Somogyi Múzeumok Közleményei 9. (1992)

Józan Zsolt: 1992 A Zselic darázsfaunájának (Hymenoptera, Aculeata) állatföldrajzi és ökofaunisztikai vizsgálata Zoogeographical and ecofaunistic examination of the Zselic Hills digger wasp fauna (Hymenoptera, Sphecoidea)

280 JÓZAN ZSOLT elemzésekor ezeken kívül néhány más magyarországi területről való adatok is rendelkezésre állnak. A fa­unahasonlóság mértékét meghatározva a zselici fauna minden tekintetben a Kiskunsági Nemzeti Parkhoz áll közelebb. A Jaccard-index értékei a Hortobágyi Nem­zeti Parkkal való összehasonlításban kisebbnek bizo­nyultak. A legjelentősebb eltérés a Vespoidea fajoknál mutatkozik. A legfajgazdagabb a Sphecoidea öreg­család, természetesen itt találtuk a legnagyobb ha­sonlóságot. (4. táblázat). A kaparódarazsak esetében jóval szélesebb lehetőségek nyílnak az összehasonlí­tásra. A számsorokból emeljük ki a 0,5-et elérő és meghaladó adatokat. A legnagyobb hasonlóságot a Zselic és a két bakonyi faunakistáj - a Balatoni Rivi­era és az Északi-Bakony - faunái között találjuk. Je­lentős az eltérés a Hortobágyi Nemzeti Park, Bugac, az Ócsai Tájvédelmi Körzet, illetve a vizsgált terület faunái között. Ennél is jelentősebb a különbség, ha a Bükki Nemzeti Parkkal teszünk összehasonlítást. Az egyes alcsaládoknál is vizsgálhatjuk a faunaha­sonlóságot. A Sphecoidae családsorozatba csak egy családot sorolunk, a Sphecidae-t, ezért az elemzést az alcsaládokkal végezzük. A 0,5-es értéket elérő vagy meghaladó hasonlóságot a Philanthinae alcsaládnál hét, az Astatinae alcsaládnál hat esetben mutathattuk ki. A Nyssoninae alcsaládnál a hasonlóság egyik te­rülettel sem éri el a 0,5-es értékhatárt, és kismértékű az egyezés a Sphecinae alcsalád esetében is. Az el­sőként említett két alcsalád fajszáma kicsi, így a ma­gasabb értéket ezzel is magyarázhatjuk, ám a szintén kis fajszámú Sphecinae csoportban már az eltérő kör­nyezeti tényezőket kell figyelembe venni. Erre az is felhívja a figyelmet, hogy a legjobb egyezést éppen a két jellegzetes dunántúli faunakistájjal - a Balatoni Ri­viérával ós az Északi-Bakon nyal - találjuk és nem a homokterületekkel. A legnagyobb fajszámú Pemphre­doninae, Crabroninae és Nyssoninae alcsaládoknál a faunahasonlóság közepes mértékű. A Nyssoninae al­család alacsonyabb hasonlósági foka szintén ökofau­nisztikai tényezőkkel magyarázható, mert ezen alcsa­ládban igen eltérő környezeti igényű fajok találhatók (3. táblázat). A Sphecoidea fajok alcsaládonkénti megoszlását vizs­gálva megállapítható, hogy a teljes hazai fauna megosz­lásához viszonyítva, jó egyezést találunk a Pemphredo­ninae, Sphecinae, Philanthinae és a Crabroninae al­családoknál. Ezzel szemben a zselici fauna viszony­lag szegény Nyssoninae és Astatinae fajokban, ugyan­akkor jelentős a Larrinae fajok számaránya (2. táblá­zat). Megállapíthatjuk, hogy ebben a vonatkozásban a Zselicben előkerült fajok megoszlása legjobb egye­zést a Balatoni Riviérával mutatja. A Zselic kaparódarázs faunájában a széles elterje­désű fajok (holarktikus, palearktikus, nyugat-palearkti­kus és euroszibériai) részaránya valamivel több, mint 44 százalék. Ezek értéke jóval magasabb, mint a Kis­kunsági Nemzeti Park, különösen Bugac hasonló fauna­elemeié. Ugyanakkor jó egyezést találunk e tekintet­ben a Zselic, a Balatoni Riviera, a Tapolca-patak men­te és az Ócsai Tájvédelmi Körzet faunáinál. A Barcsi Borókás Tájvédelmi Körzet átmenetet mutat az utóbbi tájak és a Kiskunság faunái között. A két hegyvidék, az Északi-Bakony és különösen a Bükki Nemzeti Park faunáiban a széles elterjedésű fajok részesedése meg­haladja az 50 százalékot. A mediterrán faunaelemek aránya a Zselic faunájában majdnem 30 százalékot tesz ki. Ezzel az értékkel a vizsgált terület csak a hortobágyi, az északi-bakonyi és a bükki faunát előzi meg. Az összehasonlításban szereplő többi terület a mediterrán fajok részarányát tekintve két csoportba sorolódik. Az egyik 35 százalék, a másik 44 százalék körüli értékkel. Az európai elterjedésű fajok részese­dése a Zselicben eléri a 25 százalékot. Ez az érték csak a Tapolca-patak mente és a Bükk faunájában magasabb ennél, az alföldi területek esetében 20 szá­zalék alatt marad (5. táblázat). Összegezve megállapítható, hogy a Zselic Spheco­idea faunájában a széles elterjedésű fajok részesedé­se közepes, a déli elterjedésűeké viszonylag ala­csony, míg az európaiaké magasabb értékű. Ezzel a megoszlással a vizsgált terület átmenetet képez az Alföld homokterületeinek és a hegyvidékeink faunái között. Ökológiai és ökofaunisztikai értékelés A zselici kaparódarázs fauna előzőekben taglalt ál­latföldrajzi jellegzetességei nagymértékben a környe­zeti tényezők hatására alakultak ki. Ezek jól tükröződ­nek a Sphecoidea fajok ökofaunisztikai jellegének meg­oszlásában is. A vizsgált terület faunájában a meleg­és szárazságkedvelő (eremophii) taxonok részesedé­se majdnem 60, míg a hideg- és nedvességkedvelőké (hylophil) valamivel több 30 százaléknál. A nagyon széles tűréshatárú állatok (hipereuryök intermedier) részaránya elég alacsony, mintegy 10 százalék. Ez a megoszlás valójában csak a többi területtel való össze­hasonlításban értelmezhető. A homokterületek faunájá­ban (Kiskunsági Nemzeti Park és részei: Bugac, Ócsa, Barcsi Borókás) a melegkedvelők aránya jóval maga­sabb. Különösen magas a szüktűrésűek (stenoök ere­mophii) száma. Természetes, hogy a hylophil fajok számaránya alacsonyabb. A szélsőségesen száraz, homoki biotópokban gazdag bugaci terület faunájában e két fajcsoport aránya egészen szélsőséges. Az ere­mophii fajok túlsúlya több, mint hétszeres. Ugyanezen arány a zselici faunában nem éri el a kétszerest (1,95). E hányados a Hortobágyi Nemzeti Park, az Északi­Bakony, a Tapolca-patak mente és a Bükki Nemzeti Park faunájában még ennél is kisebb. A faunahason­lóság tekintetében területünkhöz legközelebb álló Ba­latoni Riviérán a meleg- és szárazságkedvelők túlsú­lya számottevően nagyobb, megelőzve még a Barcsi Borókás homokvidékének arányszámát is (6. táblázat). Az előzőekben taglalt jellegzetességek sokkal job­ban megmutatkoznak, ha az egyes területek faunáit a közös és a nem közös fajok ökofaunisztikai jellegé­nek megoszlása alapján vetjük össze (7-9. táblázat).

Next

/
Oldalképek
Tartalom