Somogyi Múzeumok Közleményei 10. (1994)

Henkey Gyula: Somogy Megyei Népességének Etnikai embertani képe

SOMOGY MEGYEI NÉPESSÉGEK ETNIKAI EMBERTANI KÉPE 111 a két fenti változat között. A somogyi őslakos és telepes magyarok között elsősorban az a különbség volt kimutatható, hogy az őslakosoknál a keleti, a telepeseknél a balkáni dinári változat aránya emelkedett az átlaghoz képest. A keleti dinaroid a legnagyobb mértékben (75%-ban) a nemesvidieknél volt kimutatható, a balkáni pedig a buzsákiaknál (65%-ban) a dinári típusba soroltak között. A dinári típus a délsomogyi horvát származásúaknái 21,1%-ban, a szuloki németeknél 19,1%ban volt meghatározható (a hajósi németeknél 10,4%ban - Henkey 1981). A horvátoknál a kaukázusi változathoz közeli formák is észlelhetőek voltak. Eléggé jelentős a keleti mediterránok gyakorisága is, főleg öt őslakos népességnél. Az utóbbiak közül Kőröshegyen, melynek határába besenyők telepedtek le (Lackovits 1972), előfordulása országos viszonylatban is a legjelentősebbek közé tartozik. Több korábbi munkámban leírtam e típus három változatának főbb jellemzőit (Henkey 1973, 1978, 1990a, Henkey-Kalmár 1984). Ezek közül a somogyi magyarok között a türkménekre nagyrészt jellemző kaszpi változat a túlnyomó (37-38. kép), melynek főbb jellegei: magas vagy nagyközepes termet, hosszú vagy közepes fejjelző, közepes arcjelző, lekerekített járom-