Somogyi Múzeumok Közleményei 10. (1994)

Honti Szilvia: A mészbetétes kerámia kultúrája leletei Somogyvárról

A MÉSZBETÉTES KERÁMIA KULTÚRÁJA LELETEI 9 Üthették dél felé ezt a díszítéstechnikát, amit késó'i időszakukban maguk is alkalmaztak kerámiájukon. Korsók, bögrék Somogyváron az észak-dunántúli mészbetétes kerámia kultúrája győri és esztergom-környéki csoportjaira jellemző magas, tölcséres nyakú kissé behajló peremszélű korsók (II. t. 2, 3., III. t. 1, 4., IV. t. 4, 6., V. t. 1.)

59 gyakoriak, emellett néhány egyenes-tölcséres nyakú korsót is találunk (VI. t. 2.), ez utóbbiak között egy alacsony csőtalpon álló kiskorsó is előfordul (II. t. 1.). Ilyen talpas korsóval találkozunk a gerézdpusztai és a balatongyöröki

60 leletek között. Ez utóbbi kettős kónikus alakja, és díszítése hasonlít a már korábban közölt egyik somogyvári edényére,

61 és egy podgoraci korsóéra.

62 Ezek a tölcséres nyakú, kettős kónikus korsók az ún. csóri típusú korsók egyik változatával is kapcsolatba hozhatók (Podgorac, Dunaszekcső).

63 A somogyvári korsóknak általában peremből induló szalagfülük van, ami néha a peremnél beívelt (II. t. 3., V. t. 1., VI. t. 2.),

64 egy-két esetben a fül a perem alatt indul (IV. t. 6.),

65 az edények vállán némelykor apró bütyök van (II. t. 9., IV. t. 1.). Díszítésükre az észak-dunántúli anyagban megszokott pontsor és vonal kombinációja jellemző, néhány esetben azonban új díszítőelemek is feltűnnek. így az edények alján körbefutó vonalat beszúrt pontsor tagolja egy öt köralakú lyukkal átfúrt aljú korsón (III. t. 4.), finom rovátkolást látunk egy egyébként pontsor és vonal kombinációjával díszített bögrén (IV. t. 10.). Szokatlan és előzmények nélküli az egyik bögre oldalán megfigyelhető vékonyan bekarcolt vonaldísz,

66 és egy S-profilú edény nyakán megfigyelhető körbefutó árkolások sora (IV. t. 2.). Egy esetben találkozunk a kialakuló Szeremle kultúrában gyakori ún. csóri típusú korsók koncentrikus körökből álló mintájával. E típus példányai között találjuk meg egy másik somogyvári korsótöredék (IV. t. 3.) formai párhuzamait, melyre az öblös nyak és a kihajló peremszél jellemző, ennek a változatnak a formája déldunántúli eredetű, és azokon a lelőhelyeken jelentkezik, ahol a kialakuló Szeremle kultúra leletanyaga dél-dunántúli mészbetétes kerámiával együtt fordul elő.

69 A forma későbbi változatát láthatjuk viszont egy Vörs-Papkert-A lelőhelyen szórványként előkerült, három kis lábon álló korsón (2. kép). Az edény felső része dél-dunántúli formát mutat, bár a mészbetétes díszítés hiányzik róla (nem zárható ki, hogy a somogyvári edény is díszítetlen volt), alsó része megegyezik a késő magyarádi-korai halomsíros leletekben széles körben elterjedt Dolny peteri típusú korsókéval, és így bizonyítéka a dunántúli mészbetétes kerámia kultúrája és a késő-magyarádi-korai halomsíros kultúra érintkezésének a DNy-Dunántúlon. A somogyvári leletanyagban egyetlen töredéket találunk, amely esetleg a korai halomsíros kultúrával hozható kapcsolatba. Ez egy csonkakúpos felső részű, nyomott gömbös testű kiskorsó, oldalán függőlegesen 2. kép. Lábas korsó, Vörs-Papkert „A" (M=1:3) átfúrt bütyök van. Barnásszürke színű rosszul kiégetett, mállékony anyagú (II. t. 5.), eltér tehát a somogyvári jó minőségű, mészbetétes díszítésű kerámiától. Fazekak A mészbetétes kerámia kultúrájában általános fazékformák mellett néhány jobb minőségű darabot is találunk, s megvannak a temetőkben gyakoribb fazékalakú, díszített kisedények is. Mind a házikerámia közé sorolható bekarcolt vonaldíszes darabok között (III. t. 12., VI. t. 11.), mind a mészbetétes díszítésű „díszkerámia" között (I. t. 4, 5.) megtaláljuk a sima hordóalakú edényeket, és ezek ívelt felső részű változatát. Az utóbbi változathoz tartozik az a kisedény, amelyen szintén megtaláljuk a perem alatt háromszögek sorával kísért mészbetétes csíkokat (I. t. 4.). A mészbetétes kerámia kultúrája somogyvári leletanyaga értékelésénél a gödör együttest képező anyagából indulhatunk ki. Megtaláljuk benne az összes alapvető edényformát és díszítőmotívumot, amit a somogyvári leletanyagra jellemzőnek tartunk, illetve amelyek elkülönítik ezt a mészbetétes kerámia kultúrája eddig ismert leletegyütteseitől. A-késői edényformák közé tartoznak a tölcséres peremű, bordadíszes, kiöblösödő hasrészű nagy edények (III. t. 9.), a kettős kónikus tálak (III. t. 5-7.), a ritka, mészbetétes díszítés nélküli edények, így a kettős kónikus tál-, a peremén kiemelkedéssel ellátott nagy edény-, az S-profilú, árkoltdíszes edény-, az öblös nyakú korsó töredéke (III. t. 8, 11., IV. t. 2, 3.). A korábbi észak-dunántúli mészbetétes forma és díszítés jellemző az enyhén behajló peremű és az S-profilú korsók többségére, valamint a tölcséres peremű tálra (III. t. 1-3., IV. t. 1, 4, 6.). A díszítésben jelentkező új elemek a tálak pereme alatt, a korsók alján, az urna-alakú edények öblén végigfutó mészbetétes vonal fölötti rovátkolásvagy pontsor, a tölcséres peremű edények pereme alatti háromszögek sorából álló minta (III. t. 4-7, 9, 13-15., IV. t. 5.). A szórvány anyagból kiegészíthetjük az észak-dunántúli csoport késői típusainak körét a pereme alatt háromszögek sorával díszített fazékala-