Somogyi Múzeumok Közleményei 7. (1985)

Mészáros Balázs–Tóth Péter: A Dél-Dunántúl és a Balaton körüli vármegyék leírása

112 MÉSZÁROS BALÁZS-TÓTH PÉTER ///. E tóból már felmerülve, mielőtt a körülötte fekvő helyeket szokásunknak megfelelően kissé alaposabban megvizsgálnánk, a legkevésbé sem szabad hallgatással elmellőzni, hogy több esztendővel ezelőtt sok jogvita folyt ezen vármegye és Baranya között az általunk másutt említett Szigetvárról, hogy tudniillik melyikhez kell tartoznia az igaz törvény szerint? — Jóllehet ez itt, a mi ítélőszékünkön nem dönthető el, mégis bizonyságul szolgálhat arra, hogy Somogy vármegye határai a Balatonon túlra terjedtek ki. IV. Csobánc vára, jóllehet egyáltalán nem a tó mellett áll — tudniillik egy meredek hegyre építették —, részint erős volta, részint pedig terjedelmessége miatt az első helyet és az elsőként való említést követeli magának. S csakugyan, miután sziklán épült, az ostrom kiállására szolgáló egyéb alkalmatosságai között, a vár közepén van egy igen nevezetes kútja. A Rákóczi-pártiak valóban derekasan védelmezték Rabutin ellen, s e vár ostroma során vesztette életét Kraitz tábornok, amidőn keményebben feküdt neki a feladatának. Az ugyanezen nevet viselő mezőváros a hely lejtőjének egy részét foglalja el és nem kevés lakos él benne. V. D ev e с s e r várának esetében is összekapcsolódik a szépség az erővel: hiszen az eléggé népes mezővárossal együtt nem csak jól megerősített fal veszi körül, hanem az építmény ékes volta is nevezetessé teszi. E várat a mi korunkban méltóságos gróf Esterházy József és Ferenc urak — akik testvérek — birtokolják; az ő tulajdonuk egyébként Szered és Szene is. VI. Keszthely — hogy a lakosai által használt névvel éljek —, ez az igen híres mezőváros az említett tó szélén fekszik és jól megerősített vára, amely a Batthyányiak s egyszersmind a püspök úr birtoka, a középső sík területen van. Mindamellett az is különleges dicsőséget ad ennek a helységnek, hogy senki olyannak nem enged letelepedést, aki idegen a katolikus vallástól. VII. Komárom-város, vagy régebben Komár — sőt, némely újabb földrajzírónál Komárom (Comaromium) — Hídvég falu alatt, a tó mellett, annak Kanizsa felé eső részén az előző században egy nem megvetendő erődítmény volt, leginkább a Kanizsában lakó törökök támadásainak visszaverésére alkalmas. Jelenleg csak a mezőváros van meg, amely — a Somogytól nem messze fekvő Galambokkal és Karossal együtt — az óbudai prépostság igazgatójának rendelkezése alá van helyezve. VIII. Szigliget, ez a Csobánctól nem több, mint egy mérföldre levő vár is méltónak látszik arra, hogy szót ejtsünk róla. Ez egyébként a Lengyel család tulajdona, s azáltal, hogy a Balaton fölött, egy meredek sziklán áll, nem kevés erősségre tett szert. IX. Tapolca mezővárosa, amidőn még benne a fejérvári és kanizsai törökök kevélységének féken tartása végett keresztény katonák ültek, sáncok védrendszerével és földből hányt védművel volt körülvéve, amelyeknek manapság már csak a maradványai vannak meg. Ugyanez történt a Tüskevár (Töskevar) nevő hellyel is, amely a háborús időkben hasonlóképpen a határokat védelmező katonák számára biztosított állomáshelyet. X. Végezetül ezekhez csatoljuk Z a I a v á r, vagy Szalavár mezővárosát, amelytől némelyek Szála vármegye elnevezését eredeztetik. Ennek hírneve pedig nem másban keresendő, mint régi voltában: azt ugyanis, hogy a régi időkben itt feküdt Sala, a rómaiak saját jogú városa, Lazius mellett (lásd a 12. könyv 3. fejezetét) Schönleben is bizonyítja Antiquitas Carniolae című munkája 5. fejezetének 7. §-ában, ahol megdönthetetlen bizonyítékokkal cáfolja Megiserust, aki e várost Klagenfurt mellé, a Zollfeld nevű helyre teszi. Ezenfelül többen, akik a régiségekkel foglalkoznak, említést tettek nekünk pénzekről, amelyeket egy cserépedényben talált itt egy parasztember I. Ferdinánd uralkodása alatt, s amelyeken Gordianus, Severus és Faustina képmásai voltak láthatóak, másrészt látni lehetett itt két feliratot is, amelyek egyike így szólt: CL. CHRISPINVS. ET. CENSORINA. CETTI. FILIA. VIVI F. S. I. ANNO XVIII. CRISPINO. CRISPINO. F. AEDILE ANN. XXV. XI. Egyébiránt az egész vármegye csodálatosan híres szántóföldjeinek a termékeny voltáról és szőlőskertjeiről. Legelsősorban két olyan hegy van, amelyik nevezetes azoknak a boroknak a kiválóságáról, amelyeket terem. Az egyiket Badacsonynak (Bodacsoa) nevezik; ez a tó partján, az említett Szigliget fölött magasodik. A másikat, amely a tótól messzebb található, Somlyónak hívják; ez nem messze áll Csobánc várától, amely közvetlenül határos a Bakony erdővel. Mindkettőnek a borai az arany természetes színében ragyognak; s bizony nem maradnak el nemességük tekintetében a tokaji, édes ízük tekintetében pedig a szerémi borok mögött. Kétségkívül nem egyszer itták e borokat Mátyás király történetírói is, akik tudniillik munkáikban szerfölött való ékesszólással éltek, midőn ezeket dicsőítették. SZÁLA VARMEGYE MURASZIGETTEL I. Szála vármegye határait könnyű dolog előszámlálni mindazok alapján, amiket a többi vármegyéről, valamint a tőszomszédos Szlavóniáról elmondtunk; azonban hogy elnevezését honnét vette, ha a honi nevet tekintjük, bajosan találjuk ki, legfőképpen azért, mivel becsületes tanúbizonyságok előadása szerint Szalavár mezővárosa Somogy vármegyéhez tartozik, s a Balaton tó mellé arra a helyre kell tenni, ahová némelyek Hídvég falut helyezik. Egyébként jelenleg méltóságos ifjabb gróf galántaí