Somogyi Múzeumok Közleményei 8. (1987)

Varga Éva: Kaposvár művelődés viszonyai az 1930-as évek közepén.

KAPOSVÁR MŰVELŐDÉSI VISZONYAI AZ 1930-AS ÉVEK KÖZEPÉN /. KULTÚR- ILLETVE MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET A HELYTÖRTÉNETÍRÁSBAN (Módszertani bevezetés) A téma a helytörténet és a művelődéstörténet koordinátáival határolható be. Mindkét fogalom vitatott, ezért bevezetőleg általában véve szeretném tisztázni röviden a helytörténet, kicsit hosszabban a művelődéstörténet fogalmát. A helytörténet fogalom sokféle meghatározást kapott, sokáig lekicsinylően kezelt téma volt. Majd fokozatosan felismerést nyert fontossága, és minden korban meghatározták feladatát. A helytörténet a mai álláspont szerint az országos (vagy — Váczy Péter kifejezésével - az általános) történet szerves részét képezi. A történettudomány egyenrangú szakága, a helyi keretek közt (helyi források segítségével) kialakult szerves történeti összefüggéseket vizsgálja. Viszonya az általános történettel kölcsönös, mert: a) az általános történet számára viszonyítási alapot képez; b) az általáinos történet számára adatokat szolgáltat; c) mivel részletkutatásokat végezni csak a helytörténet képes, egy zárt egységen belül az élet teljességét tudja megrajzolni (amit az aprólékos megfigyelés tesz lehetővé). A művelődéstörténetről is különböző felfogások léteznek, sokáig vitatott volt létjogosultsága, még ma sincs egyértelmű terminológiai meghatározása. Ennél fogva még sok a zavar és a bizonytalanság ezen a területen. Egy kialakulóban levő történeti résztudományról van szó, mely most keresi önmaga helyét: metodikáját és metodológiáját. Voltak, akik csak divathullámnak tartották, holott létjogosultsága van. Hiszen létezik a történelem, mint totalitás, és léteznek különböző aspektusok, amelyek segítségével a történelmet vizsgáljuk. Jelen esetben a művelődéstörténeti szempont az, amiből a történelmet vizsgáljuk, és aminek természetesen gazdasági, társadalmi, politikai összetevői vannak. Ez a fajta módszer lehetőséget ad a történeti valóság mélyebb megismerésére. Az eddigi általános gyakorlat alapján csak politikatörténeti, ritkán gazdaságtörténeti megközelítésről beszélhetünk, vagyis mondhatni pusztán eseményés eszmetörténetre koncentrálva írtak történelmet. A kultúra csak alap és felépítmény viszonyában került említésre egy-egy történeti fejezet végén. A művelődéstörténet-fogalom értelmezése kapcsán négy cikkre érdemes felfigyelni, melyek összefoglalják a vita lényegét és továbbgondolásra is lehetőséget adnak: Niederhauser Emil: A kultúrtörténet kérdéséhez (T. Sz. 1974.) Mokkái László: A művelődéstörténet mint értékrendszer története. Hanák Péter: A kultúrtörténeti szintézis problémái. Kosáry Domonkos: A művelődéstörténet helye a történelmi szintézisbein. Röviden szeretném felvázolni, hogy a nevezett írások miben értenek egyet, miben látják a problémákat, mi az elképzelésük egy művelődéstörténeti munka megírásához. Niederhauser Emil munkája felhívja a figyelmet a tömegkultúra kutatásának fontosságára. Széles értelemben kezeli a művelődéstörténet fogalmát. Az emberiség kultúráját anyagi és szellemi kultúrára osztja fel. Az anyagi kultúrán belül megkülönböztet: termelési technika, termelőeszköz, munkamódszerek, szokások és életmódtörténetet. A szellemi kultúrát oktatásügy, politikai ideológia (társadalmi gondolkodás, társadalmi önismeret, mentalitás, osztályöntudat, nemzeti öntudat), tudományok (természet- és társadalom), irodalom, színház, zene és képzőművészetre osztja fel. Ezen túlmenően az anyagi és szellemi kultúrát még vertikálisan is elemzi, úgymint: kulturális intézményrendszer, kulturális alkotótevékenység és a művek vizsgálata által meghatározott hármas síkban. A művelődéstörténettel már egyes tudományok foglalkoznak: eszmetörténet, vallástörténet, neveléstörténet, könyvtár- és sajtótörténet, folklór, szociológiakutatási eredményeiket fel kell használni. Niederhauser véleménye szerint a kultúrtörténetet szintézisként kell megírni, amelyben benne foglaltatik az anyagi és szellemi kultúra, mindezt a történeti folyamatba beágyazva, gazdasági, társadalmi és politikai meghatározottság figyelembevételével kell kezelni. Mint írja: „a társadalom a kultúra jellegét, a politika a kultúra problémáit határozza meg". Hanák Péter szúken értelmezi a kultúrtörténet fogalmát, ö a technikatörténetet a gazdaságtörténet feladatkörébe helyezi, az életmódtörténetet pedig a társadalomtörténet körébe, és felteszi a kérdést: N