Somogyi Múzeumok Közleményei 8. (1987)

Deák András: Mikoviny Sámuel két „Monituma”

90 DEÁK ANDRÁS figyelmen kívül hagyva a pozsonyi meridiántól keletre vagy nyugatra vettük a kezdetet. Kívánatos volna természetesen, ha az asztronómusok és geográfusok végre valahára megegyeznének az első meridián helyéről, mely talán tanácsosabb volna valamely jeles nyilvános obszervatóriumban, ahol folyamatos megfigyeléseket végeznének, azokat mint egy évkönyvet rendszeresen megjelentetnék, sem mint néhány, kevesek által ismert, elhagyatott, szerencsésen vagy nem éppen szerencsésen megválasztott szigeten állítani fel. A mi ,,első magyar meridiánunk" között, melyet Pozsonyba tettünk, és a jelesebb európaiakhoz viszonyított távolságot, miután sikerült több megfigyelést végezni és ezeket mások fáradozásának eredményével összevetni, pontosan meghatároztuk. De hogy az olvasót bizoytalanságba ne hagyjuk, néhány fogyatkozásnak, elsősorban a holdfogyatkozásoknak megfigyeléseiből meghatározzuk a pozsonyi meridián különbségét: H I* II** Párizstól 1 0 0 -keletre Nürnbergtől 0 24 0 -keletre Bolognától 0 20 0 -keletre Berlintől 0 15 0 -keletre Bécstől 0 3 30 — keletre Pétervártól 0 52 0 -keletre *l = e helyen első (idő) perc, ma m -mel jelöljük **ll = itt idő másodperc, ma jele: s Kérjük a jóindulatú olvasót, higgye el, hogy soksok megfigyelés finomítása, megerősítése, és kiigazítása útján kaptuk ezt az eredményt. Pozsonyi házunkban és útjaink során végzett megfigyeléseinkhez, hogy a csillagok magasságát megkapjuk, eszközöket használtunk: három láb sugarú quadránst, amely erősebb fémből készült asztronómiai távcsővel, külső ívén pedig főosztással és alosztással volt ellátva. A fogyatkozások megfigyeléséhez pedig otthon harminc láb, útjainkon tizenöt láb hosszú távcsöveket és más különböző kisebb távcsöveket használtunk: a be- és kilépés időpontjait a csillagok delelése alapján határoztuk meg. Azoknak a helyeknek a szélességét és hosszúságát pedig, melyekből a csillagászati megfigyelések elvégzésére lehetőség nincs, csupán geometriai mérésből, és ennek más adatokkal, nevezetesen az asztronómiáikig szerzettekkel való összevetéséből állapítottuk meg. Arra, hogy ez lehetséges, szerte a világon jeles példákat látunk. A siker érdekében a meridián vonalának kitűzését asztronómiai módszerekkel gyakrabban megismételjük, a délelőtti és délutáni magasságokból az időtényezőt nem elhanyagolva a declinationak a napéjegyenlőségen kívüli pontjain jelentkező változásából, továbbá Q napnak egy bizonyos magasságából; a napkelte és napnyugta amplitúdóiból, nem kevésbé a sarok körüli csillagok alsó és felső deleléséből számítjuk ki. Ahol pedig ez elsorolt mérési módok elvégzését az idő rövidsége nem teszi lehetővé, megfelelő pontossággal az általunk feltalált és a szférikus alapelvekből kiindulva szerkesztett eszközökkel is elég nagy pontossággal be lehet mérni: az ég bármely látható pontját véve kiindulási pontnak, annak deklinatiója bárhol, a Pólus magasságának adatai — bármely időben — elegendő pontossággal megadják a meridián vonalát. Második alap a geometria, közismerten munkáink nagyobb részét teszi ki. Az egész ország felmérését az osztrák és morva határtól kiindulva kezdtük, a jelesebb hegyek csúcsairól, várak és templomok tornyaiból és más alkalmas, az állomások számára kiválasztott helyekről végeztük. Ezekről a pontokról a szembetűnő helyek közti szögeket geometriai eszközökkel állapítottuk meg. így, az előzőekből szemrevételezett helyekre továbbmenve, a műveletet meg-megismételve, a mindenünnen összegyűjtött sugarak és szögek birtokában a háromszögeknek végtelen hálóját formáljuk. A hely alkalmasságától függően aztán, azért, hogy a polgári életben használatos mértékre visszavezessük, több mérési adat tégláját és láncszemét megvizsgáljuk. Ez azzal a megfontolással történik, hogy az így összekapcsolt geometriai műveleteknek, részben egymással kölcsönösen összevetett, részben pedig az asztronómiai műveletekkel összevetett eredményei a földi fokok nagyságára vonatkozóan kapott mérési eredmény helyességét megállapítsák, megerősítsék és bizonyítsák. Noha, figyelmen kívül hagytuk az egyik-másik fok között fönnálló különbség törtrészeit, mit eszközeink szűkössége és a saját felszerelésünk szegénysége miatt olvkor elkerülni nem tudtunk, a fokok nagysága a Párizsi Királyi Tudományos Akadémiának azokkal a híres királyi felmérésekkel meghatározott mértékével, amikor mi a 45. szélességi foktól az 50-ig ugyanazon parallelek között mozgunk, eleddig egészen jól egyezik. De ezekről biztosabb megállapításokat igyekszünk tenni, ha majd a körülmények kedvezése folytán az egész országnak, mely öt szélességi és hét hosszúsági fokon belül helyezkedik el, felmérését elvégezhetjük. Ha így járunk el a szferoid, vagy a szférikus Föld szelvényeinek a térképek lapjain való ábrázolásánál, messze nem ütközünk annyi nehézségbe, mint a geográfusok. Ha viszont ezek a szelvények nagyobbak, különösen pedig teljes félgömb, megoldhatalan nehézségbe ütközünk. Az ugyanis, hogy minden meridián párhuzamosokkal meghúzott legyen, és ezekben a fokoknak a mértéke a pólusok felé megfelelően csökkenjen, ugyanakkor a helyek egymástól való távolsága meghatározott maradjon, a térkép lapjain megvalósíthatatlan,