Somogyi Múzeumok Közleményei 10. (1994)
Bálint Zs.1994: Magyarország lepkéi a természetvédelem tükrében The butterflies of Hungary in the scope of nature conservation
MAGYARORSZÁG NAPPALI LEPKÉI 185 jelenésére (Mészáros és Vojnits 1972, Kalmár 1973, Mészáros 1982 és Ronkay 1986). Ezek közül messze a legtöbb információt hordozza a tudományos igénnyel megírt Mészáros-Vojnits féle munka, amelyet idegen nyelvre (lengyel) is lefordítottak. Legújabban két nagysikerű angol sorozat lepkékkel foglalkozó részét alkalmazták magyar viszonyokra {Bálint és Kertész 1987, Herczeg 1990). A múlt század végén, század elején kiadott könyvek ritka antikvitások, jelenleg (1992) a könyvesboltokban csak néhány újabban megjelent ismeretterjesztő munka kapható (Herczeg 1990, Kalmár 1973, Ronkay 1986.) 2.2 A nappali lepkék kutatása Magyarországon 2.2.1. Taxonómia A magyarországi nappali lepkék taxonómiai szempontból kevéssé kutatottak. Ennek oka, hogy lepkészeink nagy része nem taxonómus Volt, vagy ha folytatott is taxonómiai kutatásokat, érdeklődése nem kifejezetten a nappali lepkékre irányult (pl. Issekutz 1952, Issekutz and Kovács 1954, Kovács 1956a és 1966). Kivételt talán csak a boglárkalepkék képeznek, amelyekkel kapcsolatban néhány érdekes Kárpát-medencei vonatkozású tanulmány látott napvilágot (pl. Stempffer und Schmidt 1922, Szabó 1954 és 1956, Balogh 1956, Varga 1968, Dietzel 1989 és 1990, Bálint 1985 és 1989b, Bálint and Kertész 1990, Bálint and Fiedler, 1992). Több olyan magyar lepidopterológus tollából származó dolgozatot is találunk, amelyek a Kárpát-medencéből új nappalilepke alfajokat írnak le. Ezek a taxonok revízióra szorulnak, akárcsak a Gozmány (1968) által fölsorolt alfajok (nagy részük leírója Fruhstorfer és Verity, vö. Kudrna 1983 és 1985), és valószínű, hogy tetemes részük szinonimnak bizonyul a későbbi revíziók során (Id. a Szabó-féle taxonokat Gozmány (1968) illetve Bálint (1989) munkájában). A magyar lepidopterológusok által leírt kárpát-medencei Rhopalocera taxonok listáját (alfabetikus sorrendben) az alábbiakban közlöm. A már revideált és szinonimnak bizonyult taxonok zárójelben vannak, a név után kötőjellel elválasztva idézem a szinonimizáló revíziós munkát. Apatura ilia nattani Uherkovich 1975a (Aricia agestis pelorion Szabó, 1956 - Gozmány 1968) Aricia allous isskeutzi Balogh, 1956 Brenthis ino simulatrix Dietzel, 1990 Colias chyrsotheme praealpina Kovács, 1956 Erebia medusa loricarum Kovács, 1966 Euphydryas maturna ornivora Gozmány, 1968 Euphydryas maturna partiensis Varga et Sántha, 1973 Fabriciana niobe zemplenensis Gozmány, 1968 (Hipparchia syriaca rebeli Gozmány, 1968 - Kudrna 1977) (Lycaeides argyrognomon argyropeza Szabó, 1956 - ßa'//nM989) (Lycaena alciphron cumanicus Szabó, 1956 - Gozmány 1968) (Lycaena dispar hungarica Szabó, 1956 - Bálint 1989) Lycaena hippothoe sumadiensis Szabó, 1956 (Lycaena virgaureae pyronitens Szabó, 1956 - Bálint 1989) (Lysandra thersites pergrata Szabó, 1956 - Bálint 1989) (Maculinea alcon curiosa Szabó, 1956 - Bálint 1989) (Maculinea alcon limitanea Bálint, 1985 - Bálint 1989) Maculinea árion annarion Dietzel, 1989 Melanargia galathea bugacensis Kovács, 1966 Melitaea britomartis centroposita Issekutz and Kovács, 1954 Melitaea britomartis confulgens Issekutz and Kovács, 1954 Melitaea britomartis kaposensis Issekutz and Kovács, 1954 (Parnassius apollo nitriensis Issekutz, 1952 - Pekarsky 1954) (Parnassius apollo rosnaviensis Issekutz, 1952 Pekarsky 1954) Parnassius apollo ruthenicus Issekutz, 1952 Pieris manni reskovitsi Gozmány, 1968 (Plebeius sephirus f oticus Szabó, 1956 - Gozmány 1968) Plebeius sephirus kovácsi Szabó, 1954 Plebeius sephirus proximus Szabó, 1954 2.2.2. Faunisztika Faunisztikai szempontból az ország jól kikutatottnak tekinthető. Legjobban ismert terület a főváros környéke, a Bükk hegység és a Dunántúl déli része. Emellett természetesen vannak lepkészeti szempontból kevésbé ismert tájegységeink, pl. a Karancs-Medves dombság, a Göcsej, vagy a Szatmár-Beregi sík. Kovács (1953 és 1956) munkái után számos faunisztikai publikáció született. A nappali lepkék szempontjából a legfontosabbakat a következő fejezet 3.3. részében sorolom fel tájegységeinkhez rendelve. 2.2.3. Ökológia A legtöbb hazai hernyó-tápnövényekkel kapcsolatos adat (Abafi-Aigner1907', Gergely 1947, Gozmány 1968 és Szabó 1956) nem autentikus, hanem főként a német irodalomból átvett, magyar viszonyok esetében sokszor félrevezető információ. Viszont számos faunisztikai közleményben előfordulnak feonológiai adatok, ezek összegyűjtése fontos feladat lenne.
