Somogyi Múzeumok Közleményei 10. (1994)

Bálint Zs.1994: Magyarország lepkéi a természetvédelem tükrében The butterflies of Hungary in the scope of nature conservation

MAGYARORSZÁG NAPPALI LEPKÉI 197 állománya erősen megritkult, egyes élőhelyekről el is tűnt (pl. Bükk-hegység: Hór-völgy, saját mf.). Fontos len­ne életmódját és ökológiai jellegzetességeit kikutatni, hogy ennek nyomán megfelelő védelmi intézkedések születhessenek a faj érdekében vagy az Aggteleki, vagy a Bükki Nemzeti Park területén. 14 Aricia artaxerxes: issekutzi és allous- Kudrna (1986) az artaxerxes-allous csoport allopatrikus képviselőit önálló fajokként értelmezi (Id. Bálint 1989). Ennek alapjáp a hazai faunában két faj van jelen: az alpesi „allous" (ÉNy Magyarország) és a macedonica alakkörbe tartozó isse­kutzi (Id. Bálint 1991: 22-23). De ha Kudrna logikáját következetesen alkalmazzuk, akkor a kárpát-medencei issekutzi-t is bona speciesként kellene értelmeznünk, akárcsak az igen diverz belsőázsiai alakokat (vö. Bálint 1993). A fajjal kapcsolatban felmerült taxonómiai és rendszertani problémák jól szemléltetik a lepkékkel kap­csolatos felfogásbeli különbségeket. Az „allous" nyugat­magyarországi előfordulását a közelmúltban fedezték fel {Varga 1989). A populáció az ausztriai határhoz igen közel lévő fertőrákosi dolomitok sziklagyepeiben és a Szigetköz homokján él. Az említett helyen az elmúlt idő­szakban igen körülményes volt kutatótevékenységet folytatni, így várható, hogy a terület még tartogat megle­petéseket a faunakutatás számára. Mindenképpen fon­tos lenne a populációk vizsgálata és összehasonlítása az alpesiekkel és a kelet-magyarországi kolóniákkal. Az „issekutzi" populációk ökológiáját Varga (1968) kutatta, a megfigyeléseket célszerű lenne tovább folytatni. 15 Aricia eumedon - csak az Aggteleki Nemzeti Park terü­letéről ismert {Bálint and Janáky 1989: Szögliget, Mé­nes-völgy), ahol a kolóniák ideális körülmények között tenyésznek, és úgy tűnik, területi védelmük megoldott. Minthogy jelenleg csak ez a néhány ménesvölgyi kolónia ismert, a faj magyarországi helyzete veszélyeztetett. Az eumedon dunántúli előfordulása nem kizárt, de régi ada­tát {Kovács 1958: Sárvár) a legújabb kutatások nem erő­sítették meg. A dunántúli Geranium palustre (lápréti po­pulációk) és Geranium sanguineum (homoki populációk, vö. Rose 1988) termőhelyek fölkeresésével a faj nyugat­magyarországi honossága egyszerűen megállapítható. 16 Callophrys rubi-iő előfordulási hejye meleg mikroklímá­jú bozótosok, irtásrétek szegélye. így a Kárpát-medence belsejében állandó élőhelyei közé tartoznak azok a me­leg karsztbokorerdők, amelyek a Középhegység déli ol­dalait borítják. Az irtásréteket hamar kolonizálja, de a természetes szukcesszió következtében ezekről a terü­letekről hamar eltűnik. Hazai fenológiája kevéssé ismert, az irodalom a hernyó tápnövényének ismertetésekor {Szabó 1956 és Gozmány 1968) egyértelműen német fordításokat idéz (pl. Vaccinium). Budapest környékén a nőstények rendszerint sárgavirágú Genista pilosa bok­rok hajtásvégeire petéznek (saját mf.). 17 Cupido alcetas - higrofil faj, főként a Dél-Dunántúlon és az Ipoly vidékén fordul elő. Életmódja teljesen ismeret­len, ennek kikutatása sürgető feladat. Az alcetas-deco­loratus csoport taxonómiája és rokonsági viszonyai is még tisztázásra várnak (vö. Bálint 1989). 1 8 Cupido osiris - eddig három magyarországi előfor­dulásáról tudunk {Bálint 1985a), de csak egyetlen egy populációról vannak friss információink. (Vác: Naszály), és ez erősen veszélyeztetett helyzetben van (külszíni mészkőkitermelés, a bánya illegális terjeszkedése, lég­szennyezés). Az első Magyarországon felfedezett élőhe­lyet {Kovács 1958: Szécsény, Kőkapu) már évtizedek óta nem látogatta lepidopterológus. Bükki adata egyetlen példányon alapul, és az élőhely valószínűleg már el is tűnt (újból művelésbe vett szőlő). A faj területi védelme nem megoldott, halaszthatatlan az ismert élőhelyek új­bóli felmérése, párhuzamosan újabb kolóniák keresésével. 