Somogyi Múzeumok Közleményei 9. (1992)

Varga Éva: „A cseperkekalap” K. Pap János színművei

„A CSEPERKEKALAP" 239 hiszen együtt nevelkedtek, s kezdettől fogva egymásnak szánták őket. Végül anyja befolyásának enged. A kézfogó estéjén Sándorék házánál felbukkan váratlanul Örzse, kihívatja a vőlegényt, odalöki a házuk vételárát, becsületének meghurcolását kéri tőle számon. Az egybegyűlt vendégek Örzse jelenlétét felháborodva veszik tudomásul. Sándor azonban megbabonázva követi az önérzetében megsértett lányt. Időközben Ferkó tisztázza a lány apjával a történteket. Megérti, hogy Örzse nehéz helyzetében biztos kérőjét a bizonytalanért (vagyis Ferkóért) nem szalaszthatta el. Mivel tudomása van Sándor és Zsófi kézfogójárói, újra megkéri Örzsét az apjától. Indul is azonnal, hogy előkészítse a lagzit. Ezek után tér haza Örzse, nyomában Sándorral, akiben újra fellángol az elfojtott szenvedély. Hogy hibáját jóvá tegye, újból feleségül kéri a meghurcolt nőt. Örzse következetesen elutasítja, hozzáteszi azt is, hogy nem akarja a „galamblelkű" Zsófi mátkáját elorozni. Sándor anyja - aki botrányt csinálni érkezett - megnyugodva hallgatta Örzse szavait. Nyilvánosan bocsánatot kér a lánytól rosszhiszeműsége miatt. Ferkó cigányzenészek kíséretében közeledik Orzséék felé. Sándort megpillantva eszeveszett féltékenység önti el. Az indulatok elszabadulásának a hirtelen támadt sokadalomból felszólaló kocsmáros vet véget. Pénzét követelni jött, Örzséék házának árverésre bocsátásáról beszél. Ez mindenkit meglep, hiszen köztudomású, hogy az árverés már megtörtént. Kiderül, hogy a kocsmárostól a vételár összegét Örzse kérte kölcsön, hogy a pénzt, ami pletykaságba keverte, visszafizethesse. A darab végére aztán helyre áll a rend: az igazságtalanul meghurcolt Örzsét megkövetik (hiszen szegény lánynak nincs egyebe, mint a becsülete), a házat Ferkó spórolt pénzén megveszik, az öreg megfogadja, hogy sokat többet nem iszik. S a népszínmű dramaturgiája szerint a végén ki-ki lagzit csaphat a párjával: Örzse Ferkóval, Sándor anyja nevelt lányával. A népszínmű szokványos fordulatai. A szórakozást a túlbonyolított cselekmény, az érzelmek csapongása és a humor biztosítja. Levonható a tanulság: az iszákosság (az alkohol) nyomorba dönt. K. Pap János több művében is felfedezhető a pedagógiai szándék. Színdarabjaival tanítani és szórakoztatni akart. Művei didaktikus célzatossága segít megtalálnunk azt a nézői (később olvasói) réteget, amelyhez a szerző szólni kívánt. Az a fajta közönség, melynek a darab(ok) íródtak nem az eszén keresztül érti meg a dolgokat, kell hatni az érzékeire is. Első színművének bukása nem szegte szerzőnk kedvét. 1886-ban felvették a színművészeti akadémiára. Jeles tanárai (PaulayEde, Újházi Ede, Csiky Gergely $\b.) tovább formálták színészi és színműírói képességeit. Sanyarú anyagi helyzetén, ami a budapesti éveket is végigkísérte, Rákosi Jenő segített, saját gyermekei (Lajos és Gyula) mellé házitanítónak alkalmazta. (Egész pályafutása alatt élvezhette Rákosi pártfogását úgy anyagi, mint erkölcsi téren.)

31 Statisztál ássál, kisebb szerepek eljátszásával tehetett szert még némi pénzre.

32 Igazából drámai színésznek készült. Szerepálmai a nagytragádiák férfi főszerepei voltak. VII. A színiiskola elvégzése után (1889) a Népszínházban mint vendég többször is fellépett. Rákosi Jenő Magdolnájában, Gyömbér Mihály szerepében kiváló alakítást nyújtott.

33 Sikerei miatt a Népszínház szerződtette volna - Evva Lajosnak amúgy is egy drámai apaszínészre szüksége lett volna

34 -, de K. Pap János, hogy Bánk bánt és Othellót játszhasson, vidékre pályázott. Mivel ügyetlenül két jó szerződést is (Krecsányi Ignáccal Budapest-Pozsony-Temesvár színkerület-igazgatójával, majd Ihász Lajos kecskeméti társulatához) elszalasztott, hazatért Kutasra, hogy ott kivárja a kedvező lehetőséget. Addig is versfaragással, szereptanulással, műkedvelő előadások rendezésével töltötte az időt. A helybeli iparosok, tanító, postamester közreműködésével jótékony célú előadásokon ismerkedhetett meg a Sárga csikó, a Falu rossza című népszínművekkel a falusi közönség. Ilyen különös komédiát azelőtt még nemigen láttak.

35 Mint vendég a Kaposváron állomásozó Somogyi Károly társulatával is fellépett, Bánk bán címszerepét alakította. Majd a Színészek Lapja hirdetésére jelentkezve Dombay Mi/tá^társulatához szerződött. A rossz felszereltségű (a díszlet mindössze a spanyolfal módjára összehajtható szobadíszletből és pár méter sodronyra húzott piros függönyből állt, kellék nem volt egy szál sem), kezdetben háromtagú (Dombay színigazgató, a felesége és K. Pap János) társulat nem kelthetett érdeklődést. A későbbiekben elszerződött színészek sem voltak a közepesnél jobbak. Az igazgató ősszel már csak a szerdődés nélkül maradt színészekből verbuválhatott társulatot. így történhetett meg, hogy a társulat primadonnája a Népszínház egyik kóristanője lett. Az elsőrendű szerepekre szerződtetett hölgy alkalmatlannak bizonyult a főszerepek eljátszására, szerepeibe folyton belesült, s a társulat Nyitrán megbukott.

36 Rendes gázsit a színészek kezdettől fogva nem kaptak, a ritkán előforduló 10 krajcáros napidíjakból tengődtek, Nyitrára már egy krajcárjuk sem maradt. A társulat szétszéledt, a város más színészgárdának adta bérbe a színházat. K. Pap János a vidéki színészi élet nélkülözései, nyomorúsága után, kiábrándulva visszatért szülőfalujába, s megélhetést nyújtó eredeti foglalkozását, a tanítást választotta. Kutason, Segesden, majd 1907-től Kaposváron tanítóskodott. 1909-től az 1925. évi nyugdíjazásáig a kaposvári elemi iskola címzetes igazgatója volt. Hivatása mellett folytatta szépírói tevékenységét is. Színmüvei bemutatását remélve próbált továbbra is a színház bővös körében maradni. A cseperkekalap című népszínművét a Népszínház még nagy sikerrel bemutatta (1891 máj. 9.) A gyilkossággal fűszerezett népszínmű-történet szerelmes hősei a férfi katonai szolgálata miatt későn találkoznak. Addigra már