Somogyi Múzeumok Közleményei 9. (1992)

Gáll Éva: Adalékok Nagyberki szőlőművelésének XVIII-XX. Századi történetéhez

ADALÉKOK NAGYBERKI SZŐLŐMŰVELÉSÉNEK TÖRTÉNETÉHEZ 101 6. táblázat Majorsági és úrbéres földek Berkiben Művelési ág 1767 hold Úrbéres 1839 hold 1848 hold Majorsági 1839 1848 hold hold Belsőség 102 ? 74 ? 97 Szántó 916 891 837 1274 3/8 Rét 149 405 336 519 1/8 386 Legelő ? ? 332 ? 311 Erdő ? ? 1192 3/8 ? Szőlő ? 97 2/8 ? 12 4/8 ? Összes terület 1167 1393 1762 2997 ' 2951 1 hold=1100n-öl A jobbágybirtok erős volt, ennek egyik fontos okát a majorsági birtok megkésett fejlődésében kell keresni 42 Berkiben 1827-ben építette ki majorságát gr. Schmidegg János

43 A majorsági és úrbéres földek arányát a 6. táblázat jelzi.

44 A táblázat adatai csupán az arányok érzékeltetésére alkalmasak, egyes művelési ágak adatainak hiányosságai miatt. Az úrbéres szántó és rét csökkenését, valamint a majorsági szántó növekedését figyelhetjük meg. A majorsági föld területi növekedése a Kapós folyó 1820-35 között lezajló szabályozásának az eredménye. A folyószabályozás és lecsapolás következtében 6547 hold korábban használhatatlan föld vált művelhetővé Somogy megyében.

45 A kiszárított földek kizárólag az uradalmak birtokába kerültek, amit Berki példája is alátámaszt, pl. Berkiben Schmidegg József 620 2/8 hold berki föld lecsapolásáért 20 083 Ft-ot fizetett.

46 „Berkiben a Kapós vizének lecsapolása után a 427 holdat kitevő berek földjéből 150 holdat szántóföldnek töretett fel az uraság, 122 holdat pedig a jobbágyokkal szalacskai rétekért elcseréltetett. A kiszáradott Berekbül is az uraságnak jutott 155 hold kaszáló rét." olvashatjuk az 1839-es birtokösszeírásban.

47 Az uraság tehát a jobbágyokat kényszerítette a silányabb, árvízveszélyes berki rétföldekre és magának a jó minőségű szalacskai réteket szerezte meg. Berki uradalmi gazdálkodását a XIX. sz. első felében T. Mérey Klára

48 és Bencze Géza

49 kutatásaiból jól ismerjük. Az újabb adalék az 1823. évi Conventionalis Tabella, amely az uradalmi alkalmazottak járandóságáról tájékoztat: A kimutatás szerint a 27 „tiszt és cseléd" közül 18 Berkiben, 2 Szalacskán, 7 Keresztúron és Rákóban lakott. Feltűnő a birkás kiemelt bérezése, egyedül ő kapott 2 hold őszi vetés alá való földet és mellé ugyanennyi tavaszinak valót, valamint 1 hold rétet is. Az alkalmazottak összesen 27 hold szántóföldet, 4 hold kenderföldet és 1 hold rétföldet kaptak művelésre.

50 (III. melléklet) A mosdósi plébánia feljegyzései berki földesurairól a következőket örökítették meg: 1835-ben Gróf Ladányi Schmidegg József nagyberki földbirtokos a megalakuló plébániának belső telket, és külső birtokot, egy egész telket adományozott, a plébániaházhoz anyagot adott, segítette az építkezést, valamint a plébániának ajándékozott még egy pár tehenet, egy vasas szekeret és 8 2/3 (pozsonyi) mérő vetőmagot, oly kikötéssel, hogy ez mint plébániai vagyon plébánosról plébánosra maradjon. E fundus instroctust azért adta, hogy a nagyberkiek párbér napszám és alkalmi fuvar alól mentesítve legyenek. A kegyuraságot és terheit is magára vállalta, és utódait is kötelezte. Gróf Schmidegg fia, Kálmán az 1848-as szabadságharc után emigrálni kényszerül, Nagyberkit eladatja megbízottja által 4000 aranyért. 1854-ben Párizsban meghalt, még onnan is megemlékezett kedves jó embereiről és Nagyberkiről, melynek egy aggápolda céljaira 6500 osztrák aranyat ajándékozott. Csapody PáheWe meg Nagyberkit, aki azonban hamarosan tönkre jutott célszerűtlen gazdálkodása miatt. Csapody híres volt lovairól, még a múltban gyakran lehetett látni kosorrú lovakat a környéken, mely ménesének jellemző tulajdonsága volt. I. Ferenc József királyunkat az 50-es évek alatti utazásain Csapody személyesen hordozta, dicséretet is aratott velük. Süllyedő gazdálkodása folytán a kegyúri terhek viselésében nem volt dicséretes. Balassa Bálint veszprémi kanonoktól 28 000 Ft kölcsönt is vett fel, s azt már romokban heverő pálinkaházába fektette. Csapody után Schmidegg Károly vette meg a nagyberki birtokot, de ő is hamarosan csőd alá került. Patronátusságának semmi nyoma sincsen. 1862ben Gróf Vigyázó SándorvásároWa meg az uradalmat 285 000 Ft-ért. A patrónusi terheket csak püspöki felszólításra volt hajlandó teljesíteni. A múlt század 80as éveiben a patrónusi terheket a nagyberki bérlethez kötötte, ami a plébániára a bérlő zilált anyagi helyzete miatt nagyon káros volt. A patrónus a bérből nem tudott és nem is akart javítani semmit, így a plébánián minden tönkre ment és roskadozó állapotba került. Gróf Vigyázó nem volt rossz kegyúr, de ragaszkodott mindenben a meglévő régi állapotokhoz. Jellemző, hogy Szammer Ignác plébánossal majdnem pörre megy, mert a sertésólak tetejét saját költségén cseréppel födeti be, ugyanis az zsúppal volt födve. A berki határ dűlőinek osztályozásáról és az egyes területek művelési módjáról nyújt teljes képet az 1875-ös leírás.

52 (1. térkép)