Somogyi Múzeumok Közleményei 9. (1992)

Gáll Éva: Adalékok Nagyberki szőlőművelésének XVIII-XX. Századi történetéhez

ADALÉKOK NAGYBERKI SZŐLŐMŰVELÉSÉNEK TÖRTÉNETÉHEZ 111 Ev Összes szőlőbirtokos Más falubeli szőlőbirtokos 1893 1912 1941 1948 95 97 97 95 1 fő batéi 1 fő szabadi 1 fő kercseligeti 1 fő kaposvári 4~fő 3 fő kercseligeti 1 fő batéi 1 fő attalai 4,2 5,1 1985 85 5 fő 2 fő kisberki 1 fő kaposkereszturi 1 fő attalai 4~fő 4,1 5 fő kisberki 2 fő attalai 2 fő kaposvári 1 fő kaposhomoki 1 fő kaposkereszturi TTTő 11,5 10 fő Dombóvár 6 fő Kaposvár 2 fő Komló 2 fő Szabadi 1 fő Taszár 1 fő Kaposhomok 1 fő Attala 1 fő Gölle 1 fő Mosdód 1 fő Kisgyalán 1 fő Kapospula 27~fő 31,8 9. táblázat Szőlőparcellák megoszlása 1851-1941 1851/fő 1881/fő 1893/fő 1941/fő 1-100 n-öl 2 100-250 n-öl 11 4 3 2 251-500 n-öl 14 13 6 23 501-1000 n-öl 27 28 32 44 1000-1600 n-öl 3 30 26 19 1-2 kh 22 19 24 6 2-3 kh 4 4 2 1 3-4 kh 1 1 4-5 kh 1 1 2 1 5 kh fölött 1 Összes 85 99 95 97 szőlős gazda A szalacskai szőlők legnagyobb része a nagyberkiek birtokában volt. 7. kép: Javós Gyula bemutatja a szőlőoltást SMMI. F: N-5725 Az 1881-1948 közötti időszakban alig haladta meg az 5%-ot a más faluban lakók aránya, akik közül a legtöbben nagyberki születésűek, de házasságuk révén a szomszédos falvakba költöztek. 1948-tól fokozatosan nő az idegenek száma a szőlőhegyen, napjainkra meghaladta a 30%-ot, akiknek több mint a fele városban (Kaposváron, illetve Dombóváron) él. Tanulságos annak a vizsgálata is, hogy az egyes szőlőparcellák nagyság szerinti megoszlása hogyan alakult a különböző időszakokban. Legnagyobb mértékben az 500-1000 n-öl közötti szőlők szaporodtak el, ez érthető is, hiszen ez az a területnagyság, amit egy átlagos család viszonylag jó színvonalon meg tudott művelni, és amelynek termése fedezte a család borszükségletét. Pl. 1881-ben a 99 szőlősgazda közül 13 (13%) 1893-ban a 95 szőlőtulajdonos közül mindössze 7 (7%) nem rendelkezett egyáltalán szántófölddel. A nagyberki Fő utcában lakó módos gazdák közül feltétlenül ki kell emelni Javós Gyulát, aki élete nagy részét a szőlőben töltötte, és egy évtizedes kísérletezésének eredményeként 1957-ben bejelentette a Pannónia /c/ncsétfa\\a minősítésre. A kiváló minőségű csemege szőlő országszerte elterjedt, amelynek első termését a szalacskai szőlőhegyen szüretelték.