Somogyi Múzeumok Közleményei 7. (1985)

Együd Árpád: Vikár Béla nyomában

VIKÁR BÉLA NYOMÁBAN 139 Ui.: A régi szép népdalai kalandoztak eszembe és emlékül versbe foglaltam. írta: Pöttendi Lídia 95 éves koráiban. (Levélrészlet) Aíkilk már gyermekkarától ismerték Vükár Bélát, úgy véleikediteik felőle, hogy nem azért gyűjti с népdalt, hogy szórakozzon vele, hanem be aikarttla bizanyittami, hogy az a falusi paraszt afci abban a régi időben még az Iskolában sem igen járt, tud éreznii és gondolkozni, és még az eke szarvánál is versbe vagy dalba foglalja érzelmeit, mert mi a dal? a bolyongó lélek bolyong a virágos réten, a csillagos égen, a síró felhőben, vagy éppen a Temető néma sirdoimibjai között, a földi világ csudáilatos eseményeim. És dalt faikaszt az ajkon, a dal száll szájról szájna, falaroil falura, már bejáirta az egész megyét, talán az egész országot, és soha sem/ki nem tudja kinek a szíivéböl fakadt az a dal, legyen az bár vidám, vagy szomorú, milyen érző szívvel indult az a béres legény az eke szarvánál, és még dalolni kezd nagy sáhajtozáissál, szeretnék szántatni, hat ökröt hajtani, Ha a rózsám eljönne az ekét tartani. Az elkét tartani, az öikröt hajtan«, Ha a szívem szomjazik csókjaival oltani. Hát ilyenekéit érzékenyeiket gyűjtött össze Vikar Béla és mindig a szépet kereste. De e mellett szülő faluját is nagyon szerette, ezért Hetes község emléktáblát állított neki hogy sohasem feledjük el. Pettendi Lidia emlékeimből az iskolának, ha szükség lenne rá. Idézhejtnő/k a Viikárról való emlékezést a tanáccsal, ifj. Korcz Józseffel (1905), Málnámé Bézsenyi Margittall (1911) készített fel vétel einlk alapján, de a hely szűke miatt elállumlk ettől. Hasonlóan mellőznünk kell Sámiikné meghatóan kedves leveleinek részleteit, verseit, előadásait is. Úgy véljük, a dolgozat címe önmagáért szól, s nem kell magyarázni. A benne rejlő, tömörített gondolatok alapján kívántuk megírni dolgozatunkat, mely Viikárnok és hetesi énekeseinknek is csekély emléket kíván állítani. Hetes niagy szülötte — és az őt segítő nép mindenképpen megérdemli, hogy Viikár 125. születési évfordulóján szeretettel idézzük emlékűiket, hiszen egybetartoztak, mint a paitaik a béllé folyó ereoskékkel együtt. | EGVÜD ÁRPÁD l KOTTAMELLÉKLETEK;