey, О - Orkhon (Rajzolat: Harmattá János) ÍRÁSOS ÉS SZOGD FELIRATAI 109 Végül az öv egy újabb birtokosa ismét egy másik szogd ötvöshöz fordult, aki talán az övre erősített kis veretet készíthette vagy erősíthette fel és az újabb tulajdonosa nevét egy cartouche-ba a hátlemezére karcolta be. A feliratok e készítési sorrendje és körülményei talán segítik megvilágítani a szíjvég tömör nagydarabja és az övre erősített kis vereté közötti stíluskülönbséget és a használtság különböző fokozatát is. Mindenesetre a két szogd ötvös kezének nyomai egyben két ötvös munkáját is jelenti a szíjvég ránk maradt formájának és szerkezetének kialakításában. Hogy egy avar szíjvégen török nyelvű türk rovásírásos feliratot találunk, az ma az utóbbi évek kutatásai után már nem meglepő. 10 Annál inkább a szogd feliratok előkerülése rajta, mert erre eddig bizonyára senki sem mert volna gondolni. Ennek a jelentősége nem abban van, hogy egy avar sírban talált lelettárgyon szogd felirat olvasható - erre már eddig is volt példa. A Budapest XIV. - Tihanyi tér-i középavar temető 5. sírjából előkerült ezüst kelyhen és a Kiskőrös - Vágóhid-i temető 1. sírjában talált ezüst kelyhen is buxärai szogd írással készült súlyfeliratot lehetett megfigyelni. 11 Ezek azonban még Buxarában készültek és csak az edények, nem pedig a feliratokat készítő ötvösök jutottak el az Avar Kaganátus területére. Ezenkívül Kelet-Európából még nyolc szogd edényfeliratot ismerünk. 12 Ezek közül az Oroszország és Kopĉiki lelőhelyüek királyfeliratok, tehát kétségtelenül Sogdianéban készültek. A harmadik (lelőhelye Kerĉeva) egy Ĉaĉ-i polgár, Mayäktäv nevét tartalmazza, így nyilvánvalóan ez is Közép-Ázsiában íródott (Ĉaĉ=Taskent). A Limarovka és Strelka lelőhelyekről származó edények szogd feliratai is még bizonyára Közép-Ázsiában készültek, mert rajtuk későbbi rovásírásos török nyelvű felirat is van, így valószínűleg török tulajdonosaik hozták ezeket KeletEurópába. Egyedül a Nizne-Ŝacharovka lelőhelyről származó három edény szogd feliratát nem kísérik türk rovásírásos feliratok. Ezekről tehát esetleg fel lehet tenni, hogy szogdok hozták Kelet-Európába. Egyiken (c) ugyanis a Tamyan tarqan (tmyn trfn) névalak jelenik meg, amelynek viselője azonos lehet azzal a Tagma tarchannal, akit Menandros említ mint az egyik Bizáncba küldött nyugati türk követség vezetőjét. A Kelet-Európában napvilágra került szogd feliratos ezüst edények közül tehát csak néhányról tehető fel, hogy szogd tulajdonosaik hozták magukkal oda, a zamárdi szíjvég szogd feliratai azonban csak helyben készülhettek és az avarok között szogd ötvösök működését bizonyítják. Ez teszi ezt a leletet történeti és művelődéstörténeti szempontból egyedülálló értékűvé. A szintén Somogy megyei Tabon talált arany bújtató finom kivitelével és rákarcolt finom rajzolatú és a szogd fémművességben pontos párhuzammal rendelkező virággal és levéllel kapcsolatban merült fel először az a gondolat, hogy e darabot egy szogd
