Somogyi Múzeumok Közleményei 11. - A népvándorláskor fiatal kutatói 5. találkozójának előadásai (1995)

Liska András: Adatok a korai avar temetési áldozat szokásának kérdéséhez

ADATOK A KORAI AVAR TEMETÉSI ÁLDOZAT SZOKÁSÁNAK KÉRDÉSÉHEZ LISKA ANDRÁS A Békés megye régészeti topográfiája 4. kötetéhez végeztünk terepbejárást 1993. április 22-én, Gyulavári határában (a megszűnt gyulai és sarkadi járás). A Gyulavári 15. számú lelőhely az országhatártól alig 1 km-re, a Paradicsomdűlőben, két, szabályozás előtti folyómeder által közrefogott, alacsony kiemelkedésen helyezkedik el. A területről nagy számban gyűjtöttünk bronzkori, szkíta, valamint szarmata kori edénytöredékeket. A lelőhely D-i részén, a szántott, boronált felszínen nem mindennapi leletekre bukkantunk (1.SZ. térképvázlat). Két darab hurkosfülű kengyel, egy csikózabla és egy hevedercsat feküdt egy csomóban. A tárgyakat valószínűleg az eke fordította a felszínre, helyzetük a megtalálásig nem változott. A leletek felszedése után a szántott földet megmozgattuk, ám sem közvetlen közelükben, sem távolabb, más, a vastárgyakhoz köthető leletet nem találtunk.

1 A leietek leírása:

2 1 - 2. Hurkosfülű, kerektalpú vas kengyelpár. Mindkét kengyel külső oldalán, a talpaló közepén egy borda húzódik hosszanti irányban. Száruk négyszögletes átmetszetű, az egyik darab kissé deformálódott( I. sz. tábla 3; 4 ). M: 13,9 cm SZ: 12 cm Talp sz.: 3 cm; EFM 94.1.1. Itsz. M: 14,5 cm SZ: 11,8 cm Talp sz.: 2,5 cm EFM 94.1.2. Itsz. 3. Csuklós szerkezetű, két tagból álló vaszabla (ún. csikózabla). Négyszögletes átmetszetű vaspálcából kovácsolták, egyik szára eltörött. (I. sz. tábla 2.) H (ép szár): 11,6 cm; Karika átmérője: 3,8 cm EFM 94.1.3. Itsz. 4. Trapéz alakú, vas hevedercsat. Négyszögletes átmetszetű vaspálcából készítették. A pecek vége letörött, a csattest deformálódott.( I. sz. tábla 1.) H: 3,9 cm SZ: 3,5 cm EFM 94.1.4. Itsz. A lelőhelyen 1993. május 24-28-ig szondázó ásatást végeztünk abból a célból, hogy a feltárás során megtudjuk, a vastárgyak előkerülési helyének közelében található-e sír, temető, vagy egyéb olyan objektum, amelyből a kiszántott leletek származhattak.

3 A II. számú kutatóárok D-i végében, a lószerszám tartozékok előkerülési helyének közvetlen közelében, kb. 60 cm mélységben egy szarvasmarha és egy ló koponyája került elő. Körülöttük beásásra utaló elszíneződést nem tapasztaltunk. A szarvasmarha koponya felső része (a koponyatető) összetörött állapotban volt. A lokoponya felső része a szarvasmarha koponya mellett feküdt, alsó állkapcsa kb. 30 cm-rel távolabb, felfordítva helyezkedett el. Az állatkoponyák felszedése során, a szarvasmarha koponyától alig néhány centiméterre két edénytöredék került elő. Az egyik egy kézzel formált, durva kidolgozású, cseréptörmelékkel soványított, népvándorlás kori edény darabja, a másik egy világosbarna színű, korongolt, igen vékony falú, fényezett felületű, gepida kori, körte alakú bögre peremtöredéke.

4 Lehetséges-e, hogy Gyulavári határában, egy, a Kárpát-medencében kevéssé, szinte csak szórványos leletekből ismert korai avar temetési áldozat maradványaira bukkantunk? A steppei népek temetkezési szokásait vizsgálva, legutóbb Tomka Péter tekintette át a török, mongol, mandzsu-tunguz, és finnugor népek halotti áldozathoz kapcsolódó régészeti és néprajzi forrásait (TOMKA 1986). Az említett népeknél elterjedt szokás volt, hogy a temetés, a sír behantolása után a halott számára a „másvilágra küldtek" különböző tárgyakat, a halotti tor maradványait, stb. Ezeket a „küldeményeket" általában a sír közelében, kis gödrökbe ásták el. A tajnyikok klasszikus példái a türk kori, kurgánokba külön beásott gödrök, amelyekből lószerszámok, övkészlet, és egyéb leletek kerültek elő. A legismertebbek a Kuraj iV/l. kurgán (KISELEV 1949, 302), a tujahtai 4. kurgán (KISELEV 1949, 304-305), és a mongun-tajgai kurgánok (GRAĈ I960, 40-45). A felsorolt tajnyikok jellegzetessége, hogy a felszíntől kis mélységre vannak elásva, és embercsontok nélkül kerülnek elő. Ezek a „rejtekhelyek" lehetnek a temetkezésektől helyileg teljesen függetlenek is, mint pl. a baj-tajgai BT59-5., szarmata kori kurgán is, amely már önmagában is rituális kurgán volt, hiszen valódi temetkezést nem tartalmazott. A türk korban, külön gödörben helyeztek el a kurgánban lószerszám tartozékokat, és fegyvereket (GRAĈ 1966, 90105; TOMKA 1986, 43). A Kárpát-medence területéről is kerültek elő hasonló összetételű leletek. Általában kerek talpú, hosszúfülű, vagy hurkosfülü kengyelek, vaszabla, lándzsa, esetleg, lószerszámveretek alkotják a leletegyütteseket. Ezeket első áttekintésében éppúgy az avar korszak legkorábbi szakaszához tar-