Somogyi Múzeumok Közleményei 9. (1992)

Közlemények - Szapu Magda: Együd Árpád és Somogy népköltészete

EGYÜD ÁRPÁD ÉS SOMOGY NÉPKÖLTÉSZETE SZAPU MAGDA Hetven éve született (1921-1983)

1 az egykoron testnevelő tanár, a népművelő, a somogyi hagyományőrző tevékenység kiemelkedő alakja, a somogyi népköltészet jeles gyűjtője és feldolgozója, Együd Árpád. Harminc év szenvedélyes néprajzi gyűjtőmunkájának csak az utolsó tíz évét végezte a Somogy megyei múzeumi szervezet keretében néprajzos-muzeológusként.

2 A pótolhatatlan értékű, rendkívül gazdag gyűjtések feldolgozását tragikus halála szakította meg. Hagyatéka, a Somogy Megyei Múzeumok Igazgatósága féltett, őrzött anyaga, hozzáértő szakemberek közreműködésével rendezés alatt van

3 és feldolgozásra vár.

4 Együd Árpád életművét, évtizedek termékeny gyűjtőmunkáját - a megjelent tanulmányokon és tanulmányköteteken túl - dossziék, kéziratok, jegyzetek tömege, rendkívül értékes hangzó és mozgófilm anyaga, számtalan fotófelvétele őrzi. Fényképfelvételei és mozgófilmjei múzeumtörténeti, tudománytörténeti jelentőségűek. Múzeumok, tájházak, kiállítások és rendezvények megnyitóiról; a Szennai Szabadtéri Néprajzi Gyűjtemény előkészítő munkálatairól, építéséről és nyitásáról készültek felvételei. Felvételeket készített elhaló vagy már kihalt kismesterségekről (fazekasok, kötélgyártó, kerékgyártó, gyertyaöntő, mézesbábos), a népművészet mestereiről (Tóth Mihály fafaragó, Tamás László és mások), a sokat emlegetett „Röpülj Páva" televíziós felvételeiről,

5 a kaposvári farsang rendezvényeiről, táncokról, viseletekről, építkezésről, tojáshímzésről és búcsúkról, vásári bábosokról és a balatonberényi betlehemesekről. Film őrzi kedves adatközlőit is.

6 Felvételei a megyében zajló tudományos élet kordokumentumai, melyek jelentősége a megye határain túlnő. A néprajzos szemével dokumentálta Bakay Kornél somogyvári, Magyar Kálmán babócsai ásatásait, Bárdos Edith avar-temető feltárásait. Vikár és Gönczi nyomában haladva felsorakozott a megye nagy folkloristái mellé.

7 Gyűjtött a folklór valamennyi műfajában (népzene, néptánc, néphit és népszokások, jeles napok, szakrális néprajz, legendák, mondák, balladák), foglalkozott a betyárok, a pásztorok és a cselédek életével. Gyűjtései az emberi élet nagy fordulópontjaira (születés, gyermekkor, ifjúkor, házasság, halál) irányultak. Kutatta a temetők néprajzát, foglalkozott az egyletek, a rozsafűzér-társaságok, az iskolák, a kántorok, az apácák, Somogy megye szent emberei „búcsúsok és istóriások", a koldusok életével. Ismerte és gyűjtötte a református és a katolikus lakosság folklórján túl a zsidó hagyományokat. Lelkes támogatója volt a cigány folklór gyűjtésének, de a német és horvát nemzetiségek zenei és szöveges anyaga is része a hagyatéknak. Gyűjtései zömét Somogyban végezte, de megfordult az ország különböző pontjain. Jól ismerte a szomszédos megyék vonatkozó anyagát. Hangszalagok tanúskodnak a kakasdi székelyek, vagy az egyházaskéri csángók közti gyűjtéseiről. Tette ezt egyedül vagy munkatársaival, barátaival, a szakma jeles képviselőivel, akikkel szoros kapcsolatot tartott fenn (Bálint Sándor, Scheiber Sándor, Rajeczky Benjámin, Vargyas Lajos, Olsvai Imre, hogy csak néhányat említsek). Hosszú ideig dédelgetett és be nem teljesült tervei közt első helyen szerepelt szülőfaluja, Perőcsény község monografikus feldolgozása. Ismeretterjesztésben, közművelődésben szinte erején felüli feladatokat vállalt, megromlott egészségi állapota sem akadályozhatta ezirányú tevékenységét. Évente húsz-harminc előadást tartott a megye különböző iskoláiban, szakköreiben, klubokban a városlakóknak és a falvak népének egyaránt. Részt vett kulturális seregszemléken, zsűrizett és patronált, iskolásokat okított és segítette munkájukat. Új pályázókat nyert meg és tartott kapcsolatot a régiekkel. Minden alkalmat és lehetőséget megragadott, hogy felhívja a figyelmet nemzeti értékeink megmentésére, megőrzésére.

8 Az évek során felhalmozódott tudását és tapasztalatait, összegyűjtött „kincseit" adta tovább tanítványainak, táncosainak, mindazoknak, akik hozzá fordultak.

9 E széleskörű tevékenységén túl éjszakánként hangfelvételek másolatát készítette el vizsgázók, felvételiző diákok számára. Táncegyütteseket patronált.

10 Idejének nagy részét felemésztette az egyre növekvő mennyiségű hangzóanyag lejegyzése, gépelése.

11 Az Együd-hagyaték legnagyobb része hangzóanyag. A mintegy kétszáz magnószalag és félszáz kazetta - zömében néprajztudományi, kisebb részben történettudományi értékű - a múzeum Hangarchívumában került elhelyezésre. A Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézete - Olsvai Imre irányításával,