Somogyi Múzeumok Közleményei 10. (1994)

Ábrahám L. – Papp Z.1994: A magyarországi Neuropteroidea fauna kutatásának története Flora of the preservation area of Csokonyavisonta

166 ÁBRAHÁM LEVENTE-PAPP ZOLTÁN (1936) Sátori (1939). A rovartani kutatások a múlt század végén a polgárosodó Magyarországon felerősödtek, ezt jelzi a Rovartani Lapok megjelentetése és a Magyar Rovartani Társaság megalakulása is. Ekkor már a múzeumi szakemberek mellett számos kiváló magángyűjtő is résztvett a tudományos feltáró munkában. A neuropterológiában a századforduló tízes éveiben kapott nagy lendületet a gyűjtés és a kutatás hazánkban. A gyűjtőmunkában Szilády Zoltán (1912) Gammel Alajos, Fekete Győző, Pazsiczky Jenő, Pillich Ferencz, Mailász József, Kovács Ödön vettek részt. A külföldi kutatók közül pedig Klapálek járt expedíciós úton hazánkban. Az első igazán hazai szakembernek számító neuropterológus Pongrácz Sándor volt, akinek e témában aktív közreműködése a század tízes-húszas éveire esik, Pongrácz (1912, 1913, 1914). Pongrácz doktori értekezésében „Magyarország Chrysopái alak- és rendszertani tekintetben" címmel a Neuropterák egyik legismertebb családját dolgozza fel igényességgel, rendkívüli szakirodalmi alapossággal. Művének rendszertani fejezetében külön leírással látja el a hazai Chrysopida fajokat, megadja lelőhelyeiket, ismert elterjedésüket, valamint határozókulcsot ír az egyes fajok elkülönítéséhez, amelyet csodálatos színes festett táblákkal is illusztrál. A történelmi Magyarország területéről 25 fajt említ. Chrysopa nigrovenosa Pongrácz, 1912 (= Chrysopa nigricostata, Brauer 1850) néven új fajt ír le és azt 1913-ban saját maga sorolja junior szinonimának. Ugyanitt még négy Chrysopa vulgaris Schneider, 1851 (= Chrysoperla carnea Stephens, 1836) varietast jellemez. A Chrysopa vulgaris var. rufostigma néven jellemzett 4 példányt 1913-ban Chrysopa pillichi{= Chrysoperla carnea Stephens, 1836) néven emeli faji rangra, mivel a rufostigma nevet egy afrikai zöld fátyolka elnevezésére MacLachlan már alkalmazta. A faj holotípus példánya nincs meg - (talán 1956-ban a MN. Múzeum Állattárában keletkezett tűzben szintén elpusztultak). Aspöck et al. (1980) szerint valószínűleg csak egy eltérő Chrysoperla carnea alak lehetett. (A varietasnak taxonómiai jelentősége nincs, a speciáció folyamatában viszont a szelekciós nyomás hatására a varietasban lévő genetikai tulajdonságok a faji kialakulást lehetővé teszik.) Nagyon hasonló a helyzet Navas (1915) által - a Nemzeti Múzeum Természetrajzi Osztályának gyűjteményéből - Lesna hungarica néven leírt fajjal is. Holotípus példánya elégett, ezért utólag revízióját elkészíteni nem lehet. Lelőhelye Herkulesfürdő (ma Románia) volt. (vö. Aspöck et al. 1991.) Pongrácz 1914ben írt Magyarország Neuropteroideái című tanulmányának Myrmeleonidae Myrmeleon elongatum Oliv, nevű fajnak dalmáciai előfordulásáról, melynek a pontos faji hovatartozását nem sikerült eddig megállapítanunk. A Myrmeleon elongatum Olivier, 1811 faj leírása szerint „Flavus, fusco varius; antennae nigricantes, basi flavae; abdomen nigrum, vitta latérali flava; alae hyalinae, venis albis nigro punctatis." és Myrmeleontidae fajlistájában az említett név helyzete szerint a Neuroleon nemausiensis Borkhausen 1791 fajjal azonosíthatónak tűnik. Ismerjük, hogy a Neuroleon nemausiensisnek létezik egy Myrmeleon lituratus Olivier, 1811 leírt junior szinonimája is. Leírása: „Flavus, nigro varius; abdomen obscurum; pedes flavi, femoribus anterioribus tarsisque obscurioribus; alae hyalinae, venis albo nigroque variis, anticae lituris duabus fuscis." mely hasonlóságot mutat a Myrmeleon elongatum leírásával. Feltételezéseinket alátámasztják még az elterjedési adatai is. Ennek ellenére sem sikerült a fajnak megtalálni egyetlen monográfiában vagy összefoglaló műben a szinonimizálását. (Esben-Petersen 1918, Hölzel 1972, Steffan 1975, Aspöck et al. 1980, Gepp & Hölzel 1989). A kérdés tisztázása további kutatást igényel. Pongrácz (1910) taxonómiai vizsgálatai során egy új hangyaleső fajt ír le Myrmeleon mocsaryi néven, a magyar tengermellékről (Növi), amely később a Gymocnemia variegata Schneider, 1845 szinonimjának bizonyult, (Steffan 1975). Pongrácz Sándornak az első világháború végéig végzett neuropterológiai munkássága kiemelkedő, bár újonnan leírt fajait szinonimizálták, mégis jelentősen gazdagította a hazai irodalmat, számos faj új lelőhelyei adatával. Munkáiban alkalmazott taxonok a „Fauna Regni Hungáriáé" rendszertanát követik. Handlirsch (1906-1908) új szemléletű rendszertani felosztását még nem alkalmazta. Az I. világháború után hazánkban intenzív gyűjtést, feldolgozást és publikálást senki nem végzett. Pongrácz kutatásait a származástan területén folytatta az 1918-as évtől, és mint „múzeumi őr" (a múzeumokban a tudományos kutatást végző személyeket nevezték így) a hazai fosszilis rovaranyagokat tanulmányozta. Evolúcióselméleti munkássága mellett az I. világháború alatt Csiki Ernő vezette (1916-1918-as) Balkán expedíciós anyagot is determinálta és 1921-ben publikálta, valamint Lengyelország faunájáról is jelentetett meg egy tanulmányt 1919-ben. Utolsó rovartani munkája hosszú szünet után 1936-ban látott napvilágot a hazai fauna állatföldrajzi értékeléséről a kutatások során előkerült és a téves megfigyeléseken alapuló fajokról. Handlirsch rendszertani felosztása után lényegében a hazai faunában előforduló taxonok hierarchikus helyzetét illetően lényegi változást az új rendszertani kutatások nem hoztak. Századunk első harmadában Tillyard, Martynov, Withycombe fosszíliákon végzett filogenetikus vizsgálatok eredményeképpen a Neuropteroidea származási kapcsolatok újabb és újabb részletei tisztázódtak a század harmincas éveiben.