Somogyi Múzeumok Közleményei 10. (1994)

Henkey Gyula: Somogy Megyei Népességének Etnikai embertani képe

108 HENKEY GYULA kissé gyakoribb. A közepesen kiemelkedő orrhát előfordulása az általam vizsgált összes magyaroknál kissé nagyobb, férfiaknál 73,3%, nőknél 87,5%. Községek szintjén a közepesen kiemelkedő forma a legnagyobb arányban a vörsi férfiaknál és az andocsi nőknél észlelhető. E forma gyakorisága a somogyi horvátoknál (f. 62,5%, n. 79,2%) és német férfiaknál (56,1%) csökken, német nőknél a magyar átlaghoz közeli, 87,8%. Tarkó profilja A somogyi magyarok nagy többségére az enyhén domború tarkó a jellemző, férfiaknál a lapos forma is eléggé gyakori. Telepes eredetű férfiaknál csökken az enyhén domború és emelkedik a lapos tarkó előfordulása az őslakosokhoz képest. A vizsgált összes magyar férfiaknál az enyhén domború tarkó gyakorisága 68,2%, nőknél 78,7%. Szemszín A Somogy megyei magyaroknál a sötét (barna, sárga) szemszín előfordulása a legnagyobb, őslakosoknál és telepes nőknél abszolút többségben is van. A sötét szemszín magyar férfiaknál 42,8%-ban, nőknél 49,1%-ban észlelhető, némileg kisebb mértékben, mint a somogyiaknál. A dél-somogyi horvátoknál a sötét szemszín gyakorisága az őslakosokhoz képest is nagyobb, férfiaknál 54,7%, nőknél 63,9%. Bár a szuloki németeknél csökken a sötét szemszín előfordulása (f. 29,3%, n. 43,9%), de lényegesen nagyobb arányban észlelhető, mint a korábban vizsgált németeknél (Henkey 1981). Hajszín A somogyi magyarokra csaknem kizárólag a barna-fekete hajszín a jellemző. Az őslakos és telepes eredetűek között e téren alig van eltérés. Férfiaknál 7, nőknél 5 Somogy megyei népességnél csak barna-fekete hajszínárnyalatokat észleltem. A vizsgált magyarok a hajszín tekintetében a legegységesebbek, a barna-fekete hajszín férfiaknál 97,3%-ban, nőknél 96,6%-ban észlelhető. A somogyi horvát származású férfiaknál a barna-fekete hajszín 100%-ban, nőknél 98,6%-ban, szuloki német férfiaknál és nőknél egyaránt 95,1%-ban volt meghatározó. A Howells-féle szigma ráció A Somogy megyei férfiak kilenc méretével és három jelzőjével kapcsolatban kiszámítottam a szigma rációkat (Thoma 1956), vagyis az egyes jellegek szórását az egész emberi faj megfelelő szórásának százalékában fejeztem ki. (20. táblázat.) Mind az őslakos, mind a telepes eredetű somogyi férfiak e tekintetben enyhén homogének (egységesek), az őslakosok a jelzők, a telepes eredetűek a méretek vonatkozásában kissé nagyobb mértékben. A Hiemaux-féle távolság Az őslakos és telepes vagy részben telepes, somogyi népességek közötti távolságot a Hiemaux-féle antropológiai statisztikai módszerrel (Piveteau 1965) számítottam ki. Az alábbi jellegeket vettem figyelembe: testmagasság, fejhossz, fejszélesség, járomívszélesség, morfológiai arcmagasság, állkapocsszögletszélesség, orrmagasság, fejjelző, arcjelző, frontálisan lapult járomcsont, meredek homlok, konvex orrhát, erősen kiemelkedő orrhát, enyhén domború tarkó, sötét szemszín (9, 11-16) és barna-fekete hajszín (P-Y). (16 jelleg összehasonlítása esetén 625 az átlagosnak tekinthető távolság.) Mind az őslakos, mind a bevándorolt somogyi magyarokat 8 másik népességgel hasonlítottam össze. Az őslakosokat 5 másik őslakos csoporttal (a fehérvárcsurgóiak a közép-dunántúliakat képviselik), a somogyi bevándorolt magyarokkal és a nádasdladányi, részben bevándorolt magyar népességgel (az utóbbiaknál 12,4%-ban voltak kimutathatók német, 2,9%ban szlovák és 1,4%-ban horvát eredetű családnevek) és a dél-somogyi horvátokkal hasonlítottam össze. A somogyi bevándorolt és részben bevándorolt magyar népességeket 2 dunántúli őslakos csoporttal, 1 őslakos népességgel, 3 bevándorolt magyar csoporttal és a dél-somogyi horvátokkal hasonlítottam össze. A 21. táblázatban látható, hogy a somogyi magyar őslakosok mindkét nemnél a tiszántúli, a nyugat-dunántúli őslakosokhoz és a somogyi bevándoroltakhoz állnak feltűnően közel, a fehérvárcsurgóiak, a dél-somogyi horvátok, a palóc centrumbeliek és a DunaTisza közi őslakos férfiak közelebbiek az átlagos távolságnál, csak a Duna-Tisza közi és a palóc centrumbeli őslakos nők különböznek az átlagosnál kissé nagyobb mértékben. A somogyi bevándoroltak mindkét nemnél a nyugat-dunántúli és a somogyi őslakosokhoz állnak feltűnően közel, az átlagosnál kisebb az eltérés a dél-somogyi horvátokkal, a fehérvárcsurgóiakkal, a tiszántúli bevándoroltakkal és a nádasdladányi nőkkel, az átlagosnál kissé nagyobb a különbség az egyéb (nagyrészt bevándorolt) palócokkal, a nádasdladányi férfiakkal és a Duna-Tisza közi telepes férfiakkal. Az egyetlen nagyobb eltérés csak a Duna-Tisza közi telepes nőkkel mutatható ki (22. táblázat). Még a somogyi bevándorolt és Duna-Tisza közi telepes nők között észlelhető 1050-es eltérés sem látszik jelentősnek, ha figyelembe vesszük, hogy a palócföldi szlovákoknak a bolhói (f. 1666, n. 2097) és lakócsai (f. 2059, n. 1329) horvátokkal, valamint a katymári bunyevácokkal (f. 1978, n. 1292) kimutatott távolságai nagyrészt lényegesen nagyobbak. E számítások eredményei tovább erősítik azokat a korábbi adatokat, melyek szerint a nyugat-dunántúli és a közép-dunántúli őslakosok mind egymáshoz,