19 Jolana iolas - még gazdag populációi ismertek a Dunán­túlon, elsősorban a Balaton-felvidéken és a Mecsek-, illetve a Villányi-hegységben. Az ország többi részén állományai jelentősen megfogyatkoztak, vagy a faj ki is pusztult (Budapest környéke, déli Bükk, Dunakanyar, Szentendre környéke). Ennek oka a fölhagyott szőlők és gyümölcsösök újraművelésében, vagy élőhelyeinek be­építésében, illetve a mértéktelen gyűjtésben keresendő. Érdekes módon számos olyan ismert /o/as-biotóp van, ahol régebben a lepke nagy számban tenyészett és a hely látszólag nem változott, de mégis eltűnt, mivel év­tizedek óta nem sikerült régi élőhelyén észlelni. Ilyen esetben a faj eltűnésében a fő szerepet mikroklimatikus tényezők játszhatták (pl. Csiki-hegyek: feketefenyő tele­pítések következtében bekövetkezett szukcesszió). Élet­módja Uhryk (1948) és Szabó (1956) nyomán ismert, de a populációk ökológiáját még senki sem vizsgálta. 20 Lycaena dispar - még erős populációi tenyésznek or­szágszerte, de számos korábban virágzó kolónia ma már nem létezik. Ezek főként az urbanizáció áldozatai lettek (pl. Budapest: Farkasrét és Kamaraerdő, saját mf.). Annak ellenére, hogy hazánkban nem veszélyezte­tett, gazdag magyarországi populációi európai viszony­latban értékesek. Érdemes lenne összehasonlító vizsgá­latokat végezni a nemzedékek ökológiájával kapcsolat­ban, mivel saját megfigyelésem szerint a nyári generáció hímjei erősen hajlamosak a kóborlásra. 21 Lycaena hippothoe - a számára megfelelő területeken helyenként közönséges (pl. Őrség: Hegyhátszentjakab, Szaknyér, Bakony: Bakonybél saját mf.). Szép kolóniái tenyésznek ÉK Magyarországon is: Mátraszentistván (leg. Szabóky, MTM Allattára), Bükk {Gyulai 1977), Jós­vafő-Szelcepuszta {Bálint, saját mf.). A fajt kárpátme­dencei élőhelyén még nem kutatták, viszont taxonómiá­jával több hazai szerző is foglalkozott {Szabó 1956, Fa­zekas und Balázs 1979). A dunántúli és az északkeleti populációk ökológiájukban különböznek (két-, ill. egy­nemzedékesek), de taxonómiai szinten véleményem szerint elkülönítésük nem indokolt {Bálint 1989). 22 Lycaena thersamon - a hatvanas években még ország­szerte gyakori volt, majd a hetvenes évek végére szinte teljesen eltűnt. Csupán a Villányi-hegységben maradtak állandó kolóniái. Legújabban megint sok helyütt felbuk­kant, őszi nemzedéke száraz helyeken pedig kifejezet­ten gyakori (Kunpeszér 1990. X. és Szeged-Asotthalom 1992. IX., saját mf.), ilyenkor egyes példányai még na­gyobb települések, városok belterületén is megjelennek. Erősen fluktuáló faj, természetvédelmi szempontból ne­hezen értékelhető (vö. Argynnis pandora). 23 Maculinea alcon - fokozottan veszélyeztetett, lápréti faj. Populációi szinte teljesen eltűntek. Az ország nyugati felének néhány Tájvédelmi Körzetében még ismeretes néhány kolónia (Őrség: Szentgotthárd, Balaton-felvidék: Káli-medence), legújabban pedig Tolna megyében talál­tak rá {Farkas 1992: Németkér). A maradványpopulációk védelme különös figyelmet kíván. A hazai populációk bi­ológiájáról, a hernyók tápnövényének ismeretén kívül, semmi információ nem áll rendelkezésünkre. 24 Maculinea árion és M. ligurica - a M. árion május köze­pétől július végéig repül, amikor a hernyó tápnövénye {Thymus spp.) virágzik, így reproduktív módon izoláló­dott a M. Iigurica-tó\. Ez utóbbi június végétől augusztus közepéig repül az Origonum vulgare L. virágzásának idejében, amelyre nősténye petéit rakja. A két taxon kül­ső bélyegek alapján könnyen elkülöníthető {Szabó 1956, Bálint 1989, Dietzel 1990). A csoport taxonómiája még tisztázásra vár: a nyugatmediterrán ligurica alak külön­bözik a Pannóniában tenyésző taxontól és a hazai popu­lációk számára talán rendelkezésre áll egy már érvényes név. A M. ligurica helyzete minden szempontból bizony­talan, így az arion-ligurica taxonpár vizsgálata minden­képpen kívánatos lenne, így én csak provizórikusan sze­repeltetem őket önálló faji szinten. Az árion országszerte ritka, nagyobb számban sehol sem lép fel, hosszabb sorozatokat csak Budapesten gyűjtöttek (Budafok, Pro­montor, Kelenföld), de ez minden bizonnyal annak tud­ható be, hogy a főváros környéke a legintenzívebben „kigyűjtött" terület. Megemlítendő viszont, hogy a régi

Next

/
Oldalképek
Tartalom