Somogyi Múzeumok Közleményei 9. (1992)
Héra Zoltán:1992 Kaposvár környéki gyűjtőhelyek szárazföldi csigáinak faunisztikai, állatföldrajzi vizsgálata Faunistic and zoogeographical examination of the terrestrial snails in the gathering areas around Kaposvár
252 HÉRA ZOLTÁN 3. Gyűjtőhely: Sántos (UTM kód: YM 23) A Sántos falut körülvevő dombokon cseres-tölgyes, míg a Kapóshoz közeli árterületeken nyárfa-ligeterdő, valamint telepített égererdő található. A 3. oszlop Gebhardt gyűjtéseit tartalmazza, melyet saját, 1987 évi egyelő gyűjtéseim alapján az alábbi fajokkal egészítettem ki: Oxyloma elegáns, Vallonia costata, Oxychilus drapamaudi. 4. Gyűjtőhely: Töröcskei-parkerdő (UTM kód: YM 13) A mesterséges tó körül cseres-tölgyes, gyertyánostölgyes, valamint vízparti fűzes-nádas társulások jellemzőek. E területen 1988 nyarán végeztem egyelő gyűjtést, melynek eredményét a Gebhardt által talált Tandonia budapestensis fajjal bővítettem ki. A fellelt fajokat a 4. oszlop tartalmazza. 5. Gyűjtőhely: Gyertyános-völgy (UTM kód: YM 13) A kedvelt kirándulóhelyen tipikus gyöngyvirágos gyertyános-tölgyes található. A dombok között sok forrás ered, melyek vizét tóvá duzzasztották. A tó helytelen kezelés következtében sokszor kiszáradt. A gyertyánhoz helyenként bükk társul és az aljnövényzetben fellelhetők a Ruscus fajok. A tó körül sasos tocsogó alakul ki. Az 5. oszlopban rögzített előfordulási adatok 198788 évi egyelő gyűjtésem eredményeit tartalmazzák. 6. Gyűjtőhely Лokaj puszta (UTM kód: YM 13) A parkerdő valamennyi tölgyes, fenyves, éger erdeje mesterséges eredetű. Az itt létrehozott tavacska körül sásos-zsombékos társulás van. A jelentős eltérés miatt a 6. a oszlopban Gebhardt által regisztrált fajokat, a 6. b oszlopban pedig 1989 évi egyelő gyűjtéseimből származó csigafajokat tüntettem fel. 7. Gyűjtőhely: Marcali-Boronka melléki Tájvédelmi Körzet Nagybajom és Mesztegnyő közötti területe (UTM kód: XM 86) E Belső-Somogyhoz tartozó homokvidéken eredetihez közeli állapotú cseres-tölgyesek, erdei fenyvestölgyesek és égererdők találhatók. A halastavak körül sokféle mocsártársulás él. Emellett akácost is telepítettek. A 7. oszlop fajlistája 1989-90 évi egyelő gyűjtéseim eredménye. A Nesovitrea hammonisfajnak csak üres, friss héját találtam, de Pintér (1979) szintén idevonatkozó adata alapján a faj kétségtelenül él itt, így a listába felvettem. 8. Gyűjtőhely: Kapos-völgye (UTM kód: YM 13) A folyó mentén bokorfűzesek, tölgyes legelők, ártéri rétek alakultak ki. Adataim egyelő gyűjtésből és az 1987 évi tavaszi kisebb árhullám által kivetett hordalék feldolgozásából állottak össze. Csak azokat a fajokat tüntettem fel a 8. oszlopban, amelyek héjáról egyértelműen eldönthető volt, hogy a recens faunához tartozik, valamint az élő példányokat. 9. Gyűjtőhely: Deseda-völgy (UTM kód: YM 14) A mesterségesen létrehozott tó körül jó állapotú cseres-tölgyesek nőnek. A tóparti sasos, nádas, fűzes területek csigákban gazdagok. Az 1987 évi egyelő gyűjtésem adatait a 9. oszlop tartalmazza. 10. Gyűjtőhely:Kaposhomoki erdő (UTM kód: YM 13) A Kapós árterületére ereszkedő dombokon elegyes tölgyesek, lábaiknál pedig mesterséges éger és feketedió állományok növekednek. A 10. oszlop tartalmazza az 1989-90 évi gyűjtésem során előkerült fajokat. III. Faunisztikai vigzsgáls'ck A Nagybajom és Mesztegnyő közötti gyűjtőterület földrajzilag Belső-Somogyhoz tartozik. A gyűjtőhelyek közül a Ropolyi-erdő a Zselic tipikus része, míg Szentbalázs, Sántos, Töröcske, Gyertyános-völgy, Tókajpuszta és Kaposhomok a Zselic északi peremének a tagjai. A Belső-Somogyot és a Zselicséget a Kaposvölgye választja el, melyet a 8. számú, kaposparti gyűjtőhely reprezentál. Annak megállapítása végett, hogy a földrajzi elkülönülést a csigafajok lelőhely szerinti eloszlása alátámasztja-e, Jaccard-index alkalmazásával (Hortobágyi-Simon 1981) cluster analízist végeztem (Podani 1978). Megrajzolt dendrogramot a 2. ábra tartalmazza. Az összevonási szintek alapján megállapítom, hogy noha az egyes lelőhelyek csak laza kapcsolatban állnak egymással, a legszorosabb kapcsolat a két belső-somogyi lelőhely (7. és 9.) között van, hozzájuk kapcsolódik az Észak-Zselicet képviselő, de homoktalajával már a Belső-Somogyra emlékeztető 10. gyűjtőhely. Viszonylag magas összevonási szinttel különül el az illír bükkös állományú 1. és a szintén illír jellegeket hordozó gyertyános-tölgyes erdejú 5. gyűjtőhely. Külön blokkba rendeződött négy észak-zselici gyűjtőterület, melyek közül a 4. és a 6., egymással szomszédos területek szorosabb kapcsolatban állnak. A gyűjtőhelycsoportok földrajzi elkülönülését tehát a csigafajok megoszlásának különbsége is képviseli. A már ismertetett talajtani és növénytani sajátosságokon túl jellemzik Belső-Somogyot a csak innen előkerült fajok: Truncatellina cylindrica, Acanthinula aculeata, Vitrína pellucida, Nesovitrea hammonis. A Zselic differens fajai: Acicula banatica, Truncatellina claustralis, Limax flavus, Lehmannia nyctelia. A Zselic északi pereme lelőhelyeinek különállását azok a ritkának mondható fajok hordozzák, amelyeket Gebhardt 1957 évi gyűjtése óta sajnos még nem sikerült újabb példányokkal dokumentálnom. Ezek a fajok: Goniodiscus ruderatus, Trichia unidentata, Isognomostoma isognomostoma. E fajok jelenleg ismert magyarországi lelőhelyei alapján nem kizárt a behurcolás lehetősége. Bizonyosan behurcolás eredménye viszont a Hygromia cinctei /аЩ Kapós menti előfordulása {Petró 1384). E mediterrán származású faj populációinak
