Somogyi Múzeumok Közleményei 10. (1994)

Király István Szabolcs: A nagybirtok gépesítése

A NAGYBIRTOK GÉPESÍTÉSE 263 gépgyárról is olvashatunk, ahol: „mintarajz-szoba", asztalos műhely, öntöde, kovács, lakatos és vas-eszterga-műhely áll a „gépészetre szándékozó ifjak rendelkezésére".

41 Ugyanők az ipartanodában rendkívüli hallgatóként eljárhatnak, ahol számtan, mértan, erőművi vagy természettani előadásokat hallgatnak.

42 A szakképzés színvonala összefüggött a népiskolai oktatással. Nem véletlen, hogy 1854-ben az abszolutista kormány rendeletben erősíti meg a vasárnapi vagy ismétlőiskolákat. A népiskolákat arra kötelezte, hogy az iparosinasok részére külön termekben szervezzék az oktatást. Itt a 3. osztályban a rajz oktatása kötelező volt.

43 Jelentős állomása volt a szakképzésnek az 1872. évi VIII. te. az ipartörvényről, amely eltörölte a céheket és lehetőséget adott minden önálló iparosnak tanonc tartására. Még ebben az évben indul Kassán az első gépészeti felsőbb ipartanoda, amelynek célja felkészíteni a műegyetemi tanulmányokra és gépészeti, gyáripari tudományokat elméleti és gyakorlati téren biztosítani. Ugyanitt történt gépvezetők és kazánfűtők képzése is. A kötelező tanoncoktatást elrendelő 1884. XVII. te. ipartörvény után jelentősen emelkedett a tanoncok száma. Kaposvárott 1884 és 1900 között mintegy 4500 tanonc látogatta az iskolát, amely 1886-tól lett önálló.

45 Az iskola szakmai struktúrája rendkívül korszerűtlen. A gépgyártás és gépjavítás szempontjából fontos lakatos szakmában 42-en tanultak. A tanoncok mindvégig a mesterek számára olcsó munkaerőt jelentették. Az oktatás színvonalát jellemzi, hogy nem volt határozott tanoncidő, akkor is felszabadulhatott, ha nem fejezte be a három évet. Az uradalmi gépészek szakmai alapképzettsége nagy valószínűség szerint valamilyen ipari szakma volt (lakatos, kazánkovács, esztergályos). Ezt bővítették gépkezelői-vezetői, kazánfűtői, stb. tanfolyamokkal. E tanfolyamokat felsőbb ipari iskolák, a műegyetem, a gazdasági akadémiák, gyárak és képviseleteik, szakmai érdekképviseleti szervek stb. szerveztek. Somogy megyében 1877-ben 27 gépészt tartottak nyilván. A hagyományos kovács szakmában 516 főt, a bognárban 221 főt.

47 1882-ben 25-re csökken a gépészek száma, a kovács szakmában még 405-en dolgoznak.

48 Minél többfajta gép került az uradalmakba annál nagyobb igény mutatkozott a jól képzett gépészek iránt. Néhány évtizeddel később a Köztelek hasábjain olyan hirdetések jelennek meg, amelyek igen magas követelményeket támasztanak a gépészekkel szemben. Pl.: legyen jártas benzin, gőzgép és villanymotorok kezelésében és emellett legyen ügyes patkoló.

49 Vagy: értse az összes mezőgazdasági gép javítását, karbantartását, a kettősgéprendszerű gőzeke, és szívógázmotor kezelését, legyen jártas a vasesztergalyozás és autogénhegesztés terén.

50 Az álláskereső hirdetések szerint a követelményeknek Somogyban is megfeleltek, pl.: a kiskorpádi Máté József, a íelsőmocsoládi Déri Ferenc. Vizsgáljuk meg, hogy a mernyei uradalom főgépésze hogy felelt meg az uradalom elvárásainak. Ivanich Antal uradalmi főgépész - gépműhely, gépkészítés, gépjavítás A kézierőre berendezett gazdaságban a 19. század közepéig a termeléshez szükséges eszközöket saját maguk készítették el. Az ekekészítéssel kapcsolatban jegyzi meg Balassa Iván, hogy Somogy megyében is voltak ún. faragó falvak. 1860 táján Nemespátrón két „eke-csinyáló" volt, akik igen kezdetleges szerszámmal faragták ki az ekéket. A pusztagyugyi Széchényi birtok leírásában 12 faekét találunk, amelyeket „avatott" faragóbéresek készítettek.

53 A somogytarnócai uradalomban a „faragóban" olyan kéziszerszámokat leltároztak fel 1855-ben, amelyekkel szintén készíthetők különböző termelőeszközök (fejsze, szekerce, bárd, vonyó, vésőké, fúrók, reszelők, stb.).

54 Több forrás bizonyítja, hogy az első cséplőgépeket - általában külföldi minta alapján - helyi mesterek: ácsok, malomépítők készítették.

55 Ditz Henrik a magyar mezőgazdaságot jól ismerő szakember írja: „Nagyobb uradalmaknak gyakran saját műhelyük van, gazdasági gépek s eszközök előállítására s tatarozására, melyekben egész cséplőgépek is újonnan készíttetnek."

56 A mernyei uradalomban - a fonói gépműhely felépítése előtt (1872) - Taszáron készítettek mezőgazdasági eszközöket „urasági mester emberek által".

57 A többnyire fából készült eszközök javítása még nem okozott gondot. Az egyre több fémből, (vasból, acélból, öntvényből, stb.) készült munkagép javítására az uradalom nem volt felkészülve. 1862-ben még Pestről kellett egy „gépész legényt" hívni, hogy a taszári szecskavágót megjavítsa, amelyet Pestre kellett vinni, mivel helyben nem tudta rendbehozni.

58 Bár az uradalomban 1859-ben jelenik meg az első komolyabb gép - egy Farkas-féle járgányos cséplőgép az igazi áttörést 1869. januárja hozza, amikor megveszik az első gőzgépet.

59 A rendkívül ambiciózus Polák János, majd Kemény Pál tiszttartók szorgalmazására még ebben az évben Selmeczbányáról 3 db Kachelmann-féle fogatos fűkaszát hozattak. 1872ben már három gőzgép hajt cséplőgépet. 1875-ig 8 vetőgép, 4 arató- és fűkaszálógép, 4 szénagyűjtő, járgányok, körfűrészek, vastengelyes szekerek bővítik a leltárt.

60 Az egyre bővülő géppark, de különösen a gőzgép már egy más, az eddig megszokottól teljesen eltérő, új szakember beállítását igényli. Nem lehet véletlen, hogy az uradalom első gépésze 1869. július 1-jével lépett szolgálatba.

61 Ivanich Antal - bár véglegesítésére még 1872. márciusáig várnia kellett - nagy szakértelemmel és szorgalommal kezdte munkáját. Legfontosabb feladata a fonói gépműhely megtervezése, felépítése és berendezése volt. A 2. számú mellékleten láthatjuk a