Somogyi Múzeumok Közleményei 11. - A népvándorláskor fiatal kutatói 5. találkozójának előadásai (1995)

Medgyesi Pál: Késő avar kori kemence Kevermes-Bakófenéken

KÉSŐ AVAR KORI KEMENCE KEVERMES-BAKÓFENÉKEN MEDGYESI PAL 1989. tavaszán földmunkák során paticsdarabok, edénytöredékek kerültek elő Kevermes Bakófenék nevű határrészén. 1989. július 21-28. között a helyi Tsz anyagi támogatásával leletmentést végeztünk a lelőhelyen, mely kevermestől DKre terül el (l.t.1.). Itt egy egykori vízfolyás kissé kiszélesedő medre közepén a mai napig náddal benőtt, ingoványos rész található. Ezt nevezik Bakófenéknek. Az ingoványos részt az utóbbi években szeméttel, hulladékkal töltötték fel. (I.t.2.). Az előzetes terepjárás alkalmával az egykori meder két partján őskori, szarmata kori és Árpád-kori töredékeket gyűjtöttünk. A leletmentést az egykori ér É-i partján, egy edénytöredékkel sűrűn borított területen végeztük. Külön problémát jelentett, hogy ebben az időben a román határ közelében 1000 m-es sávban csak külön engedély megszerzése után lehetett volna dolgozni, s a leletmentés kb. 700-800 m-re volt a határtól. Végül is sikerült engedély nélkül ásnunk, de napjában többször is hallani lehetett, amint a román határőrök rálőttek a Magyarországra szökő menekültekre. A kijelölt 3x15 m-es DK-ÉNy-i irányú árok Ény-i részén a harmadik ásónyom után paticsos, égett réteget találtunk. Már ekkor sejthető volt, hogy kemencére bukkantunk. A felső rétegekben őskori, szarmata kori, avar és Árpád-kori cserepeket, valamint állatcsontokat gyűjtöttünk. A későbbiekben is ezek a korok jelentkeztek, az Árpád-kor kivételével. Árkunk Ény-i kiszélesítésében egy őskori tűzhelyre és egy szarmata kori ház sarkára bukkantunk. A DK-i részen talált árkok valószínűleg avar koriak, bár nem lehet teljesen kizárni, hogy már az Árpád-korba tartoznak. (Ill.t.3.) 1. sz. kemence A paticsos rész bontása során kiderült, hogy valóban egy kemencére bukkantunk. A belül vörös égett boltív 65 cm mélyen jelentkezett. Bár a boltozat beszakadt, egy része megmaradt eredeti helyzetében. Az omladék eltávolítása után megtaláltuk az egyenesre simított kiégett alját. (Ill.t.1.) A kemence betöltésében avar kori kerámiát és állatcsontot találtunk. A kemencéhez egy nagyjából szögletes előtér csatlakozott, mely 210x220 cm-es volt. Legnagyobb mélysége 247 cm. Betöltésében szintén avar kori kerámiatöredékek és állatcsontok voltak. A betöltést eltávolítva kiderült, hogy az előtér Ény-i sarkában volt a lejárat. Bár az egykori lépcsőrendszerű kiképzés csak nyomaiban maradt meg, mégis egyértelmű, hogy itt lehetett bejutni az előtérbe. Innen tovább lejt a szint, majd jobbra fordítva egy újabb lejtős rész vezet le az előtér D-i, legmélyebb részébe. Az előtérben a kemence elé állva kb. mellmagasságban volt a kemence. (Ill.t.1.). Bár a kemence és előtere összetartozása (IV.1.1.) nem kétséges, ván egy nehezen magyarázható jelenség. Az előtér alja ugyanis a betöltéstől jól elváló, keményre taposott fekete föld volt, ezt felbontva azonban kiderült, hogy ez is beásás. Ez a fekete föld jól elvált az ebben a mélységben jelentkező, az előteret minden oldalról határoló kékesszürke agyagtól. A gödör mélységét nem tudtuk megállapítani, mert három méter alatt feltört a talajvíz (IV.t.1.). A gödör rendeltetése talán a kemence építéséhez szükséges anyagot, majd a megfelelő mélységig újra feltöltötték, kialakítva a már megismert gödörfeneket. Az sem kizárt azonban, hogy a gödör eredetileg kút volt. A kemence előtere fölött valószínűleg tető lehetett, hisz minden nagyobb eső után állt volna benne a víz. (IV.t.1. és V.t.1.). Az ezt tartó cölöpök nyomát azonban nem találtuk meg. Az árokrendszer A két feltárt árokrészlet minden valószínűség szerint szintén avar kori, bár az 1. árok É-i végében előkerült három edénytöredék és a felszínen gyűjtött Árpád-kori cserepek alapján nem zárható ki teljesen az Árpád-kori keltezés sem. (Il.t.3.), (XX.t.2-3-5). Árkainknak csak az alsó részét tudtuk megfigyelni. Mindkettőnek nagyjából egyenes volt az alja, falaik enyhén befelé lejtettek (II.1.1-2.). Sajnos csak az alsó szinten jelentkeztek, így az eredeti szélességük nem állapítható meg. A leletanyag leírása 1. kemence előterében 1./ Homokkal soványított, kissé csillámos, korongolt, sötétszürke színű, kihajló, levágott szélű peremű, vállán bekarcolt hullámvonalkötegekkel díszített fazék töredéke. (Vl.t.1. Szá: 26,4 cm. V: 0,8 cm.) 2.1 Világosszürke, kaviccsal soványított, lassú korongon készült, lefelé szűkülő, vízszintesen levágott peremű edény töredéke. (VI.t.2. Szá: 30,5 cm V: 0,9 cm.). 3./ Sötétszürke, homokkal soványított, korongolt, kihajló peremű, nyakán és vállán vízszinté-