Somogyi Múzeumok Közleményei 11. - A népvándorláskor fiatal kutatói 5. találkozójának előadásai (1995)
Szalontai Csaba: A késő avar kori liliomos övveretek
A KÉSŐ AVAR KORI LILIOMOS ÖVVERETEK 133 tisztázni. Az bizonyosnak látszik, hogy a késő avar fémművesség működésének legutolsó szakaszában készültek a liliomos övveretek. De vajon mit jelent ez abszolút időrendben? Kiindulási pontként a 8. század utolsó olyan éveit vegyük a tárgy készítésénél figyelembe, amikor még a későbbi történeti események nincsenek hatással az avar kori népesség mindennapjaira. Vagyis a feltételezésünk szerint, a frank-avar háborúkat megelőző években (791 előtt) a kézműipar, és így a fémművesség is zavartalanul működhetett. 24 Ennek megfelelően állítjuk, hogy a késő avar kori fémművesség termékeire kidolgozott relatív kronológia szerinti legkésőbbi tárgytípusok az említett háborúk előtti években készülhettek, vagyis a 790-es években. Ezzel a módszerrel szándékosan „alul keltezzük" a leleteket, ezért az így kapott eredmény csak az eltemetés legkorábbi időpontjait adhatja meg. Azért szükséges hogy alul keltezzük a készítést, mert az avar kori ötvösségre vonatkozóan olyan kevés adattal rendelkezünk, hogy ebből sem általában a késő avar kori, sem pedig a háborúk utáni ötvösséget nem ismerjük, ezért hipotézisként azt feltételezzük, hogy csak a háború kitöréséig működtek az ötvösműhelyek. 25 Nem feladatunk, hogy a 8. századot követő ötvösség meglétéről nyilatkozzunk, annál is inkább sem, mert általában az avar korra vonatkozóan meglehetősen kevés adattal rendelkezünk erről a mesterségről. A 8. századi ötvösműhelyekről a legtöbb ami elmondható, hogy egyes tárgytípusok területi csoportosulása arra enged következtetni, hogy a sűrűsödési pontok környékén működhetett egy-egy műhely. 26 Továbbá feltehető, hogy a műhelyek nagy valószínűség szerint a mindenkori territorriális központok környezetében működhettek. Ebből a szempontból szóba jöhet egy kisalföldi, dél-dunántúli, Szeged és/vagy Szentes környéki, illetve egy tiszántúli központ (SZENTPÉTERI 1993b, 168-169) és a hozzájuk kapcsolódó ötvösműhely is. A fenti központok — a tiszántúlit leszámítva — mind úgy helyezkedtek el, hogy az avar-frank háborúk, illetve a bolgár hadjáratok veszélyeztethették működésüket. Azonban konkrét adatunk nincs a háborúk okozta pusztításról, ezért azt sem tudjuk megállapítani, hogy ezek következtében valóban meg is szűnt-e az ötvösműhelyek működése. 27 A tényleges működésükben nem is annyira a háborúk közvetlen veszélyei akadályozták, hanem inkább közvetve, a bronz utánpótlásának a — korábban vélhetően szervezett — biztosítása. 28 Összegezve tehát, megállapítható, hogy az alul keltezett időrend szerint a 790-es években kaphatott övet az akkori felövezés előtt álló fiatal generáció. 29 Amennyiben elfogadjuk ezt a feltevést, akkor már nincs más dolgunk, minthogy a rendelkezésünkre álló antropológiai adatok alapján meghatározzuk a tárgyak földbekerülésének időpontját (4. táblázat). 30 A vizsgálható veretek nagy részénél megállapítható, hogy biztosan a 800-as években hunyt el viselőjük. Tehát olyan időpontban amikor a történeti források egyébként hallgatnak az avarokról. Pedig nyivánvaló, hogy a 9. század közepén is éltek a Kárpát-medencében avarok, és a korábbi tévhitekkel ellentétben a szabadságukat vesztett (?) avarokat senki sem akadályozta abban, hogy a szabadságuk egyik szimbólumát (?) is viseljék. Az övek és egyéb ékszerek eltűnésének egyetlen oka lehetett, az pedig a nyersanyaghiány volt. Mivel a többi sírból nem rendelkezünk kormaghatározással, ezért csak óvatosan feltételezhetjük, hogy a liliomos véreteket viselő öves férfiak többségében a 9. század első harmadában hunyhattak el. 1 ÖSSZEGZÉS Megállapíthatjuk, hogy a liliomdíszes övveretek készítésének ideje a késő avar kor legfiatalabb, még fémművességgel rendelkező szakaszára tehető. Ugyanakkor az embertani kormeghatározás alapján biztosan állíthatjuk, hogy ezek a veretek a 9. század első harmadában elhunyt viselőjükkel kerülhettek sírba. Vagyis újabb bizonysággal szolgálhatunk arra vonatkozóan, hogy a 9. század első évtizedeiben az alföldi avarság megjelenésében alig különbözik a 8. század végi népességtől (SZŐKE 1994, 80). E népesség életében csak azt követően történik jelentősebb változás, miután a történelmi események következtében megszűnik mindenféle nyersanyag utánpótlása és megszűnnek a korábbi kapcsolatok is (SZŐKE 1994, 83, SZALONTAI 1992, 327-329). A háborúk utáni években valószínűleg teljesen megszűnik a fémművesség, és a korábbi „pompa" talán egyik utolsó elemei azok az övveretek és ékszerek, melyek még a béke éveiben készültek. E tárgyak, viselőjükkel együtt a 9. század első harmadában kerültek a földbe. Ebbe a körbe tartoznak a dolgozatunk tárgyát képező áttört liliomos veretek is. Természetesen nem állíthatjuk biztosan, hogy minden ilyen veret ekkor került a földbe, erre azonban joggal feltételezhetünk. Véleményünk szerint nincs arra szükség, hogy pontosan meghatározzuk, hogy hány fő élte túl a frank és bolgár támadásokat 32 , erre jelenlegi módszereink nem lehetnek alkalmasak. Annyi azonban bizonyos, hogy akkor amikor egy folyamat még alig kezdődött el, korai mennyiségi adatokat mondani a továbbélő alföldi avar népesség nagyságáról. A rendelkezésünkre álló adatok szerint a vizsgált sírokat a 9. század első harmadában ásták meg. Nagy valószínűséggel álltíthatjuk, hogy a liliomos veretes övet viselő férfiak többsége, minden bizonnyal a 9. század első évtizedeiben halhatott meg.
