Somogyi Múzeumok Közleményei 7. (1985)
V. Molnár László: Kanizsa vára a török félhold uralma alatt (1600-1690)
92 V. MOLNÁR LÁSZLÓ VI. EPILÓGUS így ért véget a dél-dunántúli végvári rendszer egyik fontos láncszemének, tartópillérének története, amely a hálás utókor emlékezetében remélhetőleg semmit sem vesztett fényéből. Sajnálatos azonban, hogy az egykori várnáik ma már a maradványai sem láthatók, aimit végül is számos tényező együttesen idézett elő. így többek között az, hogy a vár felrobbantását követően Berge Kristóf parancsára az erősség köveiből - a lakosság segítségével - a ferencesek számára templomot és zárdát építettek. Grassics báró, Szapáry István gróf, Batthyány Lajos nádor, valamifit örökösei városi középületeket és lakóházakat emeltettek a vár egykori köveiből, 1840-ben pedig a még megmaifiadt építőanyagokból a főutca két oldalánaik kikövezését végezték el. 83 Még tovább romlptt a helyzet azáltal is, hogy a nagykanizsai szesz-, üveg- és gépgyárak, valamint a közraktáraik épületeit egyenesen a vár régészeti maradványai fölé emelitek, jelentősen megnehezítve ennek következtében azokat a feltárási munkálatokat, amelyeket az 1950-es években Méri István ós Kereasényi Edit végeztéje. Bár - mint uitaltunik rá - Kanizsa váránalk egykori erős bástyái és falai ma már csdk a korabeli lei fásakból és metszetekbal ismeretesek, a jelen történészéneik mégis nem csekély a felelőssége abban, hogy a jövő generációi is tiszteli ettél és megbecsüléssel gondoljanak nemzeti históriánlk, s a török elleni harcok történetéiben kimagasló jelentőségű vár múltjára. Enéllkül ugyanis nemcsak egy helytönténeti szempontból fontos dél-dunántúli télépülés múltjának, de a magyar köztörténet 13-17. századi eseményeinek ismereteiben is kétségtelenül szegényebbek lennénik. %. V. MOLNÁR LÁSZLÓ 83. HALIS ISTVÁN: Nogykanizsa város története. Zalavármegyei Évkönyv a Milleniumra. Nagykanizsa 1896. 2437.
