Somogyi Múzeumok Közleményei 9. (1992)
Gáll Éva: Adalékok Nagyberki szőlőművelésének XVIII-XX. Századi történetéhez
ADALÉKOK NAGYBERKI SZŐLŐMŰVELÉSÉNEK TÖRTÉNETÉHEZ 109 2. térkép: Szálacska és Csille hegy kataszteri térképe 1860. SML. Az 1911-ben felvett „Mintaterek jegyzéke" részletesen leírja a szőlőtermő területek talaját: pl. Tar József Szalatska hegyen levő szőlejének termőrétege fekete televenyes, agyagos homok, altalaja: vörhenyes, homokos agyag. Szelíd délnyugati lejtéssel, szabályos ültetés, középerős tőkeállománnyal közép mennyiségű, de igen jó bort terem. Javós Ádám Csille hegyen lévő szőlejének termőrétege: vörös agyag, helyenként sárga homokos agyag, altalaja: világos sárga homokos agyag. Szelíd hullámzású lejtéssel délkelet és északnyugatnak, szabályos ültetés, gyenge tőkeállás, kevés, de jó bort terem, forgatott föld. Vendel József Kata hegyi szőlejének termőrétege: vörös agyag, helyenként sárga homokos agyag, altalaja: világos sárga homokos agyag. Erős lejtéssel délnyugatnak szabályos ültetés, középerős tőkeállomány, közép mennyiségű és minőségű bort terem, forgatott föld. 86 A határ legjobb szőlőtermő területének Szalacskát tartják, kedvező fekvése és kiváló minőségű, ősidők óta művelt „fekete hányt födje miatt, "ki idősebb gazdák még ma is évődve mondogatják, amikor a falu határához érnek: „No álljunk megpisányi, mer a Csilleiek úgyse tudnak. " Mikor Kata hegy szóba kerül, legyintenek a szalacskaiak és azt mondják: „Árva Kata hogy, víg Szálacska. " Mindkét szólás értelme: a szalacskai bor jobb, abból érdemes és lehet is sokat inni, mert bőven terem. Ezért Szalacskán lehet csak igazán jót mulatni, vígnak lenni. 87 A szőlőtulajdonosok egybehangzóan állítják, hogy az 1950-es évekig Szalacskára bekerülni: „fogalom vót, a szalacskai hegyen évekig köllött várni egy helre. Legalábbis teljes eladósodásnak, vagy halálesetnek köllött bekövetkeznyi, hogy eladja valaki a szőlejét." Ha el is adta valaki kényszerből a szőlőt, akkor se gyühetett oda akármilyen gyütt-ment csavargómer ugye nem is tudta akárki megfizetnyi a szőlőt, mer ulyan drága vót. Ha meg pénze vót, de mégse közibénk való rendes ember akart odagyünnyi, akkor összefogtunk ellene." pl. „Az apósom mögtudta, hogy közvetlen a mijenk mellett eladó egy darab szőlő, hazagyütt, emlékszek éppen vacsoráltunk, azt monjda nekem: Ergye, menj el, és vedd meg a szőlőt, amennyit kérnek érte add
