Somogyi Múzeumok Közleményei 9. (1992)

Géger Melinda : Galimberti Sándor indulása (A művész tanulóéveinek rekonstrukciója 1883-1903-ig Kaposvártól-Nagybányáig)

GALIMBERTI SÁNDOR INDULÁSA 133 13. kép. Vaszary János: Virág Benedek 1891. olaj, vászon, 163x105 cm, Lsz: 55. 613. jbl: Vaszary J. 1891. Róma A Somogy Megyei Múzeum tulajdona el a festményt, nem akadémikus, hanem a progresszív magyar festők körében akkoriban divatos finom naturalizmus felfogásában. A kép a kaposvári főgimnázium nagytermében került elhelyezésre - abban az iskolában, ahol Vaszary János apja, Vaszary Mihály tanár úr is tanított éveken át. A diákoknak, köztük Galimbertinek is módja volt napról napra szembesülni, találkozni az erőteljes hatású, kissé reneszánsz előképekre asszociáló, de felületkezelésében teljesen újszerű alkotással. Vaszary maga is gyakran járt haza Kaposvárra - eleinte a Mintarajztanoda növendékeként az iskolai szünidőben - Kunffy is egy ilyen alkalommal ismerkedett meg vele még gimnazista korában.

37 Galimberti Alajos családja, ha személyesen nem is ismerte Vaszaryt, hallhatott felőle, mert Kunffy éppen ez idő tájt, 1885 körül volt egy időre az idősebb Galimberti növendéke. A harmadik tehetséges, művészi pályára készülő fiatal, akinek példája az ifjú Galimberti számára élőkép lehetett, maga Kunffy Lajos. Noha rövid ideig volt Galimberti Alajos tanítványa (hamar elszegődik tőle a divatos Koroknyai Ottóhoz, mert felismeri Galimberti Alajos közepes tehetségét), de mint emberről, szeretettel beszél róla. Elválásuk nem volt rossz ízű szakítás, a mester nem vette rossz néven, hogy egy modernebbnek, népszerűbbnek számító festőhöz pártolt. Feltételezhető, hogy kapcsolatuk nem is szakadt meg, és a Galimberti család hallgatólagosan a „Kunffy-gyerek" müncheni és párizsi tanulóéveit is figyelemmel követi/ Már e kezdő évek első sikereként könyvelhette el Kunffy 1890-es évekbeli „Jób" című képének fogadtatását, amit a millenniumi kiállításra festett. (14. kép) Kaposváron Galimberti szeme előtt így három közeli példa is akadt a művészi pálya lehetséges sikereire. Egzotikuma mellett egyfajta „karriermintaként" is szolgálhatott az érdeklődő civilek számára, hiszen úgy tűnhetett, nemcsak meg lehet élni a festészetből, de az dicsőséget is hozhat. A Galimberti-család számára tehát végül is elfogadható kompromisszum lehetett az a választás, amikor Sándor 1902-ben, a gimnázium 4. osztályának befejezésekor a budapesti Iparművészeti Iskolába jelentkezik. Az Iparművészeti Iskola Az előzőekben megpróbáltuk megkeresni azokat a tájoló tényezőket, melyek Galimberti Sándort a művészi pálya felé orientálhatták. Rippl-Rónai, illetve a két másik kaposvári származású művész példája - többszörös áttételen keresztül - szerepet játszhatott ugyan, de az Iparművészeti Iskolát mint konkrét választást Galimberti esetében helyi tényezők sokkal inkább befolyásolhatták. Távolabbról esetleg Rippl-Rónai iparművészeti megbízatásainak Kaposvárra is eljutó hírei, de egy másik helyi művész, Kopits János

39 példája méginkább lökést adhatott. Kopits kaposvári születésű szobrász, tanulmányait a Fővárosi Iparrajziskolában kezdte, majd az Országos Iparművészeti Iskolában folytatta. Nagy sikert aratott budapesti első nyilvános szereplésén az Iparművészt! Társulat 1901es kiállításán „Csipkerózsika" című modern, szecessziós stílusú kapuzattervével, amire a tervezők díját kapta. (15. kép) Az Iparművészeti Iskola mellett szól az az érv is, hogy polgári értelemben véve biztosabbnak tűnő kenyérkereső szakmát adott a növendékeknek, mint a Mintarajziskola művész- vagy rajztanárképző szakja. 1901-ben Galimbertivel egyidőben egy másik kaposvári jelentkező is akadt az Iparművészeti Iskolába Borovicz Imre

40 személyében, aki - visszatérve Kaposvárra - Csikasz Imrével együtt dolgozik majd helyi megrendeléseken. (Csikasz szintén ebben az időben látogatta szobrásznövendékként az iskolát. Boroviczcal történő összebarátkozásának köszönhetünk néhány maradandó értékű munkát, így az egykori Kontrassy utca 4. szám alatti, ún. Bednár-féle ház stukkóit.) A Keleti Gusztáv által 1880-ban alapított Iparművészeti Iskola - akkoriban még csak Magyar Királyi Iparművészeti Tanoda - éppen hanyatló stádiumát élte: a millenniumi felbuzdulás évei után az iskolát a pangás,