Somogyi Múzeumok Közleményei 9. (1992)
Matyikó Sebestyén József: A siófoki zsidóság története
A SIÓFOKI ZSIDÓSÁG TÖRTÉNETE 191 1945 végén a hitközség saját pénzén - az akkori inflációs időkben másfél kiló aranyért - tetette rendbe a németek által egykor raktárnak használt templomot. Az első nagy istentiszteletet 1946 szeptember közepén Újév napján a felújított zsinagógában tartották, míg előtte az iskolatermet használták imaháznak. Az egyházi teendőket DorogiFerenc\á\\a el. A hitközségi elnök 1946-ig Glanez Gusztáv, majd 1950-ig Burg Andor vo\\, utána pedig Weisz Lászlód 1946 elején a templom felújítása után első tettük volt a Mártírok emléktáblájának elkészíttetése és felavatása. A hitközségi adófizetés hivatalosan 1948ban kezdődött el, ekkor 30 adófizető család volt Siófokon. „A fokozatosan visszaszállingózó deportáltak és munkaszolgálatosok összefogásával először konyhát létesítettünk, amelyet Ló'wy Béláné és Wolf Magda vezetett." - módja Dorogi Ferenc. Megindult azonban a kivándorlási folyamat, s a forradalom napjaiban is többen elhagyták az országot. Volt olyan is aki Kanadába, Ausztráliába, Svájcba, Argentínába, Izraelbe vagy Budapestre költözött. 5 A gyermekek oktatását a hitközség utolsó tanítója Dorogi Ferenc végezte. 52 Az utolsó zsidó esküvőt 1976-ban tartották, amikor RothschildFlóra és Stefan Tree kötöttek házasságot. 53 Több alkalommal Balatonfüredről, a Zsidó Tanárok Házában nyaraló neves zsidó személyek is átjöttek. Gyakran volt itt az ünnepeken dr. Scheiber Sándor professzor, dr. Richtmann Mózes professzor, és dr. Grünwald Jenő a budapesti Zsidó Gimnázium nyugalmazott igazgatóhelyettese. Az első Mártírok ünnepe 1955-ben volt, ahol összejöttek a helyi és elköltözött siófokiak. Az istentiszteletet dr. Fisch Henrik főrabbi tartotta. Az 1978. július 30-án rendezett utolsó mártírünnepségen Landeszman György akkori nagykanizsai-kaposvári rabbi mondott ünnepi beszédet, aki jelenleg a magyarországi főrabbi. 1986. június 12. Erev Sovuausz napja. E jeles ünnepnapon, amikor 41 esztendővel a holocaust után az elpusztult, illetőleg az idő enyészete által lebontásra ítélt régi zsinagóga helyett egy új templomot építettek - ezen a napon avatták fel. Az átadáson résztvett a helyi egyházaktól Milhoffer Miklós plébános, Császár Levente református és Józsa Márton evangélikus lelkész. Az avatok között foglaltak helyet a MIOK és BIH elnökségének, valamint a Rabbikarnak a tagjai, a Dél-dunántúli Községkerületnek és a budapesti templomkörzetnek a vezetői. A Magyar Rádió hallgatóit dr. Rapcsányi László tudósította e történelmi jelentőségű eseményről. Dr. Schöner Alfrédfőrabbi avatóbeszédében Jeremiás prófétát idézte, aki átélte az ókori zsidóság legnagyobb tragédiáját, a Bész hámikdos pusztulását. A legenda szerint, amikor a Szentély falát ledőlni látta, összeszoruló szívvel négy táglát emelt ki az omladékból, s azokra a tetragrammatont, Isten négybetűs nevét írta, s tűzbe vetette azokat. így kiáltott: „Ma minden elpusztult, ki fogja megőrizni az isteni eszméket? S ekkor csoda történt: a lángokból visszaszállt a négy kő, de azokon már más négy betű világított. Chet, jod, jod, mem. CHÁJIM, azaz ÉLET." Igen, akkor majdnem minden megsemmisült. Ember, s lakóhelye, család és kultúra, isteneszme és tradíció, bizalom és hit. Átmenetileg a reménytelenség lett úrrá az érző és fájó lelkeken, a sebektől barázdált szíveken. De mellette kisarjadt: CHÁJIM, az ÉLET. „Hoom háhauléch báchausech raue aur godaul" „A nép, amely sötétségben járt, nagy világosságot látott." Új élet, szabad élet kezdődött a romokon... A magyar zsidóság kereste és megtalálta helyét a társadalomban, hazát lelt itt e honban. Hiszem, hogy új templomunkkal a jelenben a jövőt is építjük, és megvan a régi nagy temető, őrizve a dicső múlt emlékeit. E kis zsidó közösség is igyekszik, amennyire erejéből telik, a hitközségi életet fenntartani.
