Somogyi Múzeumok Közleményei 10. (1994)

Henkey Gyula: Somogy Megyei Népességének Etnikai embertani képe

114 HENKEY GYULA Népesedéstörténeti összefüggések Lipták (1958) összefoglalója alapján, ha az ókécskei koponya tekintetében Nemeskéri és Gáspárdy (1954) meghatározását fogadjuk el, a törökös típusok (a turanid, pamiri, előázsiai és mongoloid) gyakorisága a honfoglaló magyaroknál 50,0%, a finnugor formáké (uráli, lapponoid, keletbalti) 15,6%. Az általam 1992 végéig vizsgált 29512 magyar közül 48,3% a törökös típusok, 4,6% a finnugor formák (uráli, lapponoid és a keletbalti finnugor alakjai), 2,4% a régi szláv (az északi és cromagnoid fele része, valamint a keletbalti szlávos alakjai) és 0,4% a régi germán (az északi és cromagnoid fele része) jellegegyüttesek gyakorisága. A somogyi őslakosoknál a törökös típusok együtt 62,8%-ban, a finnugor formák 3,1%-ban, a régi szláv és germán jellegegyüttesek 0,7%-ban, illetve 0,2%-ban voltak meghatározók, míg a bevándoroltaknál a törökös típusok 57,1%-ban, a finnugor, a régi szláv és germán formák 2,8%-ban, 1,0%-ban és 0,3%-ban voltak észlelhetők. Bartucz (1938) Somogy megyében 35-40%-ra becsülte a turanid típus gyakoriságát, amit jól alátámaszt az általam kimutatott 39,2%-os megyei előfordulás. A somogyi telepes