Somogyi Múzeumok Közleményei 7. (1985)

V. Molnár László: Kanizsa vára a török félhold uralma alatt (1600-1690)

58 V. MOLNÁR LÁSZLÓ 15. Hans Rudolf Mililer: Kanizsa ostroma (1601). Részlst Másnap hajnalbam a várbeliek újra folytatták az ágyúzást, majd 26-ám - ammak ellenére, hogy az eső egéisz éjjel szakadt - kitörtek az ostromlóikra. Szeptember 29-én éjjel rendkívül erős fagy köszöntött be, amit a várbeliek kihasználva, egy tisztet szerettek volna titkos megbízássa

1

! Szigetvárra és Pécsre küldeni. De Zrínyi és Herberstein Babócsa környékén pomtyázó lovasali elfogták, és megkötözve a főherceg elé vitték, aihol bevallotta, hogy a várbeliek ügye — a rendkívül erős ostrom és a pestis miatt - felettébb rosszul áll. A következő map an az időjárás még zordabbá vált, és az erős fagy miatt állítólag 500-mál többen haltaik meg a császári zsoldosok közül. Különösem a melegebb éghajlati viszonyokhoz szokoitt spanyol és olasz katonáik viselték el nehezen a rendikívüli hideget, ezért tisztjei követelésére Ferdinánd főherceg október 1-re haditanácsot hívott össze. Ezen hosszas vita uitán elhatározták, hogy a keresztény had még egyszer minden oldalról megrohamozza a várait. Ezt követően ismét a mocsaras, ingoivámyos terepen átvezető töltésűtek megépítéséhez fogtak. Mi utóm ezekkel a munka latokkal elkészültek az ostromlók, a Székesfehérvár alatt elfogott Murád pasának és M eh med kh iá járnak fejét elrettentésül póznára tűzitek és megmutatták a várbelieknek. Ezután a harcokban elfogott egyik török béget az ostrom sáncok elé vezették, és általa megadásra szólították fel a bentlévőket, azzal fenyegetve meg őket, hogy úgysem számíthatnak semmiféle külső segítségire, mert a keresztény had az esetleges felmentő sereget is szétveri. De ezeknek a fenyegetéseknek sem lett semmi erediményük, sőt még vadabbul kezdték lőni az ostromlókat. Ráadásul még azt is megkísérelték, hogy kitörnék a várból és felgyújtják, illetve tönkreteszik a keresztények által oly keservesen megépített utakat. Végre 1601. október 18-áin a Caesaré Porta irányítása alatt épített töltésűtek elkészülitek és így sor kerülhetett az általános rohamira a vár ellem. Ez azombam meglehetősen rosszul végiződött, mert a több ezer támadó alliatt a túlterhelt utak ainmyira lesüllyedtek, hogy a katonák övig vízben álltak. Az ostromlók szerencsétlenségéire a töltésűtek teljesen ha színá Ihatatlanná váltak és állandóan a javításukról kellett gomdoskodni. Október 28-ám az ostromló sereg újaibb általános roihamot intézett a vár ellen, amelynek sorain Flamimo Delphini a pápai, Madruz a spanyol csapatóklkaJ az északi bástyákat, Sforza, valamint a mamtuai herceg a két nyugati bástyát támadták. Ez alkalommal az osztrák, a stájer és a magyar egységek a déli és a keleti falakat rohamozták, de hasztalan volt minden hősiesség, öm fel áldozás, ismét eredménytelenül voltak kénytelenek visszavonulni. Ezen a napom a támadók több mint 3 ezer katonájukat vesztették el, akik között számos tiszt is akadt. November 7-én éjjel a törökök ismét kitörtek a várból, azzal a szándékkal, hogy az ostromlók támadásainak előkészületeit megzavarják, továbbá az általuk kiépített lövegállásokat felrobbantsák. A törökök ezen vállalkozása nem sikerült, és mintegy 100 emberüket vesztették el. November 12-én Ferdinánd főherceg ismét levelet küldött Amrát pasáinak, amelyben ugyancsak a vár feladására szólította fel, azzal fenyegetve, hogy a keresztény had addig úgysem tágít Kanizsa alól, amíg a várat rohaimmal - vagy önkéntes feladás útján be nem veszi. Erre Amrát Hasszán válasz gyanánt állítólag - egy hüvely nélküli« éles kairdot küldött a főhercegnek, jelezve, hogy a küzdelmet haláláig folytatja. Mivel az állandó harcok és a zord időjárás következtében az ostromlók létszáma állandóan csökkent, Ferdiinánd főherceg kénytelen volt Bécsből segítséget kérni. Ekkor Mátyás főherceg 6 ezer gyalogossal és 2 ezer lovassal Hermamin Russwurm tábornokot küldte Kanizsa alá, akii a rossz időjárás miatt a poggyász és a málnák zömét Veszprémben kénytelen volt hátrahagyni. A 8000 fős császári sereg november 14-én csatlakozott a kanizsai táborban Férd imáin d főherceg hadálhoz. Az ostromlók azonban aligha örülhettek az erősítésnek, mivel ezekben a napokban még tovább fokozódott a zord időjárás és szakadatlanul esett a hó. A dermesztő hidegben mind többem fagytak meg a katonák közül, s ez demoralizálta a többieket is. A főherceg parancsára a szekerekből, valamint a könnyeken talált nádbál és rozséból különféle kuny-