Somogyi Múzeumok Közleményei 11. - A népvándorláskor fiatal kutatói 5. találkozójának előadásai (1995)
Kiss Gábor: A késői avar aranyozott övdíszek
100 KISS GÁBOR grammnyi súlyúak. Jóval nyomatékosabban kell figyelembe vennünk azt a tényt, hogy több ilyen eredetileg aranyozott övgarnitúrát is rejtő sír ki van rabolva, tehát a sírfosztogatóknak volt mit keresniük és ez bizonyára az arany lehetett, és nem az aranyozott bronzveretek, lévén ezek legtöbbjét a sírföldbe visszahajigálták. (Itt érdemes lenne jobban figyelembe venni az egyes temetők kirablottsági arányát, hiszen a 90 % körüli vagy azt néha meg is haladó bolygatottság több mint valószínű az adott temető egykori mellékletekben — nevezetesen aranyban való — gazdagságával (is) összefüggésben állhat. Több sír rejtett fegyvert - többek közt vágófegyvert (pl. szablyát), ami természetesen akkor is drága fegyvernek számított és mint ilyen inkább a családokon belül öröklődött, sem mint a sírba jutott volna. Az aranyozott övveretek számáról annyit mindenképp érdemes elmondani, hogy eddig 68 lelőhelyről (az ismeretleneket nem számolva), mintegy 130 garnitúrát ismerünk (az ismeretlen lelőhelyről származókkal együtt), amely legalább egyetlen egy aranyozott darabot tartalmazott. Ebből kb. 80-85 volt a túlnyomórészt vagy teljesen aranyozott díszekből álló. Temetőnként számbavéve ez utóbbiakat — vagyis a teljesen aranyozott vagy több aranyozott darabot tartalmazó garnitúrákat — elmondhatjuk, hogy közülük kiemelkedik Komárom-Hajógyár 17, Vörs-Papkert B. - 9; Ĉelarevo (Dunacséb) - 5, Mosonszentjános - 4, Győr-Téglavető dűlő - 3, Leobersdorf- 3, stb. ilyen belőle napvilágra került övvel. Megállapítható tehát, hogy a későavarkorból fennmaradt nagyszámú bronzból öntött övgarnitúra között az aranyozottak csak elenyésző számban vannak jelen és noha lelőhelyeik a Kárpátmedencét láthatóan egységesen kitöltik, mégis pontosan ott koncentrálódnak, ahol a fegyveres és lovas sírok megléte és ezek aránya alapján már eddig is fejedelmi vagy egyéb más politikai központot tételeztek fel. 7 A szokásos falusi temetők jó néhányban csak egyetlen egy aranyozott öves férfi nyugszik. Előtte-utána ezt a kitüntetést, rangot az adott közösségből senki más nem kapta meg. Ennek megfelelően igen sok temető van, ahol egyáltalán nem is találni aranyozott övet, másokban pedig csak egyegy aranyozott díszt a bronz színű garnitúrába felszerelve vagy bizonyosan másodlagos helyzetben, pl. nyakban viselve, stb. Ám ezeknek az egyes daraboknak rangjelző szerepe aligha lehetett. Az aranyozott öves halottaknak a temetőn belül elfoglalt helye sem mondható megkülönböztetettnek. Azok általában az egyéb bronz öves férfiak sírjainak megfelelően, a temető éppen akkor használatban levő részének közepe táján lelhetők fel. Az aranyozott övek mintakincsét vizsgálva az alábbi megállapításokat tehetjük: gyakori bennük: - a griffábrázolás, (elsősorban a sarlószárnyú és S-szárnyú griffek) -a nagyszíjvégeken található állatküzdelmi jelenetek - a későrómai vagy bizánci előképekre visszavezethető ábrázolások (halat tépő sas, lovagló nereida, kereszten ülő sas, büsztábrázolás, cirkuszi jelenet, stb.) - a húsos levelű, ún. vrapi indákból szőtt és az ezekből levezethető különféle motívumok - a virágos'indamotívumok - a laposindák különféle változatai - a pálcikaindák és a belőlük szőtt háló motívumai - a liliomdíszek, liliom- és virághálók különféle változatai A legjellemzőbbek az övveretek formái, amelyek téglalap, korong vagy széles pajzs alakúak. A keskeny pajzs alakú forma már ritka közöttük. Adattárunkat áttekintve feltűnik, hogy jó néhány, bronz színben elterjedt övdíszformát (pl. a hármas csoportosítású keskeny pajzs alakú, és a hasonló vésett-poncolt darabokat, az általános kettőslapú laposindás szíjvégeket, stb.) nem találjuk meg közöttük. Szintén csak néhány van közöttük a korábbi préselt véretekhez hasonló négyzet alakú övveret is, (Pilismarót-Basaharc szórvány, Devinska Nova Ves 147. sír, Ŝturovo 222. sír). Ezzel ellentétben akad közöttük akár ábrázolását, akár formáját tekintve jó néhány unikum: (pl. a Keszthely-városi temető virághálómintás övgarnitúrája, az azonos lelőhelyű szúnyog-griffes övveretek, Kecel-Határdűlő 32. sírjának griffjei, vagy a mártélyi nagyméretű indás övgarnitúra, annak különös nagyszíjvégével, Ĉelarevo 363. sírjának övveretei, stb.). Az aranyozott darabokat végignézve megállapítható, hogy közöttük jobbára az avar bronzöntő művészet elejére és virágkorára jellemző darabokat találunk. Ezek túlnyomórészt igen gondos kidolgozásúak, amelyet jó néhány esetben a darabok felületének vagy háttérének poncolással való utólagos díszítése is igazol. Az egyes formai és ornamentális jegyek alapján jelenleg a Kárpát-medence északnyugati cikkelyében körvonalazható egy csoport, amelyre az alábbiak jellemzők: csavarodó vékony indák: Csúny 127. sír, Hornstein, Leobersdorf 71. sír, Steinbrunn szimmetrikus kettős S-inda: Csúny 127. sír, Fót 1. sír, Keszthely, KomáromHajógyár 103. sír, Leobersdorf 69, 71. sír. hátra forduló oroszlán alak: Budapest-Rákos 28. sír, Komárom-Hajógyár 63, 72, 85. sír, Zitavská Tőn I. 29. sír.
