Somogyi Múzeumok Közleményei 9. (1992)

Héra Zoltán:1992 Kaposvár környéki gyűjtőhelyek szárazföldi csigáinak faunisztikai, állatföldrajzi vizsgálata Faunistic and zoogeographical examination of the terrestrial snails in the gathering areas around Kaposvár

KAPOSVÁR KÖRNYÉKI GYŰJTŐHELYEK CSIGÁINAK VIZSGÁLATA 253 gyarapodása, szétterjedése a terület korábban ismertetett éghajlati adottságaival magyarázható. Érdekesség még a Zebrina detríta csigafaj szigetszerű előfordulása a területen. GebhardtSzentbalázson, magam pedig a Ropolyi-erdőtől északra regisztráltam. IV. Állatföldrajzi vizsgálatok Minthogy a területről előkerült 75 faj magyarországi előfordulása (Pintéret. al. 1979) változatos képet mutat, megkíséreltem e táj állatföldrajzi kapcsolatait feltárni, s ily módon a tíz gyűjtőhely által képviselt terület állatföldrajzi hovatartozását megállapítani. Kiindulópontnak Bába (1981) cikkét választottam, melyben közli 133 szárazföldi csigafaj szétterjedési centrumát, tehát azokat a faunaköröket, ahonnét az egyes fajok a kedvező klímaperiódusokban diszpergáltak. Ezeket a refúgiumokat az 5. melléklet tartalmazza. Az elterjedési centrumon kívül KerneyeX. al. (1983) munkája nyomán a 4. mellékletekben feltüntettem minden faj elterjedési típusát is. Feltételeztem, hogy a tíz gyűjtőhely nemcsak fajai alapján mutat a földrajzi elkülönülést tükröző blokkelrendeződést, hanem a fajok jelenlegi areájának típusa alapján is rokoníthatók az egyes gyűjtőhelyek. Ennek bizonyítása céljából a gyűjtött fajokat jelenlegi elterjedési típusuk szerint csoportosítottam (5. melléklet), majd Czekanovski-index alkalmazásával (Southwood1984) ismét cluster analízist végeztem. A képezett hasonlósági mátrixot, az összevonási szinteket, valamint a dendrogramot a 3. ábra tartalmazza. A gyűjtőhelyek fajmegoszlásának dendrogramjáva! összevetve jól látszik a 7. és 9., belső-somogyi gyűjtőhelyeknek, az 1. és 5., illír jellegű növénytársulást hordozó gyűjtőhelyeknek és a 4-6. számú észak-zselici területeknek nagyfokú rokonsága. Megállapítható tehát: az egyes gyűjtőhelyek említett rokonsága a fajok jelenlegi elterjedési típusának összevetésével is igazolt. Minthogy a 4. mellékletben a fajok jelenlegi elterjedési típusa és egykori élőhelyének centruma között különbség mutatkozik, megvizsgáltam, hogy a fajok adott refúgiumokhoz tartozása alapján az egyes gyűjtőhelyek mennyiben rokoníthatók egymással. Az egyes gyűjtőhelyek fajainak refúgiumok szerinti megoszlását a 6. melléklet tartalmazza. A Czekanovski-index felhasználásával létrehozott dendrogramot a 4. ábra tartalmazza. E dendrogram az előzőkhez képest már a gyűjtőhelyek kapcsolódásának némi átrendeződését mutatja. Továbbra is nagyfokú a hasonlóság a Beiső-Somogyot képviselő 7. és 9. gyűjtőhelyek között, de a tipikusan zselici Ropolyi-erdő most a Kapós-mentével társul. Az Észak-Zselicet reprezentáló 2., 5., 6., illetve a 3. és 4. gyűjtőhelyek önálló blokkot alkotnak. Az egykori elterjedési centrumok tehát nyilván az éghajlati viszonyok közvetítése által - a fajok jelenlegi populációinak elterjedésében tükröződnek, így alkalmasak a gyűjtőhelyek kapcsolódásainak kimutatására. Bába (1981) az elterjedési centrumokat klimatikus alapon két nagy csoportba sorolta (16. melléklet). A kontinentális és szubatlanti centrumok fajszámának arányát összehasonlítva kitűnik, hogy a két belső-somogyi lelőhelynél a kontinentális fajok vannak túlsúlyban, míg a zselici gyűjtőhelyek esetén a szubatlanti eredetű fajok dominálnak. Kivételt képez a kaposhomoki gyűjtőhely, ahol az egyforma arány talán az alacsony fajszám miatt adódott. Bába (1982) elkészítette Magyarország 17 természetföldrajzi tájegysége fajainak faunakörök szerinti százalékos megoszlása kimutatását. Ily módon lehetőségem nyílott a tíz gyűjtőhely együttes jellegét más tájegységekkel összevetni. Az egyes tájegységek fajszámának refúgiumok szerinti százalékos megoszlását a 7. melléklet tartalmazza. Czekanovski-index alkalmazásával clusteranalízist végeztem, melynek eredményeként kapott dendrogram az 5. ábra. Az ábrából kitűnik, hogy somogyi adataim alapvetően elkülönülnek a Dunától keletre fekvő tájaktól, s hogy a faunakép a Dunántúl hegyvidékeire inkább emlékeztet, mint a Dráva-síkra. A hegységek közül a legszorosabb rokonságban a Mecsek-hegységgel van. Megvizsgáltam, hogy a felsorolt tájegységeket magában foglaló négy nagy flóravidék az általam vizsgált területtel milyen szinten rokonítható. A 8. melléklet tartalmazza az általam vizsgált terület és a négy nagy flóravidák fajainak elterjedési centrumok szerinti megoszlását. A Czekanovski-index alkalmazásával készített dendrogramot a 6. ábra tartalmazza. A kapott blokkelrendezés szerint az egyes flóravidékek szorosabb kapcsolatban vannak egymással, mint a gyűjtési területekkel. Egy másik grafikus ábrázolás viszont szemléletessé tette az általam vizsgált területeknek a Preillírikumhoz való hasonlatosságát. Ábrázoltam a flóravidékek refúgiumonkénti fajszámát és hozzáillesztettem a gyűjtési területek fajszámát. A szemléletesség érdekében a diszkrét pontokat összekötöttem (7-10. ábra). Az ily módon létrehozott grafikonokat elemezve szembeötlő, hogy a Kaposvár környéki területek képe a Preillírikummal megegyező, s a többi flóravidék grafikonjához csak kevéssé illeszkedik. Hozzájuk képest éppen az illír faunaelemek magas száma hordoz kiugró értéket, s a közép-európai hegyvidéki centrumok csak kevés fajjal képviseltetnek. Mindez megerősíteni látszik a botanikusok azon megállapítását, miszerint „a Dél-Dunántúl területe Magyarország florisztikai-növényföldrajzi beosztása szerint az lllyricum flóratartományhoz tartozik, annak Preillírikum nevén önálló flóravidéke" (Bor/fid/1984). V. Összegezés Munkámban ismertettem tíz Kaposvár környéki terület szárazföldi csigaelőfordulásait. A 75 faj előfordulási adatát elemezve kimutattam, hogy a Belső-Somogyhoz, a Zselic középső részéhez és az ÉszakZselichez tartozó lelőhelyek nemcsak tájföldrajzi alapon, de fajösszetételük alapján is elkülöníthetők.