Somogyi Múzeumok Közleményei 9. (1992)

Héra Zoltán:1992 Kaposvár környéki gyűjtőhelyek szárazföldi csigáinak faunisztikai, állatföldrajzi vizsgálata Faunistic and zoogeographical examination of the terrestrial snails in the gathering areas around Kaposvár

KAPOSVÁR KÖRNYÉKI GYŰJTŐHELYEK SZÁRAZFÖLDI CSIGÁINAK FAUNISZTIKAI, ÁLLATFÖLDRAJZI VIZSGÁLATA HÉRA ZOLTÁN Bevezető Dolgozatom célja, hogy az elmúlt évtizedben Kaposvár környékén (Somogy megye) végzett gyűjtéseim eredményét összegezzem, s e malakológiai szempontból kevéssé kutatott tájegységekről (Zselic, Belső-Somogy, Kapos-völgye) újabb adatokat szolgáltassak. A szárazföldi csigafajok általam tapasztalt előfordulási adatait összevetve és kiegészítve más kutatók adataival megkísérlem Somogy megye középső területeinek állatföldrajzi jellegét, hovatartozását megállapítani. Munkám a jelenlegi állapotot tükrözi és nem célja a fajösszetételben bekövetkezett vagy végbemenő változások rögzítése, előrejelzése. / A terület általános jellemzése Földrajzi hely és felszín A kutatott területek a Dél-Dunántúlon helyezkednek el. (1. ábra) A jelenlegi felszín kialakulásában elsősorban a földtörténeti újkor eseményei működtek közre. Az eredetileg egységes pannon táblát a kéregmozgások feldarabolták és helyükről kibillentették. A különböző szintmagasságú pannon tábladarabokra általában lösz települt. (Külső-Somogy, Somogy-Tolnai dombság) Homok borítja Belső-Somogyot; a homok az Ős-Duna völgyéből származik, amely a felső pliocén előtt a Kisalföldön át déli irányban a Dráva felé folyt és a Pannon-beltóba ömlött. A pannon agyag és homok a Zselicben az erodált térszíneken a felszínre bukkant. Somogy főbb tájai: a Drávamenti-síkság, a KülsőSomogy, a Zselic, a Belső-Somogy (Frisnyák 1984). Gyűjtési adataim e két utóbbi területről, valamint a Kapos-völgyéből származnak. A Belső-Somogy mintegy 3000 km

2 kiterjedésű táj határa északon a Balaton, délen a Dráva-völgyéig terjed. Nyugati határa a Zala-hátság, keleten a Zselictől és a Külső-Somogytól szerkezeti vonalak választják el. A pannon táblákat általában negyedidőszaki üledékek takarják, a magasabb hátakat lösz és agyag fedi, legnagyobb részét azonban 50-100 m vastag iszapos, apró kavicsos folyami homok építi fel, amelyben agyag betelepülések találhatók. Ez az üledék pliocén végi-pleisztocén eleji. Morfológiai alapon e táj a következő négy kistájra különíthető: a Belső-Somogyi homokhátság, az Alsó-Zalamellék, a Balaton süllyedéke, valamint a Somogyi-Nagyberek a Marcali háttal. A Zselic mintegy 1000 km

2-nyi dombvidékét északon a Kapos-völgye, nyugaton a Belső-Somogy, délen a Drávamellék határolja. A Mecsektől morfológiai alapon a Baranya-patak völgye választja el. A Kaposvölgy közép-pleisztocén besüllyedése előtt a pannon táblavidék a Dráva felé lejtett, a meridionális völgyek a területet feldarabolták, a rögök kiemelkedtek és így a reliefenergia nagy mértékben megnőtt. Ennek következményeként a patakok mélyen bevágódtak a térszínbe. Jelentős különbség a megye többi dombvidékével összehasonlítva, hogy a tetőrégiókról az erózió és a szoliflukció a löszt lepusztította és így pannon agyag és homokkő bukkant a felszínre. A Zselic vízválasztója nyugat-keleti irányú, a gerinctől északra és délre párhuzamos hátak futnak a Kapós-, illetve a Dráva-völgyére, az északi hátak azonban erősen kibillentek és meredek lejtőkkel szakadnak le a folyóvölgyre, míg a déli hátak lankásan simulnak bele a Dráva-menti síkságba. A dombhátak átlagmagassága 220-270 m között változik, nyugaton Ropoly (278 m), keleten a Hollófészek (357 m) a legmagasabb pontok. A területen évente lehulló bőséges csapadék, s a patakok vize mély völgy hálózatot vágott a pannon agyag rétegeibe, suvadásos, korróziós és talajeróziós formák sokaságát hozva létre. A dombhátak szélesek, laposak, a belőlük kiinduló oldalgerincek csaknem azonos magasságúak. Kitettség szempontjából nyugati és keleti lejtők uralkodnak. A völgyek szűkek, meredek falúak, mélyek. A völgytalpak átlagos magassági szintje 140-160 m. A patakok jellemző vonása, hogy az első 2-3 km-en 50 métert esnek, majd hirtelen kiszélesedő völgyekben a további 15-20 km-en 20-30 méternyi szintkülönbség áll rendelkezésükre. (Вогп/с/П984) Éghajlati viszonyok Az egész Dunántúl Bacsó et. al. (1953) felosztása szerint Magyarország III. b. éghajlati körzetébe tartozik, melyre jellemző a Földközi-tengeri hatás erős érvényesülése, az enyhe tél, a meleg, de nem túl forró nyár, a bőséges, de nem túl sok csapadék. Az évek többségében kettős csapadékmaximum (május, október) észlelhető, mely az illír vidékek jellemzője. Az uralkodó szélirányok gyenge ÉNY-DK irányú eredőt adnak. Tavasszal és ősszel, tehát a csapadékos évszakok idején a délnyugati légáramlások gyakorisága