Somogyi Múzeumok Közleményei 10. (1994)
Karl Von Der Lohe: Langobard S-fibula Vörs-Kerékerdőből
34 KARL VON DER LOHE A holáskyi 1/1954. sír S-fibulája (A változat) tipológiailag mindenekelőtt a nem-bepödrött csőrben tér el, de a többi egyező jegy alapján az A-változathoz sorolható. A síregyüttes sajnos nem tesz lehetővé pontosabb keltezést. Egy kis, keskeny - félhold alakú poncolással díszített - lemezes veret alapján, amit övcsüngőveretként értékelhetünk, keltezésként a 6. század 2. harmadát vehetjük fontolóra. 14 A poysdorfi 6. sír S-fibulamodelljét leginkább ugyanennek a sírnak a kengyelfibula-modellje alapján keltezhetjük. Ezt a Goethe fibulának 15 vagy találóbban poysdorfinak nevezett 16 kengyelfibulát U. Koch, jól keltezhető párhuzamok alapján, a 6. század 1. harmadába és a 2. harmad kezdetére keltezi. Az altenerdingi 432. sír S-fibuláját V. Bierbrauer a keleti meroving anyag kronológiai-etnikai értékelésével összefüggésben a 6. század első negyedére keltezi, még ha ennek a keleti-meroving csoportnak néhány leletegyüttesére nem is zárja ki határozottan a fiatalabb keltezést. 17 A három altenerdingi Poysdorftípusú fibula kronológiai értékelésénél, véleményem szerint, figyelembe kell vennünk, hogy a 432. sírban (A-változat) eltemetett nő az antropológiai leletek alapján senilis korú volt, 18 és a 870. sír (B-változat) az almandinrozettás korongos fibula alapján biztosan keltezhető a 6. század 2. negyedének késői szakaszába. 19 Az 1237. sírból előkerült, Poysdorf B-változathoz tartozó S-fibula lefelé harapó madárfejes türingiai fibulával együtt került elő. Párhuzama Radostice nad Ohriból (Radowesitz, Csehország) ismert. 20 A 6. század 2. negyedére való datálása elfogadható. Bizonyára elfogadhatjuk ezt a 432. sír S-fibulájára is, ha figyelembe vesszük az eltemetett magas korát. A nikitschi 11. sírból egy B-változathoz tartozó S-fibula került elő. Ugyanebben a sírban egy Várpalota 34. sír/Vinkovci típusú S-fibulát is találtak. A sír a Várpalota 34. sír/Vinkovci típusú S-fibula alapján biztosan az 5. század 2. negyedére keltezhető. 1 A kranji 31/1907. sír S-fibulapárja a B-változathoz tartozik. A leletegyütteshez tartozik egy harapófogófibula lábtöredéke, amelynek megfelelőjét a rheneni 152. sírban találjuk meg. 22 J. Werner szerint ez a harapófogó-fibula egy észak-duna-vidéki forma. 23 Fontos, hogy a rheneni 152. sír kengyelfibulája téglalap-alakú fejlemezes kengyelfibulával együtt került elő. Tipológiai alapon U. Koch a rheneni 152. sír téglalap-alakú fejlemezes kengyelfibuláját a poysdorfi 6. sír kengyelfibula-modelljével való bizonyos összefüggések alapján a 6. század 2. negyedére keltezi. Figyelemre méltó a kranji 31/1907. síregyüttes 2 millefiori gyöngye is. A millefiori gyöngyök női ékszeregyüttesekben először a 6. század 2. harmadában fordulnak elő. 25 A síregyüttes 6. század 2. harmadába való keltezése így biztosnak tekinthető. Rohrendorfban a 21. sírból B-változathoz tartozó fibulapár került elő. Egy kis négyzetes övcsat alátámasztja ennek a sírnak a 6. század 2. harmada kései szakaszára való keltezését. Ilyen övcsatok a 6. század közepétől fordulnak elő általánosan, és a férfi sírokban a tarsolyok zárócsatjának tekinthetők. 26 A testonai langobard temetőben egy B-változathoz tartozó S-fibula fordul elő, amely a poysdorfi-típus kései derivátumaként értelmezhető. Döntő, hogy terminus post quem K.u. 568-ra keltezhető. B. Schmidt a stösseni 31. síregyüttest a Illa. fázis végére jellemző (525-560) leletegyüttesként említi. 27 Az ulmi, B-változathoz tartozó szórvány S-fibulát tipológiai alapon hasonlóan keltezhetjük. Megállapíthatjuk tehát, hogy a poysdorfi típusú S-fibula tipológiailag A-változatra, (melyre a harántrovátkolt nyak és/vagy bepödrött csőr jellemző), és B-változatra (melyre a nyak hosszanti rovátkolása és a nem bepödrött csőr jellemző) való szétválasztása kronológiailag is indokolt. A síregyüttesek fentemlített időhelyzete alapján az A-változat a 6. század 1. harmadára, esetleg még a 2. harmad elejére keltezhető. 28 A B-változat közvetlenül ehhez az időhorizonthoz csatlakozik. Használati idejének végét a langobardok Itáliába történő vándorlásának idejére tehetjük. Tipológiailag egy átmeneti horizont is felismerhető, így a Sveti gorai fibuláknak már hosszanti irányban rovátkolt nyaka van, de ez a poncolás miatt harántrovátkoltnak tűnik. A holáskyi 1/1954. sír fibulái tipológiai távlatból szintén az átmeneti horizontba sorolhatók. A fibulák egyesítik a két változat ismertetőjegyeit, az A-változatra jellemzően elkülönült füle és harántrovátkolt nyaka van, a be nem pödrött csőr azonban már a B-változatra utal. Ez érvényes a poysdorfi 6. sír bronz mintájára is. Véleményem szerint ennek az átmenetiségnek a felvetése valamelyest a poysdorfi S-fibula felmutatott kifejezőerejét is túlerőlteti mindaddig, amíg nem áll rendelkezésre Pannoniából elsősorban zárt leletegyüttesekből származó leletanyag. 29 Végül a tipológiai- és kronológiai alapon elkülönített A- és B-változatok elterjedését szeretnénk röviden összefoglalva értékelni (7. kép: térkép és 6. kép). Közismert, hogy az A-változatú S-fibulák tükrözik a csehországi, illetve morvaországi és ausztriai temetők között a 6. század 1. harmadában megfigyelhető szoros kapcsolatot. Ezt más leletcsoportok is alátámasztják. Anélkül, hogy a langobardok pannóniai, időben rögzíthető településterületi terjeszkedésének kérdésében állást foglalnánk 31 - ugyanis a leletanyag mennyisége az utolsó 30-35 évben nem sokat változott - a vörsi és Sveti gorai A-típusú S-fibulák egy kis adalékot nyújtanak a kérdéshez. 32 Azonban az S-fibulák nem rendelkeznek annyira biztos keltező értékkel, hogy eldönthetnék a langobard honfoglalás időpontját Dél-Pannoniában - tehát 535, vagy 546547. között. Ezzel szemben - véleményem szerint településkontinuitást igazolnak a rohrendorfi 21. sírban és a nikitschi 11. sírban a B-változatú S-fibulák előfordulásai, ami valószínűleg K. u. 568-ig, a történeti adatok szerint a langobardok Itáliába való elvonulásának időpontjáig tartott.
