Somogyi Múzeumok Közleményei 11. - A népvándorláskor fiatal kutatói 5. találkozójának előadásai (1995)

Kulcsár Mihály: Az Árpád-kori templom körüli temetők kialakulásának kérdéséhez

228 KULCSÁR MIHÁLY A korábban használt soros temetők helyén — a templom felépülte után — folytatódó templom körüli temetőket említve Bóna István a „Modell von Gellértegyháza",

21 Ritoók Ágnes pedig a „gellértegyházi típusú" temetők

22 elnevezést alkalmazza. Mint a fentiekből is kitűnik, a hazai kutatás számolt olyan temetők meglétével, amelyek esetében a soros köznépi temető területén épült fel a későbbiekben a templom, s a hozzá tartozó temető mintegy „rátelepült" a közösség korábbi sírmezőjére. Az ún. gellértegyházi — bár éppen a névadó lelőhelyről bizonyosodott be, hogy nem sorolható ebbe a csoportba, jobb híján mégis ez az elnevezés vonult be a köztudatba — típusú temetők problemagtikájára azonban csak az utóbbi másfél évtized feltárásai irányították rá a figyelmet. Ezek közös jellemzője, hogy feltáróik kiemelik: a templom körüli temető helyén egy azt megelőző korábbi temető is létezett illetve létezhetett.

23 Derekegyházon egy templomot és a körülötte fekvő temető 54 sírját tárták fel. A Salamon pénzével keltezett 12. sírt a templom oromfalának alapozása vágta félbe. Hegedűs Katalin szerint „a templom építését megelőzően a Xl-Xll.sz-ban volt a halom tetején egy kisebb nemzetségi temető, majd - feltehetőleg a tatárdúlás után emelték a korai temető fölé az egyenes szentélyzáródású egyhajós templomot".

24 Csepreg-Szentkirályon egy Árpád-kori templom agyag alapozása és temetőjének 175 sírja került napvilágra. Az ásató feltételezi, hogy a „sírok legkorábbi, XI. századi rétege (négy vagy öt sír) talán még egy korábbi, soros temetőhöz tartozott".

26 Hetényegyháza-Belsőnyíren egy Árpád-kori falusi templomot és a körülötte fekvő temető részletét tárták fel. A templomfal alapozásának készítésekor sírokat vágtak el, ezek azonban V. Székely György véleménye szerint egy korábbi templomhoz is tartozhattak.

26 A Tápiógyörgyén feltárt „templom építése előtt , a XI. században már temető volt a kis dombocskán, s a templomot valamikor a XI. század vége után építették csak fel, s a körülötte folytatódó temetkezésnek a XIII. század közepe táján végeszakadt" - írja Dinnyés István.

27 Bánkút-Rózsa majorban, a Libicsi halmon egy 14 sírós temetőrészietet tárt fel Szatmári Imre. A bronzból készített s-végű hajkarikát tartalmazó 5. sírban fekvő váz bal lábcsontjait és medencéjét a templom alapozási árkának ásásakor vágták el. Az ásató szerint „ez csak azt jelentheti, hogy a halmon a templomot egy valószínűleg nem sokkal korábbi, vagy talán éppen folyamatosan használt temető területén építették fel". Minden bizonnyal szintén e csoportba sorolhatjuk az alábbiakban ismertetésre kerülő Árpád-kori temetőrészietet is. Árpád-kori temetőrészlet Baracson A község területéről már korábban is ismertek voltak szórványos X-Xl.sz-i leletek,

29 a falut említő első bizonytalan írott források azonban csak a Xlll.sz-ból származnak.

30 A lelőhely Baracs-Apátszállás (Fejér megye, egykori Dunaújvárosi járás) belterületének ÉNy-i peremén, a Wesselényi utca meghosszabbítását jelentő földút — az ún. Szigetsor vége — (Hrsz.0141) É-i oldalán elterülő szántóföldön (Hrsz.073 és 075) található, de átnyúlik annak D-i oldalára (Hrsz. 0141/2) és a közelben folyó Nagyvenyim-Baracsi ér É-i oldalára (Hrsz.0139/1) is. A helybeliek elmondása szerint nagyobb esőzések után a lezúduló víz embercsontokat és pénzeket mosott ki. Az ötvenes évek első felében Fitz J. végzett itt leletmentő ásatást, melynek eredményeként két egymásba temetett sírcsoport hét sírját tárta fel.

32 A mostani (1993-1994) leletmentést gázvezeték árkának ásása indokolta: ennek mélyítése során sírokat bolygattak meg ill. a síroktól K-re az egykori település maradványai (átégett paticsfoltok, kemencemaradványok) jelentkeztek. A falu túlnyomórészt az ÉNy-DK-i irányú NagyvenyimBaracsi ér jobb partján, egy DNy felé enyhén emelkedő domboldalon telepedett meg. Kiterjedése — a felszíni leletanyag szóródása alapján — nagyjából 650x370 méter, a mai földúthoz igazodó ÉK-DNy-i irányú tengellyel (I.tábla 1.). Azon a részen ahol a gázárok tanúsága szerint a sírok a legnagyobb sűrűségben jelentkeztek, a felszíni alakulat mára erősen lekopott, de még kivehető dombot sejtet, melynek tetejét köveshabarcsos, embercsontokkal kevert törmelékréteg borítja. Itt nyitottuk meg két 3x10 m-es, a mai földúttal párhuzamosan elhelyezkedő szelvényünket. Az egykori templom alapfalaira nem bukkantunk rá, azonban az I. szelvényben feltártunk egy ÉKDNy-i irányú újkori árkot (2. árok, M= -67-83cm, Sz= 90-120cm), mellyel véleményünk szerint a templomhajó É-i falának alapozását termelték ki. E sejtésünket az ároknak a sírokkal megegyező tájolása valamint köves-habarcsos betöltése teszi bizonyossá. Alján még felismerhető volt az egykori alapozási árok vályúszerűen, 50 cm szélességűre összeszűkülő feneke valamint ÉK-i és ÉNy-i fordulója, vagyis az egykori hajófal két sarka. Ezekből az adatokból sajnos sem a falalapozás tényleges szélességére, sem a templom méreteire nem következtethetünk, csupán annyi derül ki, hogy a hajó hozzávetőleg 8 méter hosszú lehetett. A szentély alakjára és méretére vonatkozóan szintén nincsenek adataink. Minden bizonnyal a 2. árok „keresőárkának" határozható meg a sekélyebb, de jóval szélesebb szintén újkori 1. árok (M=-70-73 cm, Sz= 200 cm), amely több sírt is elpusztított, alatta azon-