Somogyi Múzeumok Közleményei 10. (1994)

Bálint Zs.1994: Magyarország lepkéi a természetvédelem tükrében The butterflies of Hungary in the scope of nature conservation

MAGYARORSZÁG NAPPALI LEPKÉI 199 32 Polyommatus dámon - Kovács (1953) két magyarországi előfordulását említi. Az esztergomit több évtizede nem erősítették meg; viszont Budapesten a Normafa környékén még három igen szép kolóniája található. Élőhelye a főváros egyik legnépszerűbb hétvégi pihenőhelyén található, ennek következtében a populációt rengeteg káros behatás éri (taposás, nyári kaszálás, téli sportok: a tápnövény „kisíelése"), Jgy a kolóniák fennmaradása igen kétséges. Az MTM Állattárának adatai szerint a faj még előfordult Törökbálinton, továbbá a Farkas-völgyben és a Hármashatár-hegyen, de ezeken a helyeken a hetvenes- majd nyolcvanas években többször is hiába kerestem. A faj ökológiájának vizsgálata és ezzel párhuzamosan védelmének kidolgozása folyamatban van. 33 Leptotes pirithous - kóbor példányai az ország egész területéről ismertek (Diósgyőr, Budapest, Szentgotthárd). Egyetlen, viszonylag hosszan egzisztáló, állandó jellegű populációja volt a Dunántúlon (Kovács 1953: Kisbalaton, Diás-sziget). Az élőhelyet évtizedekig nem látogatta lepidopterológus. Valószínűleg a faj eltűnésével kell számolni, mivel a közelben végzett jelölés-visszafogásos vizsgálatok során nem került elő (Vojnits A. szem. közi.) A pirtihous helyzete hasonló a L. boeticus vándorfajéhoz (Uherkovich 1979): mindkettő csak időszakosan képes a Kárpát-medencében megtelepedni, amely az említett fajok fluktuációs zónájába esik. 34 Libythea celtis - hazánkat és a Kárpát-medencét a negyvenes évek végén kolonizálta (Gaál 1948). Jelenleg szinte az egész országban megtalálható, de állandó populációi csak az Alföldön és annak szegélyén tenyésznek (pl. Gödöllői dombvidék). Ezek közül néhány védett területen is előfordul (pl. Vácrátót, Fót: Somlyóhegy). Biológiáját még senki sem kutatta. 35 Danaus plexippus - néhány éve gyűjtötték egy példányát (Bálint 1992). Ismert vándorfaj, amely Észak-Amerikában honos, de rendszeresen elvetődik Európa atlanti partvidékeire is. 36 Coenonympha oedippus - jelenleg csak egyetlen hazai populációjáról tudunk (Pest megye: Ócsa-Dabas). Budapest környéki élőhelyeit lecsapolták és beépítették (Rómaifürdő), hansági populációit (Hanság) pedig újabban senki sem kereste, bár a faj ott talán még előfordul. A pestmegyei populáció természetvédelmi területen található, de az oedippus védelme nincs megoldva. Alapos vizsgálatok szükségesek ahhoz, hogy a faj védelmének módszereit kidolgozzák és belefoglalják a terület kezelési feladataiba. 37 Erebia aethiops, E. medusa és E. ligea - a legelső két faj hazánkban a számára megfelelő helyeken gyakori, de szinte kizárólag az ország nyugati és északkeleti felében fordulnak elő. Kivétel a medusa vértesi populációja, amely a tájvédelmi körzet területén található, továbbá az aethiops egy régi adata a Dunazúg-hegységből (Tahi, leg. Andreánszky, a MTM gyűjteményében). Mindkét faj terjeszkedő tendenciát mutat, különösen a medusa jelent meg az utóbbi években számos „új helyen". Az Erebia ligea zempléni előfordulását (Zemplén: Kőkapu; Kovács 1966) intenzív kutatásaink nem erősítették meg, viszont Nyírő Miklós szerint a Kőszegi-hegységben (írott-kő) gyakori (Németh L. közlése). Érdemes lenne az E. medusa vértesi populációjának ökológiáját kikutatni, választ keresve arra a kérdésre, miért tudott ott a faj elszigeteltségében is fennmaradni. 38 Hipparchia semele - elsősorban erdős-sztyepp jellegű helyeken fordul elő, de a Villányi-hegységbenn van egy populációja (Nagyharsány: Szársomlyó), amely egészen érdekes ökológiai körülmények között él. Ez az élőhely déli kitettségű sziklafüves lejtő, amely nyílt sztyeppe jellegű és flórájában erős illír hatás mutatkozik. A terület jól ismert a lepidopterológusok körében, mivel számos mediterrán faj szinte kizárólag csak itt fordul elő hazánkban nagyobb számban (Callopistria latreillei (DUPONCHEL, 1827), Cucullia formosa (ROGENHOEFER, 1860), Dysgonia algira (LINNAEUS, 1767), Panchrysia deaurata (ESPER, 1787), Polymixis rufocincta isolata RONKAY and UHERKOVICH, 1985). Érdemes lenne a kétféle seme/e-alak ökológiáját összehasonlítani. 39 Lasiommata achine - a régebbi adatok szerint minden erdős területen előforduló faj mára teljesen kipusztult hazánk központi részéről. Gazdag populációi tenyésznek viszont a Dunántúlon (Sopron környéke, Drávasík) és a Tornai Karszton. Közülük számos természetvédelmi területen vagy tájvédelmi körzetben található, a faj fennmaradása megoldottnak látszik abban az esetben, ha élőhelyei a párás, ligetes erdők érintetlenek maradnak vagy az erdészeti kezelés nyomán ökoszisztémájuk nem szenved drasztikus változásokat. Hazai populációinak életmódja ismeretlen. 40 Lasiommata petropolitana - egyetlen újabb hazai adatról van tudomásunk (Bálint 1980), régebbi adatait (Abafi et al., 1986: Budapest, Kovács 1953: Isaszeg) nem erősítették meg a kutatások, talán tévesen cédulázott példányokon alapultak. Hazánkban nincs állandó kolóniája, de határainkhoz igen közel, a szádelői völgyben és Rozsnyó környékén (Dél-Szlovákia) már tenyészik. 41 Melanargia russiae - kipusztult. Budapest környéki élőhelyeit (Frivaldszky 1865) a terjeszkedő város a századforduló táján teljesen fölszámolta. Kiskunsági (Frohawk and Rotschild 1912, 1912a) populációinak eltűnését pedig Gozmány (1968) és Varga (1989) szerint minden valószínűség szerint az erdészeti munkálatok után megváltozott ökológiai viszonyok és a túlgyűjtés okozták. 42 Pyronia tithonus - az ország központi területeiről eltűnt (Kovács 1953: Budapest, Csepel, Gödöllő), a keleti részekről pedig sohasem jelezték. A hatvanas években csak néhány elszigetelt dunántúli populációját ismertük. Újabban a faj terjeszkedő tendenciát mutat, a nyugati országrészben számos helyen megjelent és a számára megfelelő, főként savanyú talajú, de száraz élőhelyeken szép populációval találkozhatunk (pl. Baranya: Abaliget, Hetvehely, Orfű; Balaton-felvidék: Salföld). 43 Apatura iris, A. ilia és A. metis - az A. iris domb- és hegyvidéki meleg, párás mikroklímájú erdeinkben még általánosan elterjedt és helyenként igen gazdag populációi tenyésznek, de kóbor példányai mindenütt felbukkanhatnak. Ennek ellenére sok helyről eltűnt a faj számára fokozódó, káros civilizációs hatások miatt (túlzott hétvégi turizmus, növekvő gépkocsiforgalom, erdő- és területrendezés, mikroklímaváltozás pl. Budapest környéke). Az A. metis gradációs éveiben az ország déli részének folyóvölgyeiben rendkívül magas egyedszámot érhet el. Ezeken a területeken együtt repül az A. ///a-val. Ez utóbbi egyébként álló- és folyóvizeink mentén országszerte elterjedt. Mindhárom Apatura fajnak szép populációi tenyésznek védett területeinken. Magyarországi állományuk Európában az egyik leggazdagabb, védelmükre és megőrzésükre fokozottan ügyelnünk kellene. Az A. metis taxonómiájával és biogeográfiájával Varga (1978), ökológiájával Lorkovic (1983) és Lorkovic and Siladjev (1982) foglalkozott. 44 Argynnis pandora - egészen a hatvanas évekig országszerte gyakori volt, de a hetvenes-nyolcvanas években teljesen eltűnt. A nyolcvanas évek legvégén jelent meg újra, először a Kiskunságban lépett fel nagyobb számban. Erősen fluktuáló faj, természetvédelmi szempontból nehezen értékelhető, bár mint feltűnő és szép lepkefaj, mindenképpen érdemes a védelemre. 45 Argyronome laodice - hazai populációi (Mátra, Bükk, Tornai Karszt, Zemplén) a faj legnyugatibb állandó előfordulási pontjai. Legközelebb Kárpátalján (Bereg és Ung megyék), illetve Máramarosban és a partiumbeli Szilágyságban fordul elő. Hazai lelőhelyei közül csak a zemplénieket vehetjük állandónak, mert a többi populáció igen hullámzó egyedszámú, és olykor a faj évekre el is tűnik a területről. A Zempléni-hegység keletre nyíló patakvölgyeiben viszont igen gazdag kolóniái élnek. A faj ökológiáját senki sem kutatta.