Somogyi Múzeumok Közleményei 8. (1987)

Varga Éva: Kaposvár művelődés viszonyai az 1930-as évek közepén.

KAPOSVÁR MŰVELŐDÉSI VISZONYAI AZ 1930-AS ÉVEK KÖZEPÉN 197 Tolna у An dőrék esetén más a helyzet. Róluk a sajtó még akkor is tudósít, ha éppen nem tartózkodnak Kaposváron, a pletykáik állandóan „melegen vannak tartva", néha kipellengérezik, gyakran pedig felmagasztalják őket. Ez a társulat az Alapi-féle társulattal szemben főleg a zenés darabokra specializálta magát. Legfőbb kínálata az operett. 1934 januárjában egy elmarasztaló cikk jelent meg róluk, amely azzal vádolta az igazgatót, hogy visszaél a közönség jóindulatával, a közönség a pénzéért nem kap semmit. Tolnay valóban igyekezett mindent megtenni, hogy bevételét növelje, rengeteget szervezkedett, a tavaszi szezonra tízszelvényes bérletekkel igyekezett előfizetőket toborozni. (Földszinti páholy 53 P, emeleti páholy 43 P, földszinti I. zsöllye 14 P, II. zsöllye 11 P, I. támlásszók 10 P, II. támlásszék 8 P, körszék 5 P.) Műsoruk nagy részét az operett teszi ki. Próbálkoztak irredenta darabok bemutatásával, pl.: üzen a Hargita, de a sajtó közlése alapján a darab nem érdekelte különösebben Kaposvár közönségét. Toilnay mindent megtett, hogy slágerdarabokkal tömje tele repertoárját, hátha arra bejön a közönség. Receptje, ami siker volt Budapesten, az itt is az lesz. A bemutatott darabok közül néhány már megfilmesítésre is került, ismerhette a közönség. (Pl.: Bál a Savoyban.) Az érdeklődés felkeltése sikerült is, bár a sajtó állítása szerint a közönség azért van megelégedve Tolnayval, mert sohasem a darab tartalmát kutatja, hanem színésziked Vencelnek játékát nézi. Ezen kedvencek közé tartozott Hont Erzsi primadonna, a „kedves" Mészáros Ági, a „komikus" Sugár Misi, Hont Ferenc rendező és a „bájos" Gellért Marika. A Tolnay-társulat főrendezője Hont Ferenc volt. Az a Hont Ferenc, akinek munkássága országos jelentőségű a színház berlkeiben, pályája során szép karriert futott be: rendező, igazgató, színházesztéta, az irodalomtudományok kandidátusa, Kossuth-díjas művész volt. A rendezést Szegeden, szülővárosában kezdte. Párizsban Geimier mellett sajátította el a szakma alapvető fogásait. Hazatérésekor az Új Színház, 1930-ban a Magyar Színház rendezője lett. Az ő nevéhez fűződik a Szegedi Szabadtéri Játékok megalapítása, Az ember tragédiája első szabadtéri rendezése. Sok egyéb tevékenysége mellett az 1950es években ő szerkesztette a Nagy Magyar Színészek és a Magyar Színháztörténet c, színháztörténetünkben alapvető munkákat. 1934 nyarán Kaposváron Tolnay igazgató szabadtéri játékot rendezett. Ebben az évben Pécs, Miskolc, Szombathely, Kecskemét, Debrecen és Győr vette tervbe a szabadtéri előadások rendezését, de ebben őket megelőzte Kaposvár.

56 Pünkösd vasárnapján és az azt megelőző szombaton a Turul-pályán mutatták be Offenbach Szép Helénáját. Ezzel maradandó emléket állítottak ugyan a kaposvári színészetben, de üzleti szempontból az igazgatódnak ugyancsak ráfizetéses volt ez a program. A Szép Heléna két szabadtéri előadása 2000 P-be került és csak 1300 P-t hozott a konyhára. Ráadásul az élőadás előkészületei miatt a szokásos péntek esti és a szombat délutáni előadások is elmaradtak, ami további veszteséget jelentett a társulat számára. így Tolnay az egész tavaszi szezonját sikertel ennek miinősítette. A polgármester a következőképpen értékelte az érdeklődés hiányát: „ ... a tavaszi szezonok nem sikerülnek Kaposváron, mert a közönség inkább a pánkokba jár, mint színházba, s a nyaralási költségeiket spórolják össze az emberek .. ,"

57 A sajtó a sikertelenség okát abban a helytelen színházpolitikában látta, hogy Tolnay prózai színészekkel játszat operettet.

58 A társulat a nyarat Szombathelyen töltötte, ahol ugyancsak újabb kudarc érte őket, a sajtó szerint azért, mert a strand és a mozi versenyzett a közönségért. A színigazgató, hogy 1935-ös szezonját sikeressé tegye, átszervezte társulatát. Gyakran hívott vendégszínészeiket is, hogy az érdeklődést fokozhassa. A régi színészek közül tizennégyen maradtak és hét új színészt szerződtetett. Azonban a közkedvelt Hont Erzsi 1935-ben a Király Színiházhoz, Sugár Misi pedig a debreceni Csokonai Színházhoz szerződött. A társulat új primadonnája Tímár IIa, bonvivánja linger István lett. Egy 14 tagú zenekarral és 12 tagú műszaki személyzettel ellátva jöttek legközelebb Kaposvárra. 1934 tavaszán 34 előadással szerepeltek, melyből egy opera (Bánik bán), hét irredenta mű, egy gyerekelőadás, 20 operett szerepelt, a többi pedig vígjáték volt. A zenés darabok jellemezték ezt a társulatot. Az érdeklődés fokozásaként Rózsahegyi Kálmánt és Sándor Stefit hívták le vendégszerepelni. 1935 tavaszán 43 előadást tartottak, melynek megoszlása ismét hasonló képet mutat. Újra játszották a Mágnás Miskát, „amely többet ér minden francia darab finomkodásánál" - mondták, a Marica grófnőt, a Bál a Savoybain-t. Két opera, a Tosco és a Carmen, egy gyermekdarab, néhány vígjáték, zömmel pedig az operett alkotta a repertoárt. A meghívott színészek közt ismét ott volt Rózsahegyi Kálmán, szerepelt Jávor Pál, aki már a film segítségével közkedveltté vált. Szerepelt Gyenge Anna, a New York-i Metropolitan énekesnője, Éxdy Pál és Szűcs László, m. kir. Operaház tagjai. A műsorpolitika a régi, bevált receptet követte, az operett elengedhetetlen, mert arra jön be a közönség. 1919 után álltalános volt az a követelmény, hogy a komoly tárgyú darabokat kell színre vinni, az operettet pedig mellőzni kell. A rendelet meghozói azonban arra nem gondoltak, hogy vidéken lehetet56 Üj Somogy 1935. május 15. 57 Üj Somogy 1935. május 24. 58 Üj Somogy 1935. május 27.