Somogyi Múzeumok Közleményei 9. (1992)
Henkey Gyula: Segesdi magyarok etnikai embertani vizsgálata
SEGESDI MAGYAROK ETNIKAI EMBERTANI VIZSGÁLATA 75 nőknél a barna szemszín aránya jelentősen meghaladja a magyar átlagot. Hajszín A segesdi férfiaknál és nőknél kizárólag a barna-fekete hajszínárnyalatok voltak meghatározhatók. A cecei nők kivételével a barna-fekete hajszín gyakorisága meghaladja a 96%-ot, de ez magyar viszonylatban nem meglepő, mert a sötét hajszín igen jelentős túlsúlya miatt éppen e tekintetben a legegyöntetűbbek a 24-60 éves magyarok 10301 férfinél a barna-fekete hajszín átlagos előfordulása 97,2%, 10504 nőnél 96,6%. Hiernaux távolság számítás Hiemaux disztancia számításokkal hasonlítottam össze a segesdiek és a kiválasztott dunántúli magyar népességek adatait 7 méret, 2 jelző és 7 kvalitatív jelleg alapján, melyek az alábbiak: testmagasság, fejhossz, fejszélesség, járomívszélesség, morfológiai arcmagasság, állkapocsszögletszélesség, fejjelző, arcjelző, előreálló (frontálisan lapult) járomcsont, meredek homlok, konvex orrhát, enyhén domború tarkó, erősen kiemelkedő orrhát, barna szemszín és barnafekete hajszín. A számítások eredményei szerint a segesdi férfiak a telepes eredetű ceceiek kivételével a többi összehasonlított férfiaktól kisebb mértékben térnek el, mint a 16 jelleg esetén átlagosnak tekinthető 625-ös érték. A nőknél is a ceceiekkel mutatható ki a legnagyobb eltérés, de a csömödéri és a darányi nők is a fenti átlagos értéknél nagyobb mértékben különböznek a segesdiektől. Szembetűnő az a kis távolság, mely férfiaknál a csányoszróiakkal és a vörsiekkel, nőknél pedig a vörsiekkel és az őriszentpéteriekkel volt kimutatható. Nőknél adódott a legnagyobb és a legkisebb eltérés is, ugyanis a segesdiek eltérése a ceceiektől közel tízszer nagyobb, mint a vörsiektől. Szigma ráció A Howells-féle szigma ráció számítással 11 a 24-60 éves segesdi férfiak méreteinek és jelzőinek szórását az egész emberi faj átlagos szórásának százalékában fejeztem ki (7. táblázat). A segesdi férfiak méreteinek átlagos szigma rációja 94,15, a három indexé 82,61, mindkettő kisebb az átlagos szórásnál. A segesdi férfiak különösen e jelzők szórása szempontjából homogének (egyöntetűek). A taxonómiai megoszlás A taxonómiai elemzést Lipták Pál módszerének 12 kisebb módosításával 13 ' 14 végeztem. Álláspontom e téren a Lipták tankönyvben 15 ismertetett rendszertől abban tér el, hogy a turanid típus túlnyomóan europid jellegű formáit, melyek Liptáknál 1962 óta cromagnoid-C, cromagnoid-C+turanid és pamiri+turanid megjelöléssel szerepelnek, én továbbra is a turanidok közé sorolom. A dunántúliaknál gyakori típusoknál a jegyzetekben megadom a korábbi típus-standardoktól 16 eltérő termetátlagokat. A vizsgált segesdiek között három típusnak, a turanidnak, a pamirinak és a dinárinak van jelentősebb szerepe a népesség összetételében (8. táblázat). Hasonlóan, mint általában a magyar néprajzi csoportoknál, a turanid típusnak erősebben mongoloid jellegű változata (1. kép) és a turanid középtípus (3. kép) - mely utóbbi az erősebben mongoloid jellegű változat, valamint az erősen andronovói jellegű és az alföldi változat között áll - Segesden is csak ritkábban észlelhető. Lényegesen gyakoribbak az alábbi, túlnyomóan europid jellegű formák. Az erősen andronovói jellegű változatot a 2., az alföldit a 4-8. képekkel mutatom be. A segesdiek között is leggyakoribb alföldi változatra a magas vagy nagyközepes termet, a fej nagy méretei mellett rövid-túlrövid fejjelző, széles-igen széles, középmagas arc mellett széles arcjelző, frontálisan lapult (előreálló) járomcsont, meredek homlok, egyenes vagy enyhén konvex, az arc síkjából közepesen kiemelkedő orrhát, enyhén domború tarkó, barna vagy zöldesbarna szemszín és barna-fekete hajszín a jellemző. Mind Segesden, mind általában a dunántúli őslakosoknál a tipikus alföldi változattal minden jelleg tekintetében megegyező egyedeknél a Duna-Tisza köziekhez képest gyakoribb volt a magas termet és a közepesen kiemelkedő, enyhén konvex orrhátnak az a formája, melyet Bartucz Lajos rövid sasorrnak nevezett és melyet az egyenes orrhát mellett a turanidokra szintén jellemzőnek említett. 17 Az alföldi és az erősen andronovói jellegű turanid változat között csak fokozati eltérés van, az utóbbiak termete szinte kivétel nélkül magas, a Dunántúlon gyakran igen magas, 18 a fej és az arc méretei a morfológiai arcmagasság kivételével kissé fokozottabban nagyok, a járomcsont is nagyobb, frontálisan lapultabb, a glabella átlagban erősebben fejlett és a gonoin táj is gyakrabban enyhén kiugró. A turanid típusba soroltak között a turano-pamiri átmeneti forma (10—14. kép) a leggyakoribb. A markáns pamiri típus jellegei, az átlagban nagyközepes termet, 19 a fej kis méretei mellett túlrövid-rövid fejjelző, enyhén széles-középszéles, középmagas arc mellett közepes arcjelző, lekerekített járomcsont, meredek homlok, az arc síkjából a közepesnél kissé erősebben kiemelkedő, enyhén konvex vagy egyenes orrhát, csőrszerűen lefelé és befelé görbülő orrcsúcs, enyhén domború vagy lapos tarkó lambdatáji lapultsággal, barna-fekete hajszín és barna vagy kevert (zöldes) szemszín együttesen egyetlen vizsgált segesdinél sem voltak észlelhetők. A 18. és 19. képekkel bemutatott, pamiroidnak meghatározott személyek állnak viszonylag a legközelebb a markáns pamiri típushoz. Lényegesen gyakoribb a pamiro-turanid átmeneti forma (15-17. kép), melynél a fej méretei nagyobbak, az arc szélesebb és a járomcsont frontálisan enyhén lapult.
