Somogyi Múzeumok Közleményei 7. (1985)

V. Molnár László: Kanizsa vára a török félhold uralma alatt (1600-1690)

KANIZSA VÁRA A TÖRÖK FÉLHOLD URALMA ALATT (1600-1690) 49 A Kanizsai csa'lád - amelynek vagyona hét várból és várkastélyból, több mint tíz mezővárosból, továbbá ilob. 150 faluból állt - a 14-16. század során jelentős összegeiket fordított a vár karbainitortási és bővítési munkálataira. A hatalmas építkezési költségei« azombam arra kényszerítették a család utolsó élő tagját, Orsolyát, hogy 1567-ben kanizsai várát királyi tulajdonba adja. E hadászatilag rendkívül fontos, s a törökellenes küzdelmekben mind nagyoibb jelentőségű végvárért az uralkodótól Borsmonostort, a Nyitra megyei Sejté várát és az ezekhez tartozó 3 mezővárost, valaimint 10 falut kapto cserébe.

6 A kincstári tulajdonba jutott vár egy megközelítőéin 200 magyar hold kiterjedésű szigeten feküdt, amelyet mocsaras, lápos terűiéit vett körül. A vár maga szabályos ötszöget képezett - mindegyik sarkában jól kiépített, ágyúkkal védett bástyákkal - amelyet egy mégy öl (kb. 8 méter) széles, ill. két öl mély árok választott el két részre, az ó- és újvárra. Ezen az árkon - amely kétsorosam hegyesre faragott pallóinkkal volt szegélyezve - folyt keresztül egy kis patak, amit később a vár körül futó hiatal mos árkakom vezettek el. Az óvár jóval kisebb, de magasabb területen feküdt, mint az újvár; egyikből a másikba felszedhető, széles híd vezetett egy tornyos kapun keresztül, ahonnan az őrszemek az egész környéket könnyen megfigyelés alatt tarthatták.

7 Az ó-várban volta Kanizsai család, illetve később a király ál tail kinevezett kapitányok főúri dísszel berendezett lalkhelye, de itt éltek a földesúir tisztjei családjukkal együtt-és a várőrség is. Az ó-vár keleti részében volt található: a ferencesek emeletes klcstroma, a templom, a fegyver- és élelmiszerraktár, a lőportorony, továbbá a börtön épülete. Az új-várban laktak a kézművesek, a cselédség, itt álltok a műhelyek, az istállók, a pajták, a mészárszékek, a tűzifarakások, a széna- és szál mókázlak és a temető. Az egész várat vastag kő- és palánkfail vette körül, a inégyszög alakú sarokbástyákon pedig általában 3, de szükség esetén 6-8 ágyút is el lehetett helyezni. A várfdlakoin belül miinjtegy 10 öl széles, téglával és kaviccsal kirakott út vezetett körbe, továbbá hegyes karókból álló kettős palánk övezte a vár belső területét. Kívülről, a várfalaktól nem messzire húzódott az állandóan vízzel teli árok, s ezen túl már csak a Bajcsáig terjedő, derékig érő, süppedős mocsár volt látható, amelyeit a Kanizsa fodyó vize táplált és távolabbról egy nagy tónak látszott. A mocsáron át fából kirakott út vezetett a várba, amit veszély esetén könynyen és gyorsain feil lehetett szedni. A mocsarat olyan dúsain benőtte a nád és a sás, hogy a várat majdnem láthatatlanná tette. 6. BARBARITS LAJOS im. 6. 7. A 16. századi vár régészeti feltárását 1954-1964. között Méri István régész végezte el, de ásatásának eredményei eddig még nem kerültek az olvasóközönség elé. Méri István 1976-ban bekövetkezett halála után hagyatéka Kovalovszki Júlia tulajdonába került, aki a régészeti feltáró munka anyagát átdolgozta és kibővítette. Lásd: MÉRI ISTVÁN: A kanizsai várásatás. VázAz állandó átépítések következtében az 1550-es évekre a kanizsai vár kétségtelenül a magyar várrendszer egyik számottevő erősségévé fejlődött. A vár katonai jelemtőségét és erejét impozáns adataival is illusztrálhatjuk. A hatalmas ötszög alakú építmény - amely a korabeli rajzokon és óbrázoilásokon egy elnyúló teknősre emlékeztet — szemközti oldalai mintegy 350, bástyái pedig kb. 420 m-re voltak egymástól. A korabeli vár egyébként mintegy féíl km-re feküdt a középkori várostól, amely ez idő tájt kb. 350x400 m kiterjedésű volt.

8 A Ferrabosco itáliai hadmérnök által 1568-1578 között átépített erősség felettébb imponáló méreteket tükröz, hiszen az emeletes belső vár — amely bizonyíthatóan egy homokdombra, erős kőalapozással, faragatlan mészkőlapokból épült - 35,4x38,5 m nagyságúra tehető. A középső vár 57x110, a külső pedig 191-198x62-85 m méretű volt, s a bástyaélek hoszszúsága meghaladta a 20 m-t. A külső vár védelmére - Méri István számítása szerint - megközelítően 4800-5000 db 18-20 cm vastagságú facölöpöt vertek le, s ezek átlagosain 2-2,5 öl hosszúságúak lehettek. Ezt bizonyítják a különböző átépítési tervek, vulamint a Ferrabosco-féle 1577-1578. évi jelentések is. Sajnálatos azombain, hogy ezeket a nagyarányú várerősítési munkákat az 1580-as évek második felétől a bécsi udvar által kinevezett német kapitányok, igy Kielmann András (1578-1591), Braun Rezman (15911592), Heim Kristóf és Paradeiser György (1598-1600) parancsnoksága alatt nem folytatták, s az épületek állaga a jelentések szerint egyre romlott.

9 Vég várainknak — így Kanizsának is — a törökellenes küzdelmek időszakában jelentős stratégiai rendeltetésük volt, hiszen fő feladatukat az ellenséges támadások megállítása és lefékezése jelentette. A török csapatok ugyanis még nagyobb hadjáratok idején sem váJlaIkozhattak arra, hogy e védelmi vonal mögé kerüljenek, mivel ez esetben váraink fegyveres csapatai, a környék tokossá g avail együttműködve elvághatták volna utáinpóitllásulkait, s a visszavonulás útját. Ezen kívül a végváraknak jelentős szerepük volt abban is, hogy körzetükben biztosítani tudták a termelőm umka folytonosságait és a falvak egy részének fennmaradását.

10 Végváraink tulajdonképpen több védelmi vonalat alkottak egymás mögött, s ha az ellenség valamelyik erősséget elfoglalta, mimdig újabb akadályokba ütközött, így pl. Szigetvár elestét (1566) követően Kanizsa lett a dél-dunántúli területek legfőbb védelmi láncszeme. Ezzel magyarázható, hogy a vár élén álló parancsnokok — Thury György, Zrínyi György, Bánffy Bálint, Alapy Gáspár, Bornemissza János, Ghyczy Bertalan, Kielmann András, Braum Rezman (Erasmus) és lat a kanizsai vár és város történetéinek kutatásához. Kézirat. Nagykanizsai Thury György Múzeum. 8. HORVÁTH LÁSZLÓ múzeumigazgató szíves szóbeli közlése nyomán. 9. MÉRI ISTVÁN im.: 17., 29., 31., 39., 41., 48., 59., 64., 67., 82., 88., 93., 108. 10. SZÁNTÓ IMRE: A végvári rendszer kiépítése Magyarországon. AUSZ. Acta historica 38. Szeged 1971. 9.