Somogyi Múzeumok Közleményei 7. (1985)

Együd Árpád: Vikár Béla nyomában

126 EGYÜD ÁRPÁD is jegyzi, illetőleg sejteti az alábbi soraiban:

9 „Néprajzi szempontból jobbnak látszanék ugyan eígy más beosztás... a néprajzi beosztás nálunk még korai. Kell, hogy előbb összegyűjtsük országszerte népköltésünk hagyományait, egyes vidékek szerint. . . akkor lesz időszerű, hogy az egész anyagot néprajzi szempontoknak megfelelően csoportosítva mutassuk be. Addig beérhetjük bátran a Kisfaludy Társaság követte beosztással" Majd ismét kitér a népköltési anyag minden műfajainak, változatainak szükséges felgyűjtésére, a szöveg-dallam viszonyára, a gyűjtés korszerű követelményeire:

10 „Tíz évvel ezelőtt, midőn először szóltam e tárgyról, már egy egész gyűjteményem volt szülőmegyém ilynemű hagyományaiból . . . nem értem be e daraboknak egyszeri följegyzésével .. . hanem igyekeztem ... az illető helynek összes népköltészetét. .. teljességgel jegyzékbe venni . . . nyomozva, hogy honnan jutott az illető néphagyomány ahhoz a közlőhöz ... A másik körülmény, amelyre figyelmemet fordítottam, a dal lomok párhuzamos gyűjtése volt. . . sokszor rávezet az összefüggésre egy egésznek olyan széthullott részei közt, melyek együvé tartozását másik ülőmben nem vennők észre, ... a népi dallam, mint a külön nemzeti egyéniségnek egyik erős alapja, csaknem olyan fontos, mint maga a nyelv.. . Erre a dallamgyűjtésre én már három éve a fonográfot használom." Úgy vélem, semmit sem kell hozzáfűzni Vikár megjegyzéseihez. Arról is szól, s nem az elfogultság hangján, hogy megyénk éppoly mértékben őrzi az archaikus balladáikat еъ egyéb műfajokat, mint az ország más tája, csak fel kell kutatni azokat, amelyek a nép emlékezetében még gazdagon élnek. Ez intelmeket megszívlelendő, magunk is iparkodtunk minél szélesebb körben végezni gyűjtésünket: hivatásos és e mozgalommá szélesült körben szorgoskodó barátainkkal közösen. * * * Nem a sorok szaporítása miatt „beszéltettük" Vikárt: a soknak látszó idézetnek több okból is szükségét éreztük: 1. sokkal tömörebben, egyszerűbben, hatásosabban fogalmazta meg a néprajzi vonatkozású dolgokat, mint bárki más; 2. mondataiban rejlő gondolatok nem csupáin korában voiltak időszerűek és lényegre mutatóak, de ma is okulhatunk belőlük mindnyájain, akik értői, becsülői vagyunk népünk múltjának, s érezzük hagyományunk minden szálának a jelenhez való kötődésót és annak sok helyütt való alkalmazásának lehetőségét. Dolgozatunk további részében néhány magunkgyűjtötte anyagot is bem utaltunk. Sok közülük olyan változat, amit Vikár már a múlt században is gyűjtött. Egyik-másik közel száz év távlatában is alig változott, mások azonos témájúak, csupán némi szövegváltozás érződik rajtuk, ismét mások csupán „dallamot cseréltek". Néhányat azonos területen, sőt egyazon személytől vehettünk fel, mint Vikár. Néhány típusunk megközelíti a kétszázat (pl. a Sági bíróné - A halálra táncoltatott lány balladája, több száz pásztor- és betyárdal, -ballada, táncdal, szerelmi dal stb.). Minden műfajra, típusra mind magunk, mind kollégáim igyekeztünk ráfigyelni, mint arra Vikár is intett már a századfordulón. Egyes szöveg- és daillomvariánsok népszerűsége nemcsak a pór nép fiai iközjt terjedt el, hanem immár több száz éve ismerte azokat mindenki, aki közel érezte magát a néphez. Különösen kedveltek voltak a Csőri kanász, Hücs ki disznó, Szürke szamár kezdetű pásztordalok, táncdolok. A mi változataink is őriznek olyan példányt, amit pl. Berzsenyi is kedvelt (Hücs ki . . .). Nem csupán az említett világa dalok tekintetében volt és van ma is lehetőség a gyűjtésre; a vallásos élet számtalan folklorisztikus értékét is gyűjthetjük. Ugyancsak sok regöséneket, betlehemezést, gyermekjátékot közölhettünk már eddig is. Ezekről Vikár is említést tesz kötetének (1905) jegyzetében, aihol még arra is ügyelt, hogy a lehetőségek szerint összevetést tegyen a korabeli és előzőleg már megjelent publikációk anyagaival. Ezt mi nem teszszük jelen dolgozatunkban, mert nem fő feladata, csak arra térünk ki érintőlegesen, ami elsősorban két régi hetesi énekesünk ismeretanyagával összefügg, továbbá közlünk olyan népköltési anyagokat is, melyeket mind Vikár, mind pedig jómagam - kollégáimmal együtt - felvehettünk magnóra. A két kiváló emberrel (Korcz József, Sámiikné) 1959-ben, 1976-ban és 1979-ben alkalmam nyílt felvételre és többszöri beszélgetésre. Ezeknek a ,,ripontoknak" részleteiből szó szerint fogok közölni a későbbiek során. Ugyancsak utalunk majd a felvétel nélküli beszélgetés eredményeire, s írásos anyaguk részleteire. (Természetesen a teljesség igénye nélkül tehetjük mindezeket a terjedelmesseggük miatt.) Visszaitérve Vikár nyilatkozataira: ismeretes, hogy ő már az első ethnographiaii példányok lapjain megkezdte a publikálást, véleményalkotásait a néprajzi gyűjtés problémáiról. Később is folytatta megyéje, majd az országos gyűjtés eredményeiről történt tájékoztatást. Első nagykötetében (MNGY VI., 1905.) részletes keresztmetszetet ad a megyei gyűjtés eredményeiről, sokféle műfaj több példányát is bemutatva. Az addig gyűjtött nagy mennyiségű anyagának ez a kiadvány csak csekély töredékét teszi ki; nem publikálhatott mindent (később sem) a korlátozott lehetőségek köveítikeztében. Erről még szót ejtünk a későbbiekben. Másik — 1906-os - gyűjteményében már az országos gyűjtő válogatását olvashatták a néprajzkutatók és érdeklődők. Ez a kiadás - az elsővel szemben — több fogyatékosságot mutat: sajnos semmiféle dotálás, adatolás nincs benne. (Úgy véljük, ennek sem teljesen ő az oka, hiszen jobbára ismerjük a néprajztudomány hivatalos irányítóinak koncepcióit, a к ül ön 9. Ethn. 1899. X., 34. I. (Somogymegye népköltése.) 10. Uo., 25. I.