Somogyi Múzeumok Közleményei 11. - A népvándorláskor fiatal kutatói 5. találkozójának előadásai (1995)

Kustár Ágnes - Szikossy Ildikó: A Karos-Eperjesszögi II-III.honfoglalás-kori temetők előzetes embertani vizsgálatának eredményei

A KAROS-EPERJESSZÖGI ll-lll. HONFOGLALAS-KORI TEMETŐK ELŐZETES EMBERTANI VIZSGÁLATÁNAK EREDMÉNYEI KUSTÁR ÁGNES-SZIKOSSY ILDIKÓ Anyag és módszer Az antropológiai vizsgálatokba a régészetileg teljesen feltárt II. és III. temető 90 sírjának embertani hagyatékát vontuk be. A koponyák egy része (kb. fele) jó megtartású, a postcranialis vázrészlet azonban töredékes és hiányos, rossz megtartású. Az anyagot a Magyar Természettudományi Múzeum Embertani Tára őrzi. Az elhalálozási kor meghatározásában felnőttek esetén a koponyavarratok endokraniális felszíni elcsontosodásának Broca szerinti fokozatait (in Farkas 1972), valamint az ektokraniális felszíni obiiteráció Meindl-Lovejoy (1985) szerint megállapított fokozatait vettük figyelembe. A vázon a humerus és femur proximalis epifízisein a substantia spongiosa strukturális változásai és az os pubis faciès symphyseosa felületi megváltozása alapján határoztuk meg a kort (Nemeskéri és mtsai 1960). A fiatalkorúak életkorát a Ferembach és munkatársai (1979) által ajánlott módszer alapján becsültük. Gyermekek esetén a tej- és maradó fogak áttörési sorrendje és a csonthossz alapján végeztük a kormeghatározást. Az értékelésnél a Martin-Saller (1957) féle korcsoportbeosztást használtuk. A nemet a koponya és a vázcsontok nemi dimorfizmust mutató anatómiai jellegei alapján határoztuk meg (Éry és mtsai 1963, AcsádiNemeskéri 1970, Bass 1987, Ubelaker 1984). A koponyapatológiai vizsgálatokat erős mesterséges megvilágítás mellett makroszkóposán, kézi nagyítóval illetve mikroszkóposán végeztük. Munkánk során Regöly-Mérei (1962), Bartucz (1950, 1966), Katona (1963), Marcsik (1983), Endes (1965), Ortner-Putchar (1981), Steinbock (1976), Nemeskéri és mtsai (1960, 1965) és Pap-Jőzsa (1991) patológiai témájú munkáit használtuk fel. A koponyákon megfigyelhető elváltozások eredetének megállapításában segítségünkre volt Józsa László patológus és Pap Ildikó antropológus. A fotókat Kéve András készítette. Ezúton szeretnénk megköszönni segítségüket. A szájpatológiai vizsgálatokat makroszkóposán, pontvilágító segítségével végeztük. A fogbetegségek feltárásához fogászati szondát, excavatort és nagyítót használtunk. /. A Karos-eperjesszögi II.-III. honfoglalás-kori temetők nem és életkor szerinti megoszlása A Karos-eperjesszögi népesség korcsoportok szerinti megoszlását tekintve (3. táblázat) szembeszökő a csecsemőkorú halottak teljes hiánya. Ez részben a csecsemőkorúak el nem temetésével magyarázható, vagy túlságosan a felszínhez közel való eltemetésével, részben pedig az ásatási körülményekkel. A csecsemőcsontok kis méreteiknél fogva jobban kitettek a talajban való postmortalis lebontó folyamatoknak. Az infans korban elhalálozott egyének aránya 24 %, ami összehasonlítva a X—XII. században infans korban meghaltak arányával, mely 32.3 %, jóval alacsonyabb a várható értéknél (AcsádiNemeskéri 1970). A fiatalkorúak százalékos megoszlását összevetve a X-XII. századi adatokkal, megállapítottuk, hogy a Karos-eperjesszögi inf.I. korcsoport 13 %os aránya közel esik a középkori 12.68 %-os átlagértékhez. Az inf.ll. korcsoport 11 %-os aránya magasabb a 8.67 %-os átlagnál. A Juvenilis korcsoport 8 %-os aránya magasabb a 6.14 %-os átlagnál. A felnőttek aránya 76 %, ami magasabb a középkori 67.7 %-os átlagnál. A felnőttek nemi aránya férfi többletet mutat, 13 %-kal több a férfi mint a nő. A felnőtteknél a férfiak és nők közül egyaránt a maturus korban haltak meg a legtöbben (26 %), de feltűnően sok a senilis korú halottak száma (19 %). //. Koponyákon előforduló patológiás elváltozások Anyagunkon viszonylag sok esetben találtunk elváltozást a koponyákon. A 90 sír csontanyagából mindössze 48 esetben (53 %) volt vizsgálható a koponya (a teljes koponya, vagy a koponyatetö). Ebből összesen 19 koponyán (40%) észleltünk elváltozást. Ezek 26 %-a traumás eredetű. A koponya tényleges és szimbolikus trepanációja azonos arányban 10.5-10.5 %-ban fordult elő. Az elváltozások 53 %-át az „Egyéb elváltozások a koponyán" elnevezésű csoportba soroltuk. Ezeket sem trauma, sem sebészi beavatkozás nem okozhatta. Kiváltó okuk kérdéses, lehetnek fejlődési