Somogyi Múzeumok Közleményei 9. (1992)

Horváth János : A Rippl-Rónai hagyaték

150 HORVÁTH JÁNOS gyázzon rá, és vezesse vissza őt minél előbb maguk­hoz. Lazarine néni és (Józsi) bácsi velem együtt szívből üdvözli és csókolja mindnyájukat. Unokahúguk, aki sokat goldol mindnyájukra Anella 1915. febr. 10." A harmadik lap már a szabadulás után íródot a sváj­ci Vevey-ből 1915. április 16-án: „Monsieur Rónai Lajos Pénzügyi tanácsos Anna ut­ca 3. Kedves Nagybácsi és Nagynéni! Néhány napja kaptunk egy levelezőlapot Ödön bácsitól, aki Húsvét napján írta azt nekünk a Turulban. Nagyon örülünk annak a hírnek, hogy ismét vannak híreik Gusztiról. Kedves Lajos bácsi, nagyon megköszönném, ha len­ne kedves írni nekünk és megadni az ő címét. Józsi bácsival kerestem azt a helyet a térképen, amit Ödön bácsi jelzett, de nem találtuk meg. Valószínűleg fejből írta a nevet és valószínűleg rosszul írta. Érkezett egy csomag újság is Kaposvárról, de nem tudjuk, kinek köszönhetjük, mert a feladó nem volt ráírva. - Pubi küldött nekünk egy lapot, amit 11-én írt, és 14-én kap­tuk meg. írja, hogy volt Kaposváron az ünnepek alatt és festett néhány képet. Nagyon kíváncsiak vagyunk rájuk. Hamarosan írni fogok neki, megírom, hogy gyakrab­ban írjon. Maga is kedves Lajos bácsi, írjon nekünk gyakran hosszú, jó sűrű leveleket. Annyira örülünk, ha híreket kapunk otthonról és mindenről, amit szeretünk. Nemrégen írtam Ödön bácsinak egy hosszú levelet amit nagyon szeretném, ha megkapna. Azt hiszem, magát is nagyon érdekelné. írjon magyarul, hiszen ez könnyebb magának. Józsi bácsi írt 3 hosszú levelet magyarul, megkap­ták őket? Lazarin néni, Józsi bácsi és én szeretettel csókoljuk mindnyájukat. Szerető unokahúga Anella" (Ceruzával Rippl és Lazarine is aláírták a címzés felett) „Üdv mindenkinek! Jóskátok és Lazarine." A sorokból a rokonsággal tartott szoros levélváltás igénye süt ki. A jelek szerint Ödön a levelének írása­kor azt is jelezte, hogy a kaposvári Turul Szálló mű­vészasztalánál ül. Pubi név alatt a még gyermek Martyn Ferencet kell érteni, aki Pécsen járt gimnázi­umba. A húsvéti szünetben a Mester dekoratív stílu­sában lefestette a Róma-hegyi kápolna belsejét, és a támadó bosnyákokat. Ödön begyűjtötte tőle ezeket a munkáit. 10 A képeslapok zárásául következik Móricz Zsigmond szerető, megható hangú búcsúzása az utolsó őszét élő festőbaráttól. A lapon Székely Aladár egyik Ady­arcképfotója van. „Nagyságos Rippl-Rónai József festőművész úrnak Kaposvár Drága szép Jóskám, lásd milyen rossz nyaram volt, ötven napot feküdtem. Már fent lógok. Sokat beszélünk rólad, nagyon szeretünk és mindenki szeret. Te vagy a büszkeségünk, akibe sose csalódtunk. Mindig igaz mű­vész voltál. Dolgozol-e sokat. Szeretnélek látni Budapest 1927. IX. 27. IV, Fővámtér 2. Móricz Zsiga Csókolom Lazarin kezét Téged ölel Zsigád" Az együttérzés biztosítékául hozza csak elő Móricz Zsigmond a saját betegségét. A „már fent lógok"-kal kettejük közel megegyező, könnyelmű, virgonckodó természetére emlékeztetve vidítja Rippl-t. A következő mondattal mintha a súlyos állapotáról elterjedt borúlá­tó hírekre reagálna. A szeretet kötelékével vonja közel magához és férfias elérzékenyülésként az örök dicsé­ret útravalójával elbúcsúzik. Aztán megrázó a gondo­latváltás: „dolgozol-e sokat." Nem is tesz kérdőjelet hozzá. Ez nem kérdés, hanem felszólítás a figyelem elterelésére a szenvedésről, a halálról. Az alkotómű­vész számára narkotikum, ha a közelgő vég ellenére tovább és tovább dolgozhat.

Next

/
Oldalképek
Tartalom