Somogyi Múzeumok Közleményei 11. - A népvándorláskor fiatal kutatói 5. találkozójának előadásai (1995)
Kulcsár Mihály: Az Árpád-kori templom körüli temetők kialakulásának kérdéséhez
230 KULCSÁR MIHÁLY inkább a Balkánon, valamint a Kárpát-medence vele szomszédos D-i részén terjedt el 56 (Gombos, 57 Majs, 58 Ellend-I. 59 ), de szórványosan az ettől É-ra eső területeken (Halimba, 60 Pilismarót, 61 Letkés-Téglaégető I. 62 ) is előfordul. A hazai kutatás a gyűrűknek ezt a típusát a Xl.sz-ra keltezte. 63 A majsi temető 53.sírjában egy bronz példány került elő. A sír a Szent István és Péter (1038-1040 és 1044-1046) pénzek vonalán belül, a Kiss A. által a 960/970-es évekre datált temetőmag közelében található. 64 A külföldi kutatók — elsősorban J. Giesler és Z. Tomiĉiĉ 65 — szerint szintén lehetséges a típus korai keltezése. A fentiek alapján a 187.sír leletegyüttesét — fenntartva az esetleges X.sz. végi datálás lehetőségét is — a Xl.sz-ra, annak is inkább az első felére helyezzük. A korai keltezést a sír stratigráfiai helyzete is — a legalsó sírrétegben helyezkedett el — alátámasztja. A templom és a temető időrendje szempontjából fontos megemlíteni az alapozási árok alján (vagyis a feltételezett É-i hajófal alatt) feltárt, egymást is bolygató 68-69.sz sírokat. E két sír és az egykori templomfal viszonya, a temető korai időre keltezhető leletanyaga valamint az a tény, hogy az előkerült alapárok mérete (kb. 8 méter) egyezik egyes Árpád-kori falusi templomok hajófalának hosszúságával 67 arra enged következtetni, hogy a szóban forgó templom építését megelőzően egy korábbi temető meglétével is számolnunk kell. Az a lehetőség sem zárható ki teljesen, hogy a feltárt alapozási árok egy igen korai, már a XI.sz folyamán is használatban lévő templom kibővítésének eredménye lehet. Ennek bizonyítékaként jöhetne számításba, hogy a feltételezett templomfal alatt a sírok rétegződése figyelhető meg, azonban ez a jelenség a soros temetők egy részében sem ismeretlen. 68 A templom felépítésének idejére sem történeti, sem régészeti adatokkal nem rendelkezünk, egyelőre még a templom körüli és az azt megelőző soros temető sírjait sem tudjuk egyértelműen különválasztani. Minden bizonnyal ez utóbbihoz köthetjük a bolygatatlan altalajba ásott, korábbi temetkezéseket nem bolygató sírokat (55.,59?, 167.,173.,187.sír), melyek a temető betelepítésének első fázisát jelzik. Közülük mellékletet csak a már említett 187.sír tartalmazott. Talán már a temetkezések következő generációját jelzi a 84.sír, melyet a benne talált bordázott s-végű arany hajkarika-pár (II.tábla 8-9.) alapján semmiképpen sem keltezhetünk a XI.sz. közepénél korábbra, 69 stratigráfiai helyzete azonban (a bolygatatlan altalajba mélyed, felette többrétegű temetőrész húzódik) viszonylag korai időre utal. Szintén a második fázisba tartozhat a Xl.sz-ra, esetleg a XII.sz. első felére datálható 174.sír, melynek ásása során a már említett 173.sírt dúlták fel. A felső rétegekben elhelyezkedő melléklet nélküli vagy a szokványos Árpád-kori leletanyagot — s-végű és sima hajkarikák, gyűrűk, vascsatok — és XII-XIII. sz-i pénzeket tartalmazó sírok már a temető későbbi használatát jelzik. 70 Jó keltezési adottságai miatt érdemes megemlíteni a 123., 125. és 126. sírok által alkotott csoportot. A 123. sír egy bronz fejesgyűrűt (II.tábla 15.) 71 tartalmazott, fölötte találtuk a XII.sz-i felirat nélküli dénárt tartalmazó 126.sírt, melynek bal oldalát a III. Béla éremmel keltezett 125.sír ásása során pusztították el. Ezáltal jól keltezhetővé válik az említett gyűrű ill. a 126.sír CNH.1.153.pénze: mindkettő a XII.sz. utolsó harmada-vége előtt került a sírba. A 132.sírban egy rosszezüstböl készített, köpűs záródású, ráforrasztott levél alakú fémlemezzel díszített hajkarikát találtunk (II.tábla 12.). 72 Legjobb párhuzamát — a közölt fénykép alapján — Abaújvárról ismerjük, melyet Gádor J. XIIXIII.sz-inak határozott meg, ezt a megfigyelést a mi rétegtani adatok alapján jól keltezhető példányunk (a 132.sír a pénzzel keltezett 22.sír alá nyúlik) is alátámasztja. 74 Hasonló szerkezetű, de már nagyobb méretben készített — minden bizonynyal a típus későbbi generációját reprezentáló — hajkarikákat találunk a tatárjáráskor elrejtett nyáregyházi 75 és orosi 76 kincsleletekben, de hasonlók sírleletként is előfordulnak (Kaposvár, Cegléd). 77 A 4.sír az általunk feltárt temetőrész legfiatalabb sírjai közé tartozik (a legfelső sírrétegben, bolygatatlan állapotban találtunk rá). A koponyán egy aranyozott rézszalaggal körültekercselt fonálból készített párta maradványait találtuk, 78 melynek keltezése a lelőhely időrendje szempontjából érdekes kérdéseket vet fel. A fémszállal körültekercselt fonálból készített párták megjelenését kutatásunk a XV. század közepe utáni időszakra keltezi. 79 A feltárt temetőrészből azonban hiányoznak a XlV-XV.sz-i temetkezések jellemző mellékletei 80 és pénzei. A terepbejárás során begyűjtött kerámiaanyagban szintén nincsenek a későközépkorra keltezhető töredékek. Ezen adatok ismeretében azt kell feltételeznünk, hogy a település és a temető használatát valamikor az Árpád-kor végén felhagyták. Ezt látszanak alátámasztani a viszonylag „magasan", a felső sírrétegekben, aránylag kis mélységben előkerült XIIXIII.sz-i pénzek is. Ezek a tények az említett tárgytípus kizárólagos késői keltezése ellen szólnak és — legalábbis a tárgyalt példány esetében — annak korábbi meglétét is valószínűsítik. A huzamosabb használat mellett szól, hogy máshonnan (Gellértegyháza, 81 Kerekegyháza és Bocsa 82 ) is ismerünk — a leírás alapján — hasonló szerkezetűnek tűnő, az Árpádkorra keltezhető pártákat. A baracsi 4.sír esetében azonban a már felhagyott temetőbe történt
