Somogyi Múzeumok Közleményei 11. - A népvándorláskor fiatal kutatói 5. találkozójának előadásai (1995)

Szalontai Csaba: A késő avar kori liliomos övveretek

A KÉSŐ AVAR KORI LILIOMOS ÖVVERETEK 129 M/7. Pajzs alakú, igen apró, gyöngysorkeretes kisszíjvég (II. tábla 7.). Ill: Liliomos övcsatok (II. tábla 8-9.). IV: Liliomos övforgó (II. tábla 10.). V: Pajzs- és levél alakú, liliomdíszes, csüngős övveret (II. tábla 11-15.). VI: Ún. Keszthely típusú liliomdíszes övdíszek (III. tábla 1-7.). ///. A liliomos övdíszek elterjedése A lilimos véreteket tartalmazó lelőhelyeket térképre vetítésével a követketö állapítható meg ezek elterjedéséről. A Kárpát-medence egész területén megtalálhatók, nagyjából három nagyobb sűrűsödési pont figyelhető meg: Szeged és Szentes környéke, a Kisalföld teljes területe, illetve a Dunántúl délkeleti területe. Az elterjedési térkép és az időrendi táblázat összevetéséből látszik, hogy a korábbi lelőhelyek zömmel a Duna vonalától keletre, illetve északra helyezkednek el, míg a későbbi sírok általában az Alföldön, annak is a déli területein találhatóak. IV. A liliomos veretek időrendje 1. A liliomos szíjvégeket vizsgálva általában megállapítható, hogy köztük igen kevés köpűs szíjvég található. A szíjvégek nagyrészét általában rögzítőfüllel szerelték fel a bőrövre. Ez a technika a késő avar kor utoló fázisában volt gyakori.

17 2. A felgyújtott lelőhelyek közül azokat, amelyekben más verettípus is előfordult, táblázatba gyűjtöttük össze. A táblázatban a szeriáció módszerét követve, időrendi sorrendbe rendeztük a lelőhelyeket, illetve a kísérő leleteket (1. táblázat). A liliomdíszes övveretekkel leggyakrabban előforduló övdíszek a következők : - különböző formájú, áttört, pikkelydíszes mellékszíjveret és lyukvédő (47 db); - vésett-poncolt díszű mellékszíjveret és lyukvédő (25 db); - pikkelydíszes övveret és R-formájú szíjvég (24 db); - díszítetlen övforgó (22 db); - gyöngysorszegélyes övforgó (18 db); - indás, pajzs alakú csüngős övveret (17 db); - pajzsos testű, díszítetlen csat (17 db); - díszítetlen mellékszíjveret és lyukvédő (16 db); A leggyakoribb kísérőleletek kora a késő avar kor legutolós fázisára tehető. Ugyanerre a korra utalnak más, viszonylag ritkábban előforduló verettípusok is: vésett-poncolt díszü, levél alakú csüngős övveret és övforgó; kétlapú szíjvégek; karéjos övforgó stb.

18 Ezek mellet, ha kisebb számban is, de megtalálhatók még a korábbi, klasszikus griffes-indás műveltség verettípusai is. Általában elmondható, hogy azok az övek amelyeken liliomos övdísz volt, meglehetősen nagy változatosságról tanúskodnak. Egyrészt sok olyan van közöttük, melyek hiányos övről származnak, másrészt pedig a kísérő övdíszek nagy számából következik (138 lelőhelyen 45 tárgytípus

19

), hogy a liliomos véreteken kívül, átlagosan három különböző övdísz volt egy övre szerelve. Az övek felszereltségével kapcsolatban érdemes felhívni a figyelmet arra, hogy vannak olyan temetők, ahol több sírból is előkerültek ilyen veretek, és ezeknek az öveknek az összeállítása nagyjából azonos. Ilyenek például a Szarvas 75. lelőhely 80. és 88. sírja, a csúnyi sírok, illetve a szellői 9. és 69. sírok is, ahol a két-két öv összetétele alig-alig tér el egymástól. De a másik szarvasi lelőhely (68. Ih.) 390. sírjából előkerült öv is majdnem teljesen megegyezik a két említett övvel. Sőt, az Orosháza-Béke Tsz területén feltárt sírból is szinte ugyanilyen veretsor került elő. Az említett lelőhelyek esetében nemcsak felszereltségükben, de az övdíszek stílusában is nagyon nagy a hasonlóság. Ez feltehetően abból" adódott, hogy egy-egy régióban (=ötvösműhely?) meglévő stílusirányzatok is meghatározhatták az övek és övveretek készítését és felszerelését. A liliomos véretekkel előforduló övveretek gyakorisága alapján két, különböző összetételű övet különböztethetünk meg. A korábbi fázisban elsősorban indadíszes, pajzs alakú csüngős véretekkel, indás/laposindás csattal, pikkelydíszes, vagy virágszirom alakú, gyakran áttört meliékszíjveretekkel fordulnak elő. Később ezek helyét a vésett-poncolt díszes, hármas csoportosítású, levél alakú csüngős veretek, illetve mellékszíjveretek és lyukvédők, továbbá a díszítetlen, pajzs alakú övcsatok, és a pikkelydíszes levél alakú csüngős övveretek veszik át. 3. A liliomos díszű övveretek időrendjének pontosabb meghatározásához, a kísérő leletek között megvizsgáltuk a lószerszámdíszeket is. A felgyújtott sírok közül mindössze 10 olyan volt, amelybe lovat és lószerszámot is eltemettek (2-3. táblázat). A lószerszámveretek között a merevcsüngős címer alakú veretek, a pikkelydíszes veretek, a vésett-poncolt díszítésű címer és pajzs alakú veretek, és a csótár a késő avar kor legfiatalabb rétegébe tartoznak.

20 Az ilyen lovassírokból előkerült liliomos övveretek mind a liliomos veretek, mind pedig a késő avar fémművesség legutolsó termékei közé sorolhatók. Az említett lószerszámveretek kora a 8. század utolsó harmadára, és 89. század fordulójára tehető. IV. 4. Megvizsgálva a liliomdíszes veretes sírok temetőn belüli helyzetét, közelebb kerülhetünk a veretek relatív időrendjéhez.

21 Az alábbi lelőhelyeken a temető szélső soraiban, illetve a szélső harmadában helyezkedik el a liliomos veretet tartalmazó sír: Holiare/Alsógellér, Kisköre-Halastó, Kiskörös, Komárno- u. Váradiho/Révkomárom Váradi u., Komárno-Lodenice/Révkomárom-Hajó-gyár, Mistelbach, Münchendorf, Nővé Zámky/ Érsekújvár, Pitvaros-Víztározó, Prŝa/Perse, Sal'a II./ Vágsellye, Ŝebastovce/Kassazsebes, Stúrovó/ Párkány, Szellő-Vöő malom, Szentes-Kaján, Vár